Tündi és Bündi csevegnek a vállalati büfében egy dupla fölött - nehezen képzelhető el, hogy e tényállás szerkesztőségi állásfoglalásunkat igényelné. Néha azonban magunk is elcsodálkozunk.
Tündi kisujját a csészétől eltartva elmeséli, vagy csak egy félmondatban elejti, hogy a múltkor náluk vacsoráztak Gromikóék a kőbányai igazgatóságról, pöri volt. Gromikóné meg ari, olyan közvetlen, nem is gondolnád. Tán kicsúszik, kisikkan egy "ne beszélj, tényleg?", aztán áttérnek a kombinéleárazási hullám váratlan fejleményeire.
Vagy nem is ezt meséli Bündi, hanem azt, hogy a múltkor meghívták őket vacsorára Gagarinék (tudod, a hajdúsámsoni kirendeltségvezető), hát, el se bírod képzelni, valami vízben főtt csirkecombot adtak büdös majonézzel, az eszcájgban nem volt két egyforma darab, és amikor bementem a fürdőszobába, látom, a kádon ujjnyi vastagon áll a zsír.
Mérsékelten épületes holmi, de presszóban elmegy. Pláne, ha nem hallja senki.
Ha azonban a miniszterelnöki nej és a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetője lép fel Tündi- Bündi szerepében a nyilvánosság előtt, nos, az már kétségkívül olyas ízléstelenség, ami miatt a befogadó kénytelen pirulni. Hogy ki jön hozzánk vacsorára, nem köztéma - igaz, mi barlanglakók vagyunk. Mint ahogy az is ízetlenkedés, ha valakit előbb a kedvencünknek nevezünk, majd a köv. mondatban gyalázatos eszközökkel ránk támadónak írjuk le.
Persze az sem elképzelhetetlen, hogy épp ezt szeretjük benne. Végtére mi is épp valami ilyesmit kedvelünk Navracsics Tiborban. Amint ő oly nemeslelkűséggel emelkedik túl e tagadhatatlan indolencián. Áh, hogy az nem is úgy volt, csak hideg kaját adtak, és a házigazda nem viselkedett házigazda módjára, és különben is a Motimból hozatta a parizervéget, szakik szolgálták fel vegyvédelmi felszerelésben.
Nem értik?
Összefoglaljuk. Az Index c. internetes újság spontánul készített egy interjút Dobrev Klárával, akinek spontánul kicsúszott a száján, hogy náluk vacsorázott orbáni kabinetfőnök korában, tehát úgy 5 (öt, basszus) éve Navracsics. Aki erre spontánul úgy reagál blogjában, hogy először is, ő elkéredzkedett arra a vacsorára Orbán Viktortól, másodszor is a miniszterelnök már főtanácsadó korában is egy büdös tapló volt, feszt Lovas Istvánt emlegette és otthonában összenácizta magát.
Mi ez? Csak nem személyesen az elit keveri össze magát valamelyik kereskedelmi csatorna szórakoztató truppjával, amiben Leó, a celeb elmeséli, hogy macskaszőrt evett vacsorára Kiszeli Heninél, pedig az is celeb? Persze, értjük, hogy ez politika; hogy az egyik a maga szerény eszközeivel kompromittálni akarta a másikat, az meg beijedt és hasonló nemességgel visszakompromittált egyet. Értjük - de biztos, hogy ez a politika? Hogy pont erre való a nyilvánosság? Miért előttünk csinálják? Miért nem húzódnak egy presszó sötét sarkába, amikor rájuk jön?
