Új elnöke lesz a Magyar Tudományos Akadémiának Pálinkás József fizikus személyében. A pályázat első kiírásában mintha még szerepelt volna, hogy politikus ne lehessen elnök, de aztán ez később eltűnt a megszorító intézkedések közül. Pálinkás mellett szól, hogy sokáig dolgozott akadémiai intézetben (most Debrecenben tanít), sőt igazgató is volt, tehát jól ismerheti az intézetek problémáit. És ugyan nem dicsekedhet szép állami kitüntetéssel, de a Fidesz-kormány alatt oktatási államtitkár, majd miniszter volt. Most is fideszes parlamenti képviselő (bár megígérte, lemond mandátumáról). Hát igen, mit szépítsük.
Vajon mit tesz majd egy echte fideszes politikus ebben a nem közhatalmi, ám mégis nagy befolyású funkcióban? A természettudományokban talán kevesebb jelentősége van ennek, azt mégsem lehet mondani, hogy a jobboldali, konzervatív beállítottságú részecskéket jobban gyorsítjuk majd, a baloldalhoz húzó, liberális vegyületeket meg szorosabb megfigyelés alá vonjuk; a humán szakágakban, ahol befigyel az ideológia is, nyilván több, de eszünk ágában sincs prejudikálni.
De van ugye ez az akadémiai "reformfolyamat", először is evvel kéne valamit kezdeni. (Még akkor is, ha reformfolyamatnak akadémiai nyelven azt a helyzetet nevezik, amikor az állam nem hajlandó több pénzt adni a tudományos kutatásra, sőt elvonni szeretne. Ilyenkor az Akadémia vezetése be akarja bizonyítani, hogy nem lukas hordóba csurog a pénz, sőt a hordóba sokkal több kellene; és átalakításokat helyez kilátásba, vagy egy-két kisebb jelentőségű átalakítást végre is hajt, hogy tiszta, őszinte szándékát az államnak bizonyítsa.) Az akadémiai törvény megalkotása pillanatában is tele volt hibákkal, régen meg kellett volna változtatni - persze nem mindegy, hogy hogyan; mindenesetre a reformnak ez is része lenne.
Pálinkás minderről csak annyit ír programjában, hogy "a reformnak nevezett folyamatot" hipp-hopp le kell zárni, gyorsan tető alá hozni a törvényt, oszt jónapot. A vicces viszont az, hogy a jelenlegi kormánnyal nyilván élesen szemben álló tudós - aki mellesleg a Professzorok Batthyány Körének tagja, egy időben elnöke volt - létrehozta annak idején a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program nevű alapot, amiben igen nagy pénzek vannak kutatási célra, segített abban, hogy az Akadémia költségvetése emelkedjen, és kiharcolta, hogy a kormány jócskán biztosítson pénzt az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) működésére. Ha 2010-től Fidesz-kormány lesz, Pálinkás nagyon jól jön majd az Akadémiának: dőlni fog a pénz.
Sejtjük, az Akadémia sejti is ezt, ezért tudott Pálinkás már az első fordulóban nagy többséggel nyerni. Ebben a tudósok egészséges életösztönének megnyilvánulását üdvözölhetjük. De az is igaz, hogy a szoclib kormány nem tett különösebb erőfeszítéseket azért, hogy megszerettesse magát az Akadémiával. Kóka János például újdondász miniszter korában flexszel ment neki a testületnek, nem látva többet bennük egy rakás kivénhedt, az állami nyugdíját féltő ingyenélőnél, akik ragaszkodása a privilégiumaikhoz és kivételezett társadalmi helyzetükhöz már régóta a haladás gátja. A kormány azt jól megsejtette, hogy az intézmény jelen formájában, feudális belső viszonyaival, versenyképtelenségével, az irigység intézményesítésével és a teljesítmény büntetésével aligha alkalmas olyan tevékenységre, amelynek köze lenne a "tudásalapú társadalomhoz", meg a "kutatás-fejlesztéshez" - de ennél többre nem futotta.
Pálinkást viszont nem gyötrik kétségek az MTA létoka felől. Nála az akadémikusi és doktori tiszteletdíjakhoz nem szabad nyúlni; de ő nem a kutatóintézetek jelentőségét hangsúlyozza elsősorban, hanem az Akadémiának azt a szerepét, hogy segít az államigazgatásnak és az egyetemeknek. S hogy még világosabb legyen, mekkora szüksége van az államnak az Akadémiára, hajlandó volna további feladatokat lőcsölni a tudóstestületre. Pálinkás sokat beszél az államigazgatással való egyeztetésről, a költségvetési tárgyalásokról - mindarról, amihez politikus korában olyannyira hozzászokott. Leginkább nem változtatnék semmin én, az Akadémia legyen, ami volt, pénz pedig lesz; és lesz közelség is. Ez pedig nemhogy légmentesen illeszkedik a Fidesz társadalomképéhez, de egyenesen ő maga az. Tudósok, dolgozzátok ki a megoldásokat változatos problémákra (elvégre minden problémának van megoldása, és minden problémának egy megoldása van), amit aztán a Politikusok majd átültetnek a gyakorlatba: fogják a kapcsolókat, potmétereket, kallantyúkat, emeltyűket, és beállítják a Társadalmat, hogy jó legyen az Embereknek!
Csoda, hogy megszerették?
