Internetadó (Ingyenebéd)

  • .
  • 2008. április 24.

Publicisztika

Kedves Narancs, (Mit követel a szerző? Szüntessék meg a kulturális járulékot.) Adva van a kulturális járulék, amit 1993-ban vezettek be Magyarországon, az abból befolyt összeg az NKA kasszájába kerül. Ez jelenleg kb.
8 milliárd forint évente, ezt osztják szét a szakmai kollégiumok, illetve a mindenkori kultuszminiszter a kultúra azon szférájában, amely támogatás híján nem életképes. Biztosan lehetne jobban, méltányosabban is elosztani, de most ennél sokkal súlyosabb kérdésről van szó: a kulturális tárca a parlament elé terjesztett egy törvénymódosítást, mely módosítási javaslat szerint a befizetések radikális csökkenése miatt kieső bevételt (többek között) az internetszolgáltatók járulékfizetési kötelezésével pótolnák.

Fölzúdul erre az érintettek tábora, internetadó!!! Sehol Európában nincs ilyen, csak a Tibet-faló mocskos kínaiak vetemedtek efféle aljasságra...

Kezdjük tán a kályhánál. Minden országnak el kell döntenie, hogy akarja-e, és ha igen, milyen mértékben támogatni saját kultúráját. Tőlem hívhatják adónak, hadisarcnak, lottóbevételnek (mint Angliában), de hívhatják krumplifőzeléknek is. Az első dolog, amiben meg kellene állapodnunk, az, hogy erre a támogatásra szükség van. Ellenvélemény esetén a diskurzust itt abba is hagyhatjuk: ne legyen többé nyaranta Pannonhalmán kortárs művészeti fesztivál, de az egész Tavaszi Fesztivált lehúzhatjuk a lefolyóba, jelenjen meg évente 500-1000 kötettel kevesebb könyv, ne legyen magyar filmgyártás stb.

Ha viszont abban egyetértünk, hogy van a kultúrának egy olyan szegmense, amelyik nem él meg támogatás nélkül, és megegyezünk, hogy erre szükség van, akkor léphetünk tovább a "hogyan" felé. Térjünk hát vissza a jelenlegi javaslathoz: fizessenek járulékot az internetszolgáltatók. Jómagam - sokgyermekes apa szerepemben - biztató mosollyal nézem, amint gyermekeim nap mint nap angyali gátlástalansággal lopkodják a kultúra termékeit: olykor napi több órában töltik le az internetről a filmeket és zenéket, cserélgetik ezeket barátaikkal. Boldogan nézem, hogy a kultúra él, virul, még be sem mutatott filmeken lehet nálunk esténként vakulni, csak kapkodom a fejem a kortárs könnyű- és félkönnyűzene hangfalainkból áradó kincseitől.

Miért is van szükség a járulék kiterjesztésére? Mert drasztikusan csökkentek a befizetések, például a hanglemezgyártás bevételeiből, nemcsak nálunk persze, hanem szerte a világon. Miért is csökkentek? Tényleg akkora méltánytalanság lenne azt a - hivatalos számítások szerint - előfizetőnként havi húsz-ötven forintot elkérni? (Feltételezve, hogy a szolgáltatók a járulékot egy az egyben átterhelik a fogyasztókra.) Csendben mondanám, hogy nyomorult kis profitjukból is kigazdálkodhatnák ezt az összeget, tekintettel arra, hogy Európában szinte Magyarországon a legmagasabbak a szolgáltatási díjak.

Dübörög a lobbi ezerrel, ez lesz minden bizonnyal az első törvény, amit kisebbségi kormányzással kellene meghozni. Lesz itt majd bicepszek recegtetése, önállóság fitogtatása; Kóka elnök állítólag már nyilatkozott, hogy az SZDSZ nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot, a szoci képviselők szemmel láthatóan már megint nem értenek semmit. (Rosszul emlékeznék, hogy speciel Kóka János éppen egy internetszolgáltató cég profitjából lett milliárdos?)

És a Narancs mindehhez asszisztál. Rosszallom.

Szüts Miklós

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.