Láttunk már ilyet. Legutóbb például akkor, amikor a révbesenyői Hámán Kató Színkör a Csárdáskirálynő bemutatójára készült. Ki játszná el szebben, hívebben Szilviát? Erzsébet asszony, a tanácselnök titkárnője (a híresztelések szerint a babája), vagy a nagy természetű, ám alsó tagozatos pedagógus, Olga néni? Olga hívei állították, hogy a tanácselnök macájának nincs hangja, csak a szája jár, az ellenérdekeltek letramplizták a tanárnőt. A legszörnyűbbek a próbák voltak, veszekedés, sikoltozás, még hajtépés is előfordult. Erzsébet a pedagóguslakás hátsó udvarába öntötte a tanácsi szemetet, Olga az öltözőben kromofágot töltött a rivális lakklemosójába...
Ezen a héten a SZDSZ környékéről kromofágos hírt nem kaptunk, a többi azonban stimmel. Jaj, most ki is legyen az elnöööööök?! Neee már! Aaaz? Miért az? A te küjdötted ajám hamiszította az én küjdöttem nevét, ezt megemlegeted. Cúna, vállról indítható komcik, mutasszuk meg nekik! Mit isz?
A párt még ezen állapotján is tudott egyet cifrázni. Visszahívták Kunczét. Most. Hogy megint legyen ő az elnök, mert épp senki nem alkalmas elnöknek. Kuncze Gábor kétségkívül népszerű politikus, tekintélye vélhetően túlnyúlik az SZDSZ szemhatárán. S mint ilyen, fellépése egy politikai kártya. Volt eddig. Mert most épp egy mínuszos játszmában dobták be. Lehetett volna legalább a negyvenszázig, még az ultiig várni, de nem, elő vele, hátha még egy tök filkó is felülüti. Ezen is túl vagyunk. Ezt a kártyalapot fogták és összetépték. Mintha annyi jó lap lenne a kezükben.
De jó, legyen - megértjük, hogy az indulatokon, a sérelmeken nehezen teszi túl magát ez a pár ember. A rossz munkahelyi légkör valóban istencsapása. Nehéz így egyben maradnia egy szervezetnek.
De ezek akkor is magánügyek.
Talán viselkednének már úgy, mint egy politikai párt, amit a szavazók bizalma juttatott be a parlamentbe. És ezért - meglepő módon nyilván - felelősséggel tartoznak nekik. Elsősorban abban az irányban, hogy a nevezett szavazók milyen elképzelések alapján ragadtatták magukat e lépésre (a reájuk szavazásra). Hogy mit akartak tőlük, s mit bíztak rájuk. S mindannak, meg kedvvel hangoztatott elveik fényében mi is lehet a teendő működésük elsődleges terepén, a parlamentben. Például kitalálnák, hogy a jövőben mi az, amit a kormány esetleges előterjesztéseiből támogatni tudnak, mi az, amire ne adj' isten rábírhatják a kormányzókat. Vagy éppenséggel miben csatlakoznának az ellenzékhez, s ugyan miért? Az ugyanis, hogy mi történik az országgal a következő pár hónapban, épp ezeken a válaszokon múlik.
Ilyenformán nem is ajánlhatunk mást, csak azt, hogy az érintettek mindegyike borítson a fejére egy vödör hideg vizet, hátha attól kijózanodik. Sokat gondoljanak arra, hogy mit hozna a Fidesz kétharmada. Hátha fog menni: felnőttként viselkedni. De még az is elég lesz, ha úgy, mint egy felelős politikai formáció.
