Internetadó (Ingyenebéd)

  • .
  • 2008. április 24.

Publicisztika

Kedves Narancs, (Mit követel a szerző? Szüntessék meg a kulturális járulékot.) Adva van a kulturális járulék, amit 1993-ban vezettek be Magyarországon, az abból befolyt összeg az NKA kasszájába kerül. Ez jelenleg kb.
8 milliárd forint évente, ezt osztják szét a szakmai kollégiumok, illetve a mindenkori kultuszminiszter a kultúra azon szférájában, amely támogatás híján nem életképes. Biztosan lehetne jobban, méltányosabban is elosztani, de most ennél sokkal súlyosabb kérdésről van szó: a kulturális tárca a parlament elé terjesztett egy törvénymódosítást, mely módosítási javaslat szerint a befizetések radikális csökkenése miatt kieső bevételt (többek között) az internetszolgáltatók járulékfizetési kötelezésével pótolnák.

Fölzúdul erre az érintettek tábora, internetadó!!! Sehol Európában nincs ilyen, csak a Tibet-faló mocskos kínaiak vetemedtek efféle aljasságra...

Kezdjük tán a kályhánál. Minden országnak el kell döntenie, hogy akarja-e, és ha igen, milyen mértékben támogatni saját kultúráját. Tőlem hívhatják adónak, hadisarcnak, lottóbevételnek (mint Angliában), de hívhatják krumplifőzeléknek is. Az első dolog, amiben meg kellene állapodnunk, az, hogy erre a támogatásra szükség van. Ellenvélemény esetén a diskurzust itt abba is hagyhatjuk: ne legyen többé nyaranta Pannonhalmán kortárs művészeti fesztivál, de az egész Tavaszi Fesztivált lehúzhatjuk a lefolyóba, jelenjen meg évente 500-1000 kötettel kevesebb könyv, ne legyen magyar filmgyártás stb.

Ha viszont abban egyetértünk, hogy van a kultúrának egy olyan szegmense, amelyik nem él meg támogatás nélkül, és megegyezünk, hogy erre szükség van, akkor léphetünk tovább a "hogyan" felé. Térjünk hát vissza a jelenlegi javaslathoz: fizessenek járulékot az internetszolgáltatók. Jómagam - sokgyermekes apa szerepemben - biztató mosollyal nézem, amint gyermekeim nap mint nap angyali gátlástalansággal lopkodják a kultúra termékeit: olykor napi több órában töltik le az internetről a filmeket és zenéket, cserélgetik ezeket barátaikkal. Boldogan nézem, hogy a kultúra él, virul, még be sem mutatott filmeken lehet nálunk esténként vakulni, csak kapkodom a fejem a kortárs könnyű- és félkönnyűzene hangfalainkból áradó kincseitől.

Miért is van szükség a járulék kiterjesztésére? Mert drasztikusan csökkentek a befizetések, például a hanglemezgyártás bevételeiből, nemcsak nálunk persze, hanem szerte a világon. Miért is csökkentek? Tényleg akkora méltánytalanság lenne azt a - hivatalos számítások szerint - előfizetőnként havi húsz-ötven forintot elkérni? (Feltételezve, hogy a szolgáltatók a járulékot egy az egyben átterhelik a fogyasztókra.) Csendben mondanám, hogy nyomorult kis profitjukból is kigazdálkodhatnák ezt az összeget, tekintettel arra, hogy Európában szinte Magyarországon a legmagasabbak a szolgáltatási díjak.

Dübörög a lobbi ezerrel, ez lesz minden bizonnyal az első törvény, amit kisebbségi kormányzással kellene meghozni. Lesz itt majd bicepszek recegtetése, önállóság fitogtatása; Kóka elnök állítólag már nyilatkozott, hogy az SZDSZ nem fogja megszavazni a törvényjavaslatot, a szoci képviselők szemmel láthatóan már megint nem értenek semmit. (Rosszul emlékeznék, hogy speciel Kóka János éppen egy internetszolgáltató cég profitjából lett milliárdos?)

És a Narancs mindehhez asszisztál. Rosszallom.

Szüts Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.