Marasztják

Egy kicsit zavarban vagyunk, hogy szabad-e vagy sem, de nekünk, civileknek inkább szabad. Mármint bíráló szókkal illetni az Alkotmánybíróságot (Ab). Hogy a kormánynak és más "alkotmányos szerveknek" ez nem ajánlatos, azt épp az Ab-tól tudjuk. Az idén március 11-én kiadott közleményükkel már foglalkozott lapunk, nem is hoznánk szóba megint, ha az Ab elnöke, Bihari Mihály az Inforádióban a múlt héten ezt az igényt ki nem terjesztette volna a mindenkori ellenzékre is.

Az se piszkálja az Ab-t, hisz az is részese a törvényhozásnak, ráadásul bármikor kormánypárt lehet belőle. Bihari a nem kormánypártok és nem ellenzéki pártok - a sajtó, az állampolgárok etc. - számára nyitva hagyta a kritika lehetőségét. Ez igazán szép tőle - de ez meg azért aggályos, mert lehet, hogy ma valaki fűrészeli az Ab-t, aztán beáll ellenzéki képviselőjelöltnek, holnap irány a parlament, holnapután meg a kormány, és akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad. A gálánsság rokonszenves - de csak jobb lenne, ha mégse lenne szabad egyáltalán senkinek! Támogatnánk is egy olyan bizalomerősítő kezdeményezést, hogy a megannyi "alkotmányos szerv" és az ellenzéki pártok kötelesek legyenek az irodájukban egy kis sarkot elkülöníteni, amit "Az Alkotmánybíróság szeretete kuckó"-nak neveznénk el. És ott az Ab fényképe, esetleg festett képe alatt mindig lenne friss virág, és gyertya égne, hogy ha egy kormányhivatalnok vagy ellenzéki politikus elbizonytalanodik, megállhasson ott, s pár percnyi csendes alkotmányos töltekezés után az ország törvényes rendje iránti szeretetében megerősödve mehessen a dolgára.

Addig is, szeretnénk segíteni az Ab egy fontos problémájának a megoldásában. Az intézmény új elnökének közeles megválasztásában.

Mint értesülhettünk róla a napokban, az ellenzék főereje nem zárkózna el a jelenlegi elnök, a megválasztásakor az MSZP bizalmát élvező Bihari Mihály újabb ciklusa elől. Erre a jogszabályok kétségkívül módot adnak, az alkotmánybírákat 9 évre helyezi hivatalba az Országgyűlés kétharmados többsége, és egyszer újraválaszthatja őket, ha nem töltötték be a 70-et. A Fidesz csöndes rokonszenve Bihari iránt nem új, mégiscsak a Fidesz-vezérkar egykori tanáráról beszélünk. Gyanítjuk azt is, a mostani Fidesz meg a mostani Bihari vonzódása a veszekedős, romlott, korrupt parlamenti demokráciánál hatékonyabb és elnökiesebb és össznépibb demokráciaformák iránt ugyancsak alapja e szimpátiának. Ez így helyes és így mélyen emberi. De ha a Fidesz csak bosszanthatja evvel az MSZP-t, már megérte.

Az érintett annyival kommentálta a szóbeszédeket, hogy nem az ő dolga a jelölés, és végképp nem ő választja meg saját magát. Nemet speciel nem mondott.

A kormányfő ezt a "helyzetet" - hogy tudniillik az MSZP saját előző jelöltjét és volt képviselőjét fogja majd leszavazni - pikánsnak nevezte. (Már ha leszavazza persze.)

De a helyzet egyáltalán nem pikáns.

A bírák újraválaszthatósága melletti és elleni érvek időről időre felbukkannak a szakmai közéletben, néha még a törvényalkotás előszobájáig is eljutnak. Az egyik ilyen momentum 1998 telének végén érkezett el - az MSZP ekkoriban meg akarta szüntetni az újraválaszthatóságot. (Hogy milyen politikai számításból, az most érdektelen.) A vitában az Alkotmány-előkészítő Bizottság tagja, az Alkotmányügyi Bizottság alelnöke is felszólalt. Ez a szocialista képviselő ékesszólóan, a fékek és ellensúlyok iránt érzett aggodalomtól és az alkotmánybírák integritásának tiszteletétől inspirálva érvelt az újraválaszthatóság ellen 1998. február 18-án: "A másik kényes kérdés a bírák újrajelölése. Miután az alkotmánybírák személye, tevékenysége annyira független és autonóm, és annyira kell vigyázni arra, hogy ezt az autonomitását és függetlenségét megőrizze, ezért az újraválasztás óhatatlanul veszélyeket rejt magában, mert felvetődik az a veszély, hogy esetleg az újraválasztandó, újrajelölendő alkotmánybíró már a jelölését megelőző időszakban esetleg véleményével, többségi véleményhez csatlakozásával, párhuzamos vagy különvéleményével valamilyen módon az aktuálisan létező parlamenti többséghez igazodik. Ez a veszély fennmarad akkor is, ha esetleg őt újraválasztják, és visszamenőlegesen korábbi határozatait, illetve állásfoglalásait valaki kézbe veszi. Ettől meg kell szabadítani az Alkotmánybíróságnak a tagjait. Az (...) újrajelölést meg kell szüntetni."

E bölcs, előrelátó szavak gazdája - Bihari Mihály - nyilván mélyen elkeseredett, midőn e törvénymódosítás elbukott. És nyilván elképzelhetetlennek tartja, hogy újraválasztásának másnapján valami ostoba, éretlen újságcikk hülye vicceket süssön el arról, hogy az "üléspont határozza meg az álláspontot", és hasonlók. Hova lenne akkor az Ab tekintélye?