Internetadó (Ingyenebéd)

  • .
  • 2008. április 24.

Publicisztika

Kedves Narancs, (Mit követel a szerző? Szüntessék meg a kulturális járulékot.) Adva van a kulturális járulék, amit 1993-ban vezettek be Magyarországon, az abból befolyt összeg az NKA kasszájába kerül. Ez jelenleg kb.
8 milliárd forint évente, ezt osztják szét a szakmai kollégiumok, illetve a mindenkori kultuszminiszter a kultúra azon szférájában, amely támogatás híján nem életképes. Biztosan lehetne jobban, méltányosabban is elosztani, de most ennél sokkal súlyosabb kérdésről van szó: a kulturális tárca a parlament elé terjesztett egy törvénymódosítást, mely módosítási javaslat szerint a befizetések radikális csökkenése miatt kieső bevételt (többek között) az internetszolgáltatók járulékfizetési kötelezésével pótolnák.

Fölzúdul erre az érintettek tábora, internetadó!!! Sehol Európában nincs ilyen, csak a Tibet-faló mocskos kínaiak vetemedtek efféle aljasságra...

Kezdjük tán a kályhánál. Minden országnak el kell döntenie, hogy akarja-e, és ha igen, milyen mértékben támogatni saját kultúráját. Tőlem hívhatják adónak, hadisarcnak, lottóbevételnek (mint Angliában), de hívhatják krumplifőzeléknek is. Az első dolog, amiben meg kellene állapodnunk, az, hogy erre a támogatásra szükség van. Ellenvélemény esetén a diskurzust itt abba is hagyhatjuk: ne legyen többé nyaranta Pannonhalmán kortárs művészeti fesztivál, de az egész Tavaszi Fesztivált lehúzhatjuk a lefolyóba, jelenjen meg évente 500-1000 kötettel kevesebb könyv, ne legyen magyar filmgyártás stb.

Ha viszont abban egyetértünk, hogy van a kultúrának egy olyan szegmense, amelyik nem él meg támogatás nélkül, és megegyezünk, hogy erre szükség van, akkor léphetünk tovább a "hogyan" felé. Térjünk hát vissza a jelenlegi javaslathoz: fizessenek járulékot az internetszolgáltatók. Jómagam - sokgyermekes apa szerepemben - biztató mosollyal nézem, amint gyermekeim nap mint nap angyali gátlástalansággal lopkodják a kultúra termékeit: olykor napi több órában töltik le az internetről a filmeket és zenéket, cserélgetik ezeket barátaikkal. Boldogan nézem, hogy a kultúra él, virul, még be sem mutatott filmeken lehet nálunk esténként vakulni, csak kapkodom a fejem a kortárs könnyű- és félkönnyűzene hangfalainkból áradó kincseitől.

Miért is van szükség a járulék kiterjesztésére? Mert drasztikusan csökkentek a befizetések, például a hanglemezgyártás bevételeiből, nemcsak nálunk persze, hanem szerte a világon. Miért is csökkentek? Tényleg akkora méltánytalanság lenne azt a - hivatalos számítások szerint - előfizetőnként havi húsz-ötven forintot elkérni? (Feltételezve, hogy a szolgáltatók a járulékot egy az egyben átterhelik a fogyasztókra.) Csendben mondanám, hogy nyomorult kis profitjukból is kigazdálkodhatnák ezt az összeget, tekintettel arra, hogy Európában szinte Magyarországon a legmagasabbak a szolgáltatási díjak.

Dübörög a lobbi ezerrel, ez lesz minden bizonnyal az első törvény, amit kisebbségi kormányzással kellene meghozni. Lesz itt majd bicepszek recegtetése, önállóság fitogtatása; Kóka elnök állítólag már nyilatkozott, hogy az SZDSZ nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot, a szoci képviselők szemmel láthatóan már megint nem értenek semmit. (Rosszul emlékeznék, hogy speciel Kóka János éppen egy internetszolgáltató cég profitjából lett milliárdos?)

És a Narancs mindehhez asszisztál. Rosszallom.

Szüts Miklós

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.