Publicisztika

Egy kicsit zavarban vagyunk, hogy szabad-e vagy sem, de nekünk, civileknek inkább szabad. Mármint bíráló szókkal illetni az Alkotmánybíróságot (Ab). Hogy a kormánynak és más "alkotmányos szerveknek" ez nem ajánlatos, azt épp az Ab-tól tudjuk. Az idén március 11-én kiadott közleményükkel már foglalkozott lapunk, nem is hoznánk szóba megint, ha az Ab elnöke, Bihari Mihály az Inforádióban a múlt héten ezt az igényt ki nem terjesztette volna a mindenkori ellenzékre is.

"Volt egyszer egy Magyarország - ki tudja, mikor lesz újra." (Lengyel László) "Gennyes daganat fakadt ki" az anyaföld testén, majd a "gennybe könny" vegyül, míg végül a "marhák" "legyilkolják egymást". Nem, ez nem a Bárányok harapnak szinopszisa vagy az Állatfarm slasher verziója: csak Lengyel Lászlót - és itt mi is engednénk az általa kedvelt költőiségnek - engedték ki az elmúlt hónapokban a karámból. A Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója napról napra mélyebbre süllyed a politikai gyilokpornó szemantikai mocsarában, amivel önmagában nem is lenne baj. Ennél nagyobb gond, hogy a nagyot mondásokra mindig fogékony média manapság nem tud betelni vele, és tőle várja a "szakértő" útmutatást a politika úgymond rohanó világában.

"Érvek és tények itt nincsenek...", írja Varró Szilvia Geert Wilders filmjéről (Gyűlöletkeltő film az iszlám ellen: Lógnak a melegek, Magyar Narancs, 2008. április 3.). A tények, mint tudjuk, makacs dolgok. Tényekről azt állítani, hogy nincsenek, több mint badarság.

Április 11-én a Hollán Ernő utcában tartott demonstrációk kapcsán elképesztő jogértelmezési improvizációkkal rukkolt elő a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), aminek aztán még aznap meg is itta a levét. Az antifasiszta ellendemonstráció szervezői ugyanis későn jelentették be demonstrációjukat, mégis megtarthatták, amire válaszul a "magyarvédők" számos, utolsó pillanatban bejelentett demonstrációval válaszoltak.

Szelet vetett Magyar Narancs, 2008. április 3. Kedves MaNcs! "A kicsi is szép" című keretes írásba egy kis alkotmányjogi hiba csúszott.

Magyar Narancs, 2008. április 3. Tisztelt Szerkesztőség! Minimum tizenegyes! című (egyébként nem rossz ötletből merítő) irodalmi listájuk legutóbbi kommentárjában minimum két hiba van, talán több, is, de én ezeket vettem észre.

Tegyék a kezüket a szívükre! Ki nem lopott már a MÁV-tól? Legalább egy kicsit? Egy kalapácsot, egy üléshuzatot, egy talpfát legalább! Szappant, kőkerítést, kábelt, vonatfüttyöt! A jegyár felét, amit nem fizettek ki a kalauznak, aki viszont a másik feléért szemet hunyt illegális helyváltoztatásuk fölött? Vannak persze a szerencsések, akik - mert megtehetik - izmosabb leltári tételeket visznek haza. Pár ezer tehervagont, valami ingatlant, esetleg 4 mozdonyt, netán készpénzt egy jó kis csalárd alvállalkozói szerződésben, alkalomadtán egy, a MÁV-val közösen alapított kft. alaptőkéjében.

Számolnak a Fideszben is. Ezt onnan lehet tudni, hogy szigorítják a frakciófegyelmet. Az igazolatlanul távol lévőket felnyomják az Országgyűlés Hivatalában, ami fizetéscsökkenéssel jár; de maga a képviselőcsoport is keményít, a fontosabb szavazásokról távol maradókat 50 ezer forint per gombnyomáshiánnyal bünteti. Aki kicsit ügyes, pár nap alatt elbokázhatja teljes illetményét.

A múlt héten NATO-csúcs volt Bukarestben, de erre Magyarországon jószerivel senki rá se bagózott. Sem az Országgyűlés, sem a sajtó - ennyire köldöknéző ország lettünk. A nemzetközi sajtó hetek óta címlapon latolgatta a csúcstalálkozó esélyeit, Magyarországon azonban alig volt olyan politikai napi- vagy hetilap, amely a bulvárhíreken túl elemzésre méltatta volna az eseményt. A NATO-csúcs előtt leginkább logisztikai híreket olvashattunk: Bukarest utcái kiürülnek, antiglobalista tüntetők várhatók, Ferihegy is szerepet kap.

Hétfő óta a koalíció kérdése az egyetlen belpolitikai téma, még a borsodi liberális álküldöttek ügye és a profitorientált egészségügy rémképe is teljesen háttérbe szorult.

Magyar Narancs, 2008. március 13. Tisztelt Szerkesztőség! Dicséretes dolog, hogy a természettudományos ismeretterjesztést a Magyar Narancs is fontosnak érzi, mert erről nem lehet eleget beszélni.

A belül részletezett hétfői - Hollán Ernő utcában celebrált - flashmob és ellenflashmob rendezvénynek akad néhány tanulsága, amit érdemes tán eszünkbe vésni. Például milyen jó, hogy ilyen sokan megtudhatták, hogy mi a bánat az a flashmob. Bár Tomcat (és szűkebb házanépének) soros akciója a spontán, látszólag értelmetlen célokból realizálódó, villámgyorsan létrejövő és hamar feloszló csődület fogalmának csupán részben felelt meg, amennyiben csak a közjó szempontjából számított értelmetlennek, sőt. Amúgy nyilván beleillik a celebbé pumpált elmebeteg médiahackre épülő önépítő stratégiájába, s némi reklámértékkel is bír, hisz nagy számban értesülhetett a publikum például arról, hogy létezik egy Hungarica nevű "hazafias" zenekar: koncertjegyeikért íme, máris "ölik egymást a népek".

Bár a kormányválság óta a két leggyakrabban használt szószerkezet az "előre hozott választás" és a "kétharmados Fidesz-többség", a nagyobbik ellenzéki pártról alig esik szó mostanában. (Nota bene: mintha mindenki magától értetődőnek tekintené, hogy a népszavazás 3,3 millió igenszavazója az utolsó szálig Fidesz-szavazó is. Holott körülbelül annyira az, amennyire a 700 ezer nemszavazó mind SZDSZ-támogató.)

Mind sivárabb etnobiznisszé züllik az erdélyi magyar belpolitika. Az utóbbi hónapokban talán csak annyi változott, hogy ez az etnobiznisz most kivonulni készül az országos politikából, és leszorul a helyi önkormányzatokba. Fókuszában immár nem a - mesterségesen gerjesztett és életben tartott - román- magyar konfliktus áll, hanem az erdélyi magyar pártközi villongások.