Publicisztika

A múlt héten nyilvánosságra hozták a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (közismertebb nevén: PANKKK) nyertes pályázóinak névsorát. A három évvel ezelőtt életre álmodott kezdeményezés célja, emlékezzünk, a klubok szubvencionálása mellett az éppen induló, zöld-, ám semmiképp sem botfülű együttesek segélyezése volt. Ahogyan az akkori kulturális miniszter, Bozóki András, a program szellemi atyja nyilatkozta a HVG-nek: "Nem a gagyi, a kommersz zene támogatása a cél, s nem is a már sikeres, befutott együttesek segítése. (...) Azt szeretnénk, ha lehetőséghez jutnának azok a kamaszok, akik a kezükbe vesznek egy gitárt, és amatőr együttest alapítanak." És ha a PANKKK alapkoncepcióját nem gondoljuk is tökéletesnek (az egészet alighanem inkább az iskolák hangszerparkjának bővítésével, ezzel párhuzamosan a zeneoktatás korszerűsíthetőségével kellett volna kezdeni), a fentebb idézett elgondolással nehéz volna nem rokonszenvezni.

Tillmann J. A. Európa nem kötelező! című cikkében (Magyar Narancs, 2008. április 17.) az iszlám vallással szembeni európai tolerancia mérséklése mellett érvel. Az iszlám és a tények alcímet viselő írás azonban maga is a fundamentalizmus eszközeivel veszi fel a harcot a muzulmán fundamentalizmussal. A kontextus iránti érzéketlenség, a szó szerinti olvasat, a célnak alárendelten kreált történelmi narratíva, a szelektíven szemlézett tények és féligazságok köré kialakított sötét gondolati felhők elfedik a valódi összefüggések rendszerét, és lehetetlenné teszik a megértést. Európai értékeink védelmében nemcsak az iszlám fundamentalizmus terjedésével, de Tillmann korántsem egyedi érvelésével is szembe kell szállni.

"() a pillanat történelmi, mert nincs tudomásunk arról, hogy magyar együttes valaha is meghívást kapott volna olyan nívós brit fesztiválra, mint amilyen a glastonburyi" - írtuk a Realistic Crew Glastonburybe vezető útját vázoló cikkünkben (Jelentés a kilövőállomásról, Magyar Narancs, 2008 április 24) Pedig volt már ilyen magyar együttes: az Európa Kiadó, mely ráadásul éppen Glastonburyben játszott huszonkét évvel ezelőtt Nem emlékeztünk rá, pedig még olvastunk is róla Para-Kovács Imre Menyhárt Jenővel készített interjúkötetében (Amerika Kiadó, 2006) A tévesztésért elnézést kérünk! A szerk * Biciklilopásokról szóló cikkünkben (A sodrony nem segít, Magyar Narancs, 2008 április 24) sajnálatos félreértés történt: nem futár kínált lopott kerékpárt, hanem futárbiciklit kínált valaki, aki garantáltan nem futár A futárok elnézését kérjük A szerk * A közmédiumok nemzetbiztonsági védelméről szóló cikkben (Mint aki benéz, Magyar Narancs, 2008 május 1) azt írtam, hogy a Duna Tv elnökét "valószínűleg nem érte utol a levelünk" A valóság az, hogy a megkeresésünkre Cselényi László időben válaszolt; feltehetőleg a levelezőrendszerem szórakozott egy kicsit A válaszból kiderül, hogy a Duna Tv-nek van együttműködési megállapodása az NBH-val, melyet nemrég újított meg Tartalma szigorúan titkos, a minősítést csak a titokgazda oldhatja fel A Duna Tv-ben elnöki utasítás szabályozza, hogy milyen munkakörök betöltésének feltétele az A, B és C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés (Ez nagyrészt közép- és felső vezetőket érint)Arról az elnök nem tud, hogy bármelyik munkatársát megfigyelték volna, vagy bárhogy isakadályozták volna a közszolgálati munkát Cselényi ugyanakkor bízik abban, hogy "a szolgálatok tevékenysége mindenkor a jogszabályi előírásoknak megfelelően zajlik" A hatályos rendelettel kapcsolatban azt írta: legfeljebb annyit tehet, hogy az ügybena tisztánlátást kezdeményezi A többi a politika feladata Az érintettek és az olvasók elnézését kérem,hogy ez az információ kimaradt Bogár Zsolt újságíró . .

