A jövőt nem sejtheted

Publicisztika

A kisebbik koalíciós partner vasárnap véglegesen pát intett a kormánynak, és most kint gondolkodhat arról, hogy milyen volt bent, és mit csináljon kint. Hát, sok sikert a fejtöréshez! Néhány hónap múlva vagy megértjük, mi volt ennek az értelme, vagy akkor sem. Esetleg akkor még kevésbé, mint most, mert addigra végképp elhalványul a március 29-i szocialista "pártértekezlet" és a kormányfő sértő fellépésének emléke (az a szó, hogy "pártértekezlet", már most ostobának hangzik), és akkor még kevésbé fog bárkit meghatni a liberálisok áprilisi durcássága, és csak felerősödik a választóikban az érzés, hogy a semmiért, vagy a majdnem semmiért focizták magukat hülye helyzetekbe.

A kisebbik koalíciós partner vasárnap véglegesen pát intett a kormánynak, és most kint gondolkodhat arról, hogy milyen volt bent, és mit csináljon kint. Hát, sok sikert a fejtöréshez! Néhány hónap múlva vagy megértjük, mi volt ennek az értelme, vagy akkor sem. Esetleg akkor még kevésbé, mint most, mert addigra végképp elhalványul a március 29-i szocialista "pártértekezlet" és a kormányfő sértő fellépésének emléke (az a szó, hogy "pártértekezlet", már most ostobának hangzik), és akkor még kevésbé fog bárkit meghatni a liberálisok áprilisi durcássága, és csak felerősödik a választóikban az érzés, hogy a semmiért, vagy a majdnem semmiért focizták magukat hülye helyzetekbe.

A szabad demokratákat eddig sokan azért szokták behúzni a listán a választások első körében, mert a) többé-kevésbé egyetértenek az általuk hirdetett elvekkel, b) mert nem akarják, hogy a jobboldal kerüljön hatalomra, és c) ha van rá lehetőségük, az utóbbi érdekében másra szavaznak, mint a szocialistákra, mielőtt a b) pont miatt úgyis a szocialistákra szavaznak. Persze ez nem volt valami nagy szerep a magyar politika színpadán, és minden különösebb szellemi erőfeszítés nélkül lehetett róla megvetően nyilatkozni, ahogy azt tizenpár éve sokan és rendszeresen meg is teszik, az ellenérdekelt felek közül a ravaszabbja, a baloldali, liberális szurkolók közül meg a, hát, kevésbé ravaszabbja. (A la a szocialisták segédcsapata, akik a koncért elárulták eszményeiket, ésatöbbi.) És ebbe a szerepbe kétségtelenül bele lehet unni: mindig csak frusztrálva lenni a kormányban, és a tetejébe még súlyos sértéseket is bezsebelni kívülről. De ettől még ez a szerep létezett. Létezett a választók fejében - akik ezt elfogadták (különben nem szavaztak volna mindig oly fegyelmezetten a második körben az egyéni körzetekben az állva maradó szocialista jelöltre). És vélhetően létezett a kormányzati reálszférában is, amikor a kisebbik koalíciós partner kicsit, néha, ritkán, elvétve, talán a jobb megoldások felé tudta a kormányt orientálni.

Most legalább ennek az ismeretelméleti problémának a végére járhatunk. Ha eddig soha nem tudhattuk, hogy mennyit számított az SZDSZ kormányzati szerepe, a következő hónapokban megtudhatjuk. Már megérte.

Különösen, ha eközben a párt képes lesz a velük rokonszenvezni még mindig hajlandó két-háromszázezer embert meggyőzni arról, hogy minden látszat ellenére mégis létezik. A választási matematika ugyanis épp úgy fagyott be, ahogy. Ha a szocialisták a választások előtt netán, véletlenül, valami csoda folytán mégis felhoznák magukat iksz közeli helyzetbe, az SZDSZ meg ugyanott lesz, ahol most, mélyen a parlamenti küszöb alatt, akkor Orbán Viktor alakít kormányt.

Nem vennénk a bátorságot, hogy most megmondjuk, így lesz-e, vagy nem. De ha így lesz, akkor legalább abban biztosak lehetünk: az SZDSZ egy fantazmagória kedvéért rúgta fel azt a szövetséget, ami 1994 óta meghatározta a magyar politikai térképet; hogy a mostani analízisük téves volt, vagy nem is volt ilyenjük; hogy nem a fejükkel, hanem a telecsinált alsónadrágjukkal gondolkodtak, amikor a süllyedőnek vélt hajót elhagyták.

Akkor kiderül, hogy a választást Orbán Viktor nem ott nyerte meg, amikor 15 százalékon állt az MSZP, hanem amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.