Internetadó (Ingyenebéd)

  • .
  • 2008. április 24.

Publicisztika

Kedves Narancs, (Mit követel a szerző? Szüntessék meg a kulturális járulékot.) Adva van a kulturális járulék, amit 1993-ban vezettek be Magyarországon, az abból befolyt összeg az NKA kasszájába kerül. Ez jelenleg kb.
8 milliárd forint évente, ezt osztják szét a szakmai kollégiumok, illetve a mindenkori kultuszminiszter a kultúra azon szférájában, amely támogatás híján nem életképes. Biztosan lehetne jobban, méltányosabban is elosztani, de most ennél sokkal súlyosabb kérdésről van szó: a kulturális tárca a parlament elé terjesztett egy törvénymódosítást, mely módosítási javaslat szerint a befizetések radikális csökkenése miatt kieső bevételt (többek között) az internetszolgáltatók járulékfizetési kötelezésével pótolnák.

Fölzúdul erre az érintettek tábora, internetadó!!! Sehol Európában nincs ilyen, csak a Tibet-faló mocskos kínaiak vetemedtek efféle aljasságra...

Kezdjük tán a kályhánál. Minden országnak el kell döntenie, hogy akarja-e, és ha igen, milyen mértékben támogatni saját kultúráját. Tőlem hívhatják adónak, hadisarcnak, lottóbevételnek (mint Angliában), de hívhatják krumplifőzeléknek is. Az első dolog, amiben meg kellene állapodnunk, az, hogy erre a támogatásra szükség van. Ellenvélemény esetén a diskurzust itt abba is hagyhatjuk: ne legyen többé nyaranta Pannonhalmán kortárs művészeti fesztivál, de az egész Tavaszi Fesztivált lehúzhatjuk a lefolyóba, jelenjen meg évente 500-1000 kötettel kevesebb könyv, ne legyen magyar filmgyártás stb.

Ha viszont abban egyetértünk, hogy van a kultúrának egy olyan szegmense, amelyik nem él meg támogatás nélkül, és megegyezünk, hogy erre szükség van, akkor léphetünk tovább a "hogyan" felé. Térjünk hát vissza a jelenlegi javaslathoz: fizessenek járulékot az internetszolgáltatók. Jómagam - sokgyermekes apa szerepemben - biztató mosollyal nézem, amint gyermekeim nap mint nap angyali gátlástalansággal lopkodják a kultúra termékeit: olykor napi több órában töltik le az internetről a filmeket és zenéket, cserélgetik ezeket barátaikkal. Boldogan nézem, hogy a kultúra él, virul, még be sem mutatott filmeken lehet nálunk esténként vakulni, csak kapkodom a fejem a kortárs könnyű- és félkönnyűzene hangfalainkból áradó kincseitől.

Miért is van szükség a járulék kiterjesztésére? Mert drasztikusan csökkentek a befizetések, például a hanglemezgyártás bevételeiből, nemcsak nálunk persze, hanem szerte a világon. Miért is csökkentek? Tényleg akkora méltánytalanság lenne azt a - hivatalos számítások szerint - előfizetőnként havi húsz-ötven forintot elkérni? (Feltételezve, hogy a szolgáltatók a járulékot egy az egyben átterhelik a fogyasztókra.) Csendben mondanám, hogy nyomorult kis profitjukból is kigazdálkodhatnák ezt az összeget, tekintettel arra, hogy Európában szinte Magyarországon a legmagasabbak a szolgáltatási díjak.

Dübörög a lobbi ezerrel, ez lesz minden bizonnyal az első törvény, amit kisebbségi kormányzással kellene meghozni. Lesz itt majd bicepszek recegtetése, önállóság fitogtatása; Kóka elnök állítólag már nyilatkozott, hogy az SZDSZ nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot, a szoci képviselők szemmel láthatóan már megint nem értenek semmit. (Rosszul emlékeznék, hogy speciel Kóka János éppen egy internetszolgáltató cég profitjából lett milliárdos?)

És a Narancs mindehhez asszisztál. Rosszallom.

Szüts Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.