Mit kíván a magyar nemzet?

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. március 15.

Publicisztika

Röviden: vagány magyarokat.
Kifejtősen: úgy fest, hogy Magyarország a kutyát sem érdekli. Gazdái – úgy is mint lakói –, a magyarok nem mutatnak érdeklődést iránta.

A konszenzusra kihegyezett magyar közjogi berendezkedést (vagyis azt a tényt, hogy bizonyos fontos témákban és tárgyakban kétharmados parlamenti többséggel lehet csak bizonyos törvényeket hozni) úgy próbáltuk meg kiiktatni, hogy egy Fidesz nevű pártot kétharmados felhatalmazással juttattunk be a parlamentbe. A dolog („demokrácia”) lényege került ezzel a szemétbe: a konszenzus kényszere ugyanis nem valamiféle népfrontos összeborulásról és „ne vitatkozzanak annyit a parlamentbe'!”-mentalitásról szólt, hanem a dialógus és a kompromisszum kényszeréről. Lehet mondani, hogy ezt a kényszert egy Orbán Viktor nevű politikus volt képtelen elviselni, de az ország volt az, aki elfogadta ezt a személyiséget, mi több, a kedvét lelte és leli benne.

Büdös a politika, na. És akinek büdös a politika, az nem törődik az országával, nem törődik mással, s végső soron magával sem. És aki leszarja a saját életét, azt mások is leszarják. Mert megtehetik.

Sajnos egy demokráciában ismerni kell, mi történik, követni kell a híreket – fárasztó, ugye. De hát otthon is követjük, hogy mi történik a családtagjainkkal, képben vagyunk a barátaink viselt dolgai felől. Az anyafölddel miért kéne másként bánni? Törődöm vele, mert fontos nekem, mert a magam élete is fontos.

De hát tele vagyunk tökös politikusokkal Orbántól Gyurcsányig, miért ne bízzuk rájuk magunkat? A tökösség nem abban áll, hogy valaki kemény szavakat használ, nagyokat mond. Sokkal tökösebb az a választópolgár, aki nem elvakultan, a hit szintjén politizál, de kiteszi pártszimpátiáját, meggyőződését a kétség veszélyének, a kritika erejének, s képes felülbírálni döntését. Aki képes példának okáért vitatkozni. Nem pedig szájkaratézni, vagdalkozni, a mindenáron szerzett győzelem vágyában égve szajkózni hitelveit.

Sőt. Azért kell foglalkozni a politikával, hogy a politika ne foglalkozhasson veled. Az elforduló, kivonuló néptömegeket teszi magáévá a politika a legdurvább erőszaktétellel. Rád száll, elveszi a magánéletedet, a vagyonodat, trafikodat, vállalkozásodat, a perspektívádat. Azzal áltatod magad, hogy kihagyod az életedből a politikát, holott épp ekkor nyom rá a konyhaasztalra, és kezd abuzálni.

Ha ehhez a tökösséghez, bátorsághoz és folyamatos törődéshez nem fűlik a fogunk, akkor lassan, de biztosan Ukrajnában találjuk magunkat, ahol az embereknek már nem volt más lehetőségük, mint a Majdan. „Na, jó, de mit érnek el? Mire mennek a nagy bátorságukkal? Mire mennek a tökös gyerekek?” Akármire és akárhogy, de legalább megtettek minden tőlük telhetőt. És ezt legalább elmondhatják (ők, vagy róluk az emlékezők). Mint például Bauer Sándor. Akiről nagyon kevesen tudnak.

false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.