Irodalmi szószedet: A verscím

  • Fábri Péter huszonegyedikén délután, szemközt egy felhõvel
  • 2005. július 14.

Publicisztika

Nem minden versnek van címe - és nem minden címnek van verse.
Az előbbit néha egész életművek példázzák (Emily Dickinson költeményei), vagy hosszú ciklusok (pl. Goethe sok címtelen verse, Weörestől a Magyar etűdök darabjai). A verstelen címek esete gyakran irodalomtörténeti kérdés. "kori költőkkel előfordul, hogy valamely művük címét említik egy fennmaradt műben, de magát a verset nem ismerjük. Így olyan alkotást képzelünk a cím alá, amilyet csak akarunk.

Azért a verscím és a vers általában elég szorosan összefügg. A verscím, ha nem is áruvédjegy, mégis a marketingmunka része: a költő a címmel tömören jelzi, nagyjából mire számíthat a majdani olvasó, akinek figyelmét fel akarja kelteni. Vagyis a cím: kivonat, sűrítmény a szövegből, előszó, prolegomena a vershez. Még nagyon hosszú műhöz is (ld. pl. Rimbaud: Le bateau ivre - A részeg hajó). Már a címben megérezzük az egész vers hangulatát. Egyetlen jelző és egyetlen jelzett szó alkalmas rá, hogy előre sejtsük, mire számíthatunk, és hogy utólag felidézhessük a verset. Mert a címnek ez is nagyon fontos funkciója: röviden felidézhetővé, kommunikálhatóvá tenni egészen hosszú műveket is. Ha egy beszélgetés során azt mondom: Szeptember végén, minden magyarul verset valaha is olvasó ember nagyjából tudni fogja, mire gondolok. Nem kell hozzá újraolvasnia sem a Petőfi-összest, sem Petőfi életrajzát. Vagyis látnivaló: többnyire a vers minősíti a címet és nem fordítva.

Még egyértelműbb a helyzet, ha a költő műfaji megnevezést ad versének. József Attila egyszerűen ennyit írt legnagyobb szerelmes poémája fölé: "da. És a műfaj megnevezésével nemcsak a vers tartalmára utalt, hanem annak emelkedett hangvételére, hangulatára, sőt a terjedelmére (!) is. Ez a példa átvisz minket azok közé a versek közé, amelyeket költőik műfaji tartalmú címmel láttak el. Ezek szinte mindig az előbbi példához hasonlóan hatnak, még akkor is, ha a költő egészen új műfajt hozott létre, mint például Somlyó György, aki kétkötetnyi ún. mesét írt (Mesék a mese ellen, A mesék második könyve), és mindegyik vers címében ott szerepel a mese szó - az olvasó hamar megérti, mit ért Somlyó mese alatt, és elvárásai is ehhez igazodnak. Előfordul, hogy egy költő úgyszólván kisajátít egy műfajt. Vajon hány magyar vers-olvasó tudja, hogy eklogát nem csak Radnóti írt? Számozott eklogái olyan különleges szigetét jelentik a magyar költészetnek, hogy nem tartom valószínűnek, hogy ezt a műfajt magyar költő valaha még az őrá történő utalás nélkül fölidézhesse. Vagyis itt a címben a műfaj megnevezése már nem egyszerűen a verset minősíti - ha ma magyar nyelven eklogáról beszélünk, a klasszika-filológusokon kívül talán senki sem gondol többé Vergiliusra. Az ekloga a verscímben nekünk Radnótit jelenti.

Jó költő

a címmel nem csapja be az olvasót, vagy ha igen, azt úgy teszi, hogy az olvasó utólag hálás lehessen érte: például az értelmezési keret megváltoztatásával. Mint Weöres Sándor Egérrágta mese című versében. A műben kipontozott félsorok jelzik azokat a helyeket, amelyeket az egér megrágott. Vagyis ez a cím értelmezi a költő szövegkezelését - és a cím nélkül egész egyszerűen nem értenénk, mi ez a zagyvaság. Ugyanis ez az egérrágta mese a kirágott részek miatt meglehetősen diszkontinuus. A cím teszi kontinuussá, egyben elmesélve egy másik (meta-)történetet, a szöveget tartalmazó papír történetét. (Ld. még Morgenstern: Fisches Nachtgesang - Hal éji éneke, amely tizennégy sornyi jambus-jelből áll. A magyar slusszpoén a szöveg alatt: Szabó Lőrinc fordítása.)

