Kedves Andrea, tisztelt Narancs!
Érdeklődve olvastam a Széles Sándorral készült interjút, és szeretném, ha valamilyen formában helyet kapnának az újságban azok is, akikről Sándor beszél. Én a JövőSC pszichológusa vagyok, és az úszó vb-n országunkat képviselő úszólányokkalés az ő edzőikkel (Fehérvári Balázs, Verrasztó Zoltán) sokat dolgoztunk azon, hogy a lányok jól szerepeljenek, és végül meg is lett a gyümölcse. Mivel Verrasztó Evelyn és Mutina Ági nem hoztak érmeket, ezért kevés hír szól róluk (mindketten döntőket úsztak, és a 7. illetve 8. helyeken végeztek). Tudom, hogy sportolóként, felkészítőként és nem utolsósorban edzőként ugyanannyi munka van egy 8. helyben, mint egy dobogós eredményben. Széles Sándor kiemeli, hogy ő elsősorban fiúkkal szeret dolgozni, és ennek okát direkt és néha burkoltan is megfogalmazza: "A lányoknál kell száz Verrasztó Evelyn, mire egy kijön." Én a lányok lelki felkészítőjeként is meg tudom erősíteni ugyanezt, sokkal több lelki és testi munka legyőzni azt az akadályt, amit Sándor direkt módon így fogalmaz: "Ma találkozom velük az utcán, és ekkora combjuk és mellük van." Biztos, hogy más pedagógiai módszert igényel egy női élsportoló, mint egy férfi, hiszen értelemszerűen különbözőek. Természetesen nem szeretnék általánosítani, de a nemek között sok eltérés van. Szeretném, ha "lányos" edző is megszólalhatna - Fehérvári Balázs és Verrasztó Zoltán -, illetve ha a lányok el tudnák mondani, hogy nekik milyen a felkészülés, milyen megélni ezeket az akadályokat, illetve ezt a "hátrányt" hogyan tudják leküzdeni. Nagy szomorúságom, hogy az ő neveik ritkán szerepelnek, pedig kijutni a vb-re és a világranglistán hetedik-nyolcadik helyen végezni is nagy érdem. A lelkiállapotukra is jelentősen kihatott az itthoni elismerés hiánya, a médiumok hírei elvétve említették őket.
Köszönettel:
Faludi Viktória pszichológus