Magyar Narancs, 2008 április 17 Tisztelt Vincze András! Sajnálattal és megdöbbenve olvastam kritikájában, micsoda áldatlan állapot uralkodott az A38 hajón a Zdob s*i Zdub-koncert idején Megvallom őszintén, velem még honi koncerten sosem fordult elő, hogy "teljes mértékben besörözött" emberek üvöltsék a fülembe a szöveget, sem Kispál és a Borzon, sem Quimbyn, és hajlok arra a feltételezésre, hogy az LGT-koncerten a publikum soraiban látható hatalmas zászlókat is csak utólag montírozták bele a televíziós felvételbe Ki vinne bármilyen zászlót koncertre idehaza azzal az előre megfontolt szándékkal, "nehogy látni is lehessen valamit"? A hazai közönség tapasztalatom szerint szépen félrefésült hajjal, fehér ingben, térdzokniban és kis sámlival szokott koncertre járni, jobb kezében bambi, bal kezének nagyujja pedig végig a szájában, innen lehet felismerni Nagyon sajnálom, hogy az előzetes megbeszéléssel ellentétben a koncertet nem egyedül élvezhette végig, sajnos besurrant még vagy kétszáz fizetővendég, (Önt idézve: "fele külföldi", "vélhetően" románok) Megértem csalódottságát, de talán más országok nemzeti lobogóját, vagy annak címerét mégsem kellene fikázni, és főleg nem ebben az újságban, akkor sem, ha a magyar sajtó tele van a még a románok is megelőznek minket típusú mondatokkal Pont azért nem kéneÉ Még valami: legközelebb a koncertről hazafelé, azonkívül, hogy "nem lehetett semmibe belekötni", gondolkozzon el azon is, vajon miért nem ért oda időben, ("Az előzenekarokról csak egy mondat erejéig: a Zubolyt sikerült lekésnem") Jusson eszébe, azért fizetik, hogy ne késsen sem el, sem le, no meg tartalommal is fel lehet tölteni másfél flekket, mert ebből az írásból egyvalami érezhető csak: hogy szerzője arccal a pénztárnak írta A Magyar Narancs az egyetlen lap, amit még vásárolok, ugye nem kell erről is lemondanom?! Maradok tisztelettel, Szikszai Rémusz . .

Tündi és Bündi csevegnek a vállalati büfében egy dupla fölött - nehezen képzelhető el, hogy e tényállás szerkesztőségi állásfoglalásunkat igényelné. Néha azonban magunk is elcsodálkozunk. Tündi kisujját a csészétől eltartva elmeséli, vagy csak egy félmondatban elejti, hogy a múltkor náluk vacsoráztak Gromikóék a kőbányai igazgatóságról, pöri volt. Gromikóné meg ari, olyan közvetlen, nem is gondolnád. Tán kicsúszik, kisikkan egy "ne beszélj, tényleg?", aztán áttérnek a kombinéleárazási hullám váratlan fejleményeire.

Új elnöke lesz a Magyar Tudományos Akadémiának Pálinkás József fizikus személyében. A pályázat első kiírásában mintha még szerepelt volna, hogy politikus ne lehessen elnök, de aztán ez később eltűnt a megszorító intézkedések közül. Pálinkás mellett szól, hogy sokáig dolgozott akadémiai intézetben (most Debrecenben tanít), sőt igazgató is volt, tehát jól ismerheti az intézetek problémáit. És ugyan nem dicsekedhet szép állami kitüntetéssel, de a Fidesz-kormány alatt oktatási államtitkár, majd miniszter volt. Most is fideszes parlamenti képviselő (bár megígérte, lemond mandátumáról). Hát igen, mit szépítsük.

A mindennapi boldogulásunk szempontjából éppen a legsúlyosabb kérdések a legközömbösebbek. Praktikusan nézve nem sokat számít például, hogy a világ örökké áll-e, vagy majd eloszlik, mint a buborék. Mert függetlenül attól, hogy van-e értelme az ilyen kérdésnek vagy megtudható-e a helyes válasz, azt úgyis tudjuk, hogy amíg áll a világ, miként akarunk benne élni: békében és jólétben. Azt is tudjuk továbbá, hogy ezek nem túl eredeti célok, hiszen az ember nyilván így akart élni, amióta a világ áll. Mi, modernek azonban azzal hízelgünk magunknak, hogy a történelemben először sikerült megtalálnunk azt a két pillért, amelyen a békében élvezett jólét stabilan nyugodhat. Ez a két pillér pedig a demokrácia és a kapitalizmus.

