Vejétől bűzlik

Publicisztika

Közeledik a "megfigyelési ügy" tízedik évfordulója, amit a Fidesz újabb hasonló történettel köszöntött a múlt héten. Becsületükre szóljon, e mostani sztori - ellentétben a mára méltatlanul feledett, 1998. augusztusi Orbán-bejelentéssel - nem kamu. De fogalmazzunk óvatosan: nem teljesen kamu.

1998-ban Orbán Viktor - hogy új kormánya első botrányáról, Simicska volt pártpénztárnok APEH-elnöki kinevezéséről elterelje a figyelmet - megrágalmazta politikai ellenfeleit, hogy a Horn-kormány alatt közpénzen, titkosszolgálati módszerekkel figyeltették az ellenzék vezetőit és azok családtagjait. "Bizonyítékok" is kerültek: céglisták olyan adatokkal, amik bármely forgalomban lévő CD-adatbázisból pár perc alatt összeszedhetők voltak. Noha a blöff pillanatok alatt lelepleződött, a "sztori"- a debil vizsgálóbizottsági elnökkel, a saját autója fölgyújtását merényletként eladni próbáló kormánypárti "ügynökkel" vagy a megvásárolt kazettával - évekig uralta a műsoridőt. A "megfigyelési ügy" konstruáltságát híven mutatja, hogy még a Fidesszel elnéző Polt Péter-féle Legfőbb Ügyészség is kénytelen volt rögzíteni a megalapozatlanságát. Néhány éve pedig az egyik belekevert cég perének jogerős ítéletében mondta ki a bíróság, hogy "megfigyelési ügy" nem volt. (Nota bene: ez is egy lelepleződött politikai hazugság, amiről papír is van.)

Az új ügyben a Fidesz narratívája (először újságírói alapszervezete, majd Kövér László előadásában) a következő. A 2002-es kormányváltás után a Medgyessy-kormány, feltesszük, Gyurcsány Ferenc közbenjárására, terhelő adatokat kívánt gyűjtetni egy magáncéggel Orbán Viktorról, Simicska Lajosról és a volt Posta-vezérről egy büntetőeljárás reményében. A megbízó Keller László közpénzügyi államtitkár volt, a kasszát Kapolyi László milliárdos kezelte.

Az egyelőre tudható tényekből úgy látszik, hogy hat éve egy magántársaság fölajánlotta szolgálatait az új hatalomnak. Keller nyomozó államtitkár kapott is rajta, megállapodás született, az akciót pedig az MSZP-listán frissen mandátumot nyert, dúsgazdag MSZDP-elnökkel akarta megfinanszíroztatni. A közölt részletek szerint a kapcsolat viszonylag gyorsan kínossá vált a politikának - hogy Keller a fölöttesei nyomására igyekezett-e visszakozni, vagy maga látta be, hogy valami nem stimmel, arról (még) nincs információ. De ki akart szállni, az elég egyértelmű - mint ahogyan az is, hogy Kapolyinak a lóvé kiperkálásán kívül más lapot nem osztottak.

Hétfő délután ezt tudjuk. Ami most következik, egy másik lehetséges narratíva.

Simicska Lajos volt APEH-elnök és időszaki sajtóüzengető bizalmasa fölkeresi a Medgyessy-kormány egyik tagját azzal, hogy Simicska Lajosról és köréről adatokat szolgáltatna némi milliókért. Többek között az Orbán-kabinet volt párizsi nagykövete, a volt kormányfő családi barátja és egykori tokaji üzlettársa is dalolna, mint pacsirta, ha cserébe a volt vejét Medgyessyék kiutasíttatnák az országból.

Ez kétségkívül roppant életszerű.

Viszont emlékeztet valamire. Arra a bedrótozott egykori kisgazdára, aki éppen akkor jött elő a farbával (Torgyán fia "közvetített" egy korrupciógyanús ügyben), amikor a Fidesz éppen Torgyán politikai likvidálására gyúrt. És fölmerül még az is, hogy 1990 óta ki próbálja politikai ellenfeleit újra és újra lehallgatott beszélgetéseikkel diszkreditálni.

Keller felelőssége egyértelmű: egy kormányhivatalnoknak minden törvényes eszköze megvan arra, hogy - ha az indokolt - a közpénzek körüli vélt szabálytalanságoknak utánamenjen. A politikai következményeket vállalnia kell - és Gyurcsány Ferenc, ha valóban új időszámítást akar kezdeni, ettől nem tekinthet el.

A másik tanulság: Kövér vehemens sajtótájékoztatója, az egész "megfigyelési ügy" tálalása (ami, ne feledjük, egy kormányrendelet elleni látványos föllépéssel kezdődött) pontosan kijelöli, mire számíthat az ország egy esetleges Fidesz-győzelem után.

Semmit nem felejtettek, viszont sokat tanultak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.