Mit kíván a magyar nemzet?

  • Dercsényi Dávid
  • 2014. március 15.

Publicisztika

Röviden: vagány magyarokat.
Kifejtősen: úgy fest, hogy Magyarország a kutyát sem érdekli. Gazdái – úgy is mint lakói –, a magyarok nem mutatnak érdeklődést iránta.

A konszenzusra kihegyezett magyar közjogi berendezkedést (vagyis azt a tényt, hogy bizonyos fontos témákban és tárgyakban kétharmados parlamenti többséggel lehet csak bizonyos törvényeket hozni) úgy próbáltuk meg kiiktatni, hogy egy Fidesz nevű pártot kétharmados felhatalmazással juttattunk be a parlamentbe. A dolog („demokrácia”) lényege került ezzel a szemétbe: a konszenzus kényszere ugyanis nem valamiféle népfrontos összeborulásról és „ne vitatkozzanak annyit a parlamentbe'!”-mentalitásról szólt, hanem a dialógus és a kompromisszum kényszeréről. Lehet mondani, hogy ezt a kényszert egy Orbán Viktor nevű politikus volt képtelen elviselni, de az ország volt az, aki elfogadta ezt a személyiséget, mi több, a kedvét lelte és leli benne.

Büdös a politika, na. És akinek büdös a politika, az nem törődik az országával, nem törődik mással, s végső soron magával sem. És aki leszarja a saját életét, azt mások is leszarják. Mert megtehetik.

Sajnos egy demokráciában ismerni kell, mi történik, követni kell a híreket – fárasztó, ugye. De hát otthon is követjük, hogy mi történik a családtagjainkkal, képben vagyunk a barátaink viselt dolgai felől. Az anyafölddel miért kéne másként bánni? Törődöm vele, mert fontos nekem, mert a magam élete is fontos.

De hát tele vagyunk tökös politikusokkal Orbántól Gyurcsányig, miért ne bízzuk rájuk magunkat? A tökösség nem abban áll, hogy valaki kemény szavakat használ, nagyokat mond. Sokkal tökösebb az a választópolgár, aki nem elvakultan, a hit szintjén politizál, de kiteszi pártszimpátiáját, meggyőződését a kétség veszélyének, a kritika erejének, s képes felülbírálni döntését. Aki képes példának okáért vitatkozni. Nem pedig szájkaratézni, vagdalkozni, a mindenáron szerzett győzelem vágyában égve szajkózni hitelveit.

Sőt. Azért kell foglalkozni a politikával, hogy a politika ne foglalkozhasson veled. Az elforduló, kivonuló néptömegeket teszi magáévá a politika a legdurvább erőszaktétellel. Rád száll, elveszi a magánéletedet, a vagyonodat, trafikodat, vállalkozásodat, a perspektívádat. Azzal áltatod magad, hogy kihagyod az életedből a politikát, holott épp ekkor nyom rá a konyhaasztalra, és kezd abuzálni.

Ha ehhez a tökösséghez, bátorsághoz és folyamatos törődéshez nem fűlik a fogunk, akkor lassan, de biztosan Ukrajnában találjuk magunkat, ahol az embereknek már nem volt más lehetőségük, mint a Majdan. „Na, jó, de mit érnek el? Mire mennek a nagy bátorságukkal? Mire mennek a tökös gyerekek?” Akármire és akárhogy, de legalább megtettek minden tőlük telhetőt. És ezt legalább elmondhatják (ők, vagy róluk az emlékezők). Mint például Bauer Sándor. Akiről nagyon kevesen tudnak.

false

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?