Az értelmező címadás legnagyobb mestere a magyar költészetben Tandori Dezső. Két példa a sárga kötetből (Egy talált tárgy megtisztítása): 1. a híres sakkvers: A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz (ez volt a cím, és íme a vers): Hc3. Egy másik sakkvers: A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn (ez a cím - és alatta a nagy, üres, fehér oldal, hiszen nincs mit jelölni). Ez tehát egy verstelen cím -a hozzá tartozó mű olyan, mint a matematikában a négyzetgyök mínusz egy.

Hogy a költő neve áruvédjegy-e vagy sem, az József Attila óta vita tárgya - de hogy az Ady-versek címadási gyakorlata emblematikus, azt senki sem vitatja. Ady az Új versektől kezdődően minden alkotásának háromszavas címet adott. A névelő beszámításával vagy be nem számításával szabadon bánt, de egyebekben tartotta magát ehhez a szabályhoz. Mint ahogy ahhoz is, hogy szigorúan szerkesztett kötetei elé írt bevezető versének sosem adott címet. Amikor József Attila adys akart lenni, ő is háromszavas címet írt Ady-hatást mutató verse fölé: Fiatal életek indulója. Egy Ady-verset, akár egy kóláspalackot, szinte nem lehet nem fölismerni.

Léteznek aztán technikai jellegű címek. A latin költők versei csak sorszámozva vannak (műfajonként elkülönítve). Ezeket a sor-számokat nyilván nem érezzük címnek. De vajon Shakespeare szonettjei fölött sem? A művészet különleges valami - ki gondolna másra, mint a "So are you to my thoughts as food to life" ("Az vagy nekem, mint testnek a kenyér", Szabó Lőrinc fordítása) kezdetű versre, ha azt mondom: LXXV. szonett? Vagyis a vers az évszázadok során esztétikai és érzelmi tartalommal töltötte föl ezt a teljesen semleges, technikai jellegű címet. És nem jut eszünkbe róla például Louise Labbé, pedig az ő (gyönyörű) szonettjeit is csak számok jelölik cím helyett - vagy címként?

A sorszámozás szélsőséges esete az, amit ismét csak Tandori csinált Még így sem című kötete utolsó ciklusában. Itt egymás után olvashatjuk az 197712/a, 197712/b stb. című verseket - egészen 197713/j-ig. Félelmetesek ezek a száraz, technikai hangulatú dátum-címek a szellemes, fájdalmas versek fölött. A verscím sokféle funkciója közül persze

jó néhányat kiiktatnak,

ám éppen ezzel hívják föl a figyelmünket e sokféle funkcióra. Ezek a címek nem különböztetik meg a verseket - ahogy az auschwitzi rabokat sem megkülönböztették, hanem egyformává alázták a karjukba égetett számok. Ezek a címek alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel verseket idézzünk fel - bár a művek puszta lajstromozására kiválóan megfelelnek.

Ennek a hátborzongató tárgyi-lagosságnak éppen ellentéte a klasszikus kínai költészet címeinek tárgyilagossága. Egy régi kínai vers címe jobban hasonlít egy festményére, mint egy európai versére. Már maga a cím is hangulatot sejtet, a verssorok szűkszavúságához képest meglepően bőbeszédűen. Íme, Du Fu (magyarosan: Tu Fu) néhány versének címe (Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Kormos István fordításában): A kanyargó folyónál; Találkozom egy paraszttal; Ének egy vén ciprusról; Rőzsehordó nők; A nyolcadik hónap tizenötödik éjjelének holdja; Tizenhatodika éjjelén élvezem a holdat; Tizenhetedikén éjjel, szemközt a holddal.

Be lehet-e jól fejezni egy írást, amely éppen a címről szól? Nem tudom. A jó verscím az elején csattan. Nincs is neki mása, csak eleje.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.