A Drogmentes Magyarországért Maraton nevű rendezvény honlapján a következő olvasható: "Magyarország legnagyobb drogellenes rendezvénye, egy 42 napos ország körüli futás, iskolai drogfelvilágosító előadásokkal, drogfelvilágosító füzetek osztásával, drogellenes aláírásgyűjtéssel és találkozókkal a települések, a rendőrség és az iskolák vezetőivel, valamint VIP-k bevonásával szervezett nyilvános rendezvényekkel és médiamegjelenésekkel."

Magyar Narancs, 2008. április 17. Tisztelt MaNcs! Bogár Zsolt nagyon érdekes témát választott a filmek "nem hivatalos" feliratozásáról szóló cikkével, a jelenséget körbejárta és korrekt módon tálalta.

A kisebbik koalíciós partner vasárnap véglegesen pát intett a kormánynak, és most kint gondolkodhat arról, hogy milyen volt bent, és mit csináljon kint. Hát, sok sikert a fejtöréshez! Néhány hónap múlva vagy megértjük, mi volt ennek az értelme, vagy akkor sem. Esetleg akkor még kevésbé, mint most, mert addigra végképp elhalványul a március 29-i szocialista "pártértekezlet" és a kormányfő sértő fellépésének emléke (az a szó, hogy "pártértekezlet", már most ostobának hangzik), és akkor még kevésbé fog bárkit meghatni a liberálisok áprilisi durcássága, és csak felerősödik a választóikban az érzés, hogy a semmiért, vagy a majdnem semmiért focizták magukat hülye helyzetekbe.

Közeledik a "megfigyelési ügy" tízedik évfordulója, amit a Fidesz újabb hasonló történettel köszöntött a múlt héten. Becsületükre szóljon, e mostani sztori - ellentétben a mára méltatlanul feledett, 1998. augusztusi Orbán-bejelentéssel - nem kamu. De fogalmazzunk óvatosan: nem teljesen kamu.

Egy ország figyeli izgatottan, hogy vajon működőképes kisebbségi kormányzás, előre hozott választások, netán ellenzéki kormányzás tanúi leszünk-e a következő pár hónapban. Annyi bizonyos, hogy a költségvetés benyújtása, elfogadása és végrehajtása bizonyosan a kisebbségi kormányzás nagy erőpróbája lenne (hogy az első erőpróbája vagy sem, vagy hogy egyáltalán eljutunk-e odáig, meglátjuk). Érdemes áttekinteni, hogy e tekintetben milyen játékteret nyit a költségvetési folyamat törvényi szabályozása a maradék egy szem kormánypártnak, a volt kormánypártnak és a három ellenzéki pártnak - hisz e lehetőségek szabhatják meg, hogy mi történik a következő pár hónapban Magyarországgal.

Kedves Narancs, (Mit követel a szerző? Szüntessék meg a kulturális járulékot.) Adva van a kulturális járulék, amit 1993-ban vezettek be Magyarországon, az abból befolyt összeg az NKA kasszájába kerül. Ez jelenleg kb.

Láttunk már ilyet. Legutóbb például akkor, amikor a révbesenyői Hámán Kató Színkör a Csárdáskirálynő bemutatójára készült. Ki játszná el szebben, hívebben Szilviát? Erzsébet asszony, a tanácselnök titkárnője (a híresztelések szerint a babája), vagy a nagy természetű, ám alsó tagozatos pedagógus, Olga néni? Olga hívei állították, hogy a tanácselnök macájának nincs hangja, csak a szája jár, az ellenérdekeltek letramplizták a tanárnőt. A legszörnyűbbek a próbák voltak, veszekedés, sikoltozás, még hajtépés is előfordult. Erzsébet a pedagóguslakás hátsó udvarába öntötte a tanácsi szemetet, Olga az öltözőben kromofágot töltött a rivális lakklemosójába...