Államilag vezérelt civil társadalom - A harmadik szektor négy éve

  • Nagy Ádám
  • 2014. március 13.

Publicisztika

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének az egyik legsötétebb és kétségkívül legjellemzőbb fejezete a civil társadalom, szűkebben a nonprofit szervezetek kezelése.

Pedig amikor el akarják pusztítani a hatalomtól független társulásokat a médiától kezdve a kultúrán át a profitszektorig a közélet majd' minden területén, akkor van a legnagyobb szükség autonóm szervezetekre, együttműködő hálózatokra, civil társadalomra. A civilitás ugyanis a szabad eszmecserének teremt fórumot, amely nélkül csak félkatonai diktatúrák képzelik működőképesnek birodalmukat. Ezt a civil világot sikerült megmérgezni mind jogi környezetében, mind finanszírozásának eltorzításában.

*

Kezdjük a törvénnyel, amely azt az értékelendő célt tűzte ki magának, hogy amolyan Civil Kódexként összeterelje a nonprofit szervezeteket szabályozó joganyagot. Ám végső soron eltorzította a közhasznúság fogalmát, a civil társadalomtól idegen szabályozókat és adminisztrációt rótt a szervezetekre. Csak példaképp: rejtély, hogy miért ismérve és fokmérője a közhaszonnak az, hogy egy szervezet pénzügyi eredménye nem negatív; miért kell egy nem közhasznú szervezetnek közhasznúsági mellékletet készíteni; a profitfelosztás szektorbeli alaptilalma miért nem vonatkozik a nem közhasznú szervezetekre. Tetézi ezt a majd egymilliárdnyi uniós pénzzel megtámogatott civil információ centrumoknak nevezett megyei civil kormánypropaganda-rendszer, ahol van olyan szervezet, amelyet helyben egyáltalán nem ismernek, van, amelyik egyetlen értékelhető tevékenysége egy Wass Albert-felolvasóest, és van, amelyik a helyi kormányerővel összenőve működik. Mára tanácstalan szervezetek, veszélyben lévő közhasznú státuszok és folyamatosan tologatott, soha meg nem valósuló elektronikus bejegyzés jellemzi az egyébként gránitszilárdságú (többször módosított) törvény által létrehozott gyakorlatot.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

A helyzetre még inkább jellemző a civil finanszírozás zászlóshajója, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA). Az alap, illetve a hátteréül szolgáló jogszabály megszüntette a civil autonómiát, döntéshozó testületeiben a valaha volt kétharmados civil többséget egyharmados kisebbséggé torzította, így ma a civilek által választott tanácsi és kollégiumi delegáltak legfeljebb a bokréta a nemzeti együttműködés kalapján. A gyakorlat azonban még furább: olykor civil ruhában kormánytisztviselők is tagjai a testületeknek, s az elnököket immár nem választják, hanem a miniszter nevezi ki őket. A korábbi 7-8 milliárdos keret mára 3 milliárdra olvadt, ami reálértéken alig a negyede a korábbinak. A gyorsnak és átláthatónak ígért rendszer eredményei nem kereshetőek, a döntésre (e választási év kivételével) rendre fél éveket kellett várni, létrehozták a tárcavezető kénye-kedve szerint osztogatott 10 százalékos miniszteri keretet - ezzel játsszák ki az egyébként helyes összeférhetetlenségi szabályokat. Weblapja, kihelyezett ülései máig nincsenek az alapnak, néha az elnök - az elhíresült bohócidomár - egyszerűen kidobatja az ülésekről tájékoztatni akaró civil sajtót. A pályázók száma a valaha volt 17 000-20 000 szervezetről nem véletlenül esett vissza 8000-re. Jellemző, hogy a Nemzeti Összetartozásnak nevezett szakkollégiumhoz 2012-ben összesen 250 pályázat érkezett, míg van olyan kollégium, ahová több mint tízszer ennyi. A nem támogatott szervezetek becsapására létrehozták az ún. várólistákat olyan indoklással, hogy ha valamelyik szervezet lemond a megnyert pénzről (sic!), vagy lesz több pénz a költségvetésben (sic!), akkor ezek a várólistás szervezetek pénzhez juthatnak. A NEA elnökét, Csizmadia Lászlót elvbarátai olyan hatalommal ruházták fel, amely egyszerűen megcsúfolja a testületi döntéshozatalt. A civil listán is elindult és csúfosan megbukott (a hét jelöltből a hatodik helyen végzett), majd a miniszter által a tanácsba és annak elnöki székébe kinevezett CÖF- és Békemenet-tulajdonos ugyanis egy személyben felülbírálhat határozatokat, megállíthat döntéseket. Él is vele, rendre több száz pályázatot állít meg tartalmi indokok nélkül, bár a jogszabály indoklási kötelezettséget ír elő. S ha ez nem elég, a nem támogatott pályázatokat is megvétózhatja, pénzigényt jelentve be számukra (amitől a nyertes lista alján lévő szervezetek esnek ki a támogatotti kategóriából). Mindemellett névbitorlásra hivatkozva perrel fenyegette meg a NEA-ról tudósító egyetlen blogot, mert nevében szerepel az alap nevének rövidítése is. De hát ezeken nincs mit csodálkozni, ugyanis állami főcivilünk szerint a civilek feladata kettős: a szellemi honvédelem és a kormány politikájának a támogatása.

*

Szemforgató, ostoba és aljas szemlélet ez, amely csak hirdeti a transzparenciát, de közben tudatosan lehetetlenné teszi az adatok összevethetőségét; csak hivatkozik a jogállamra, miközben kiforgatja és negligálja a saját maga alkotta szabályokat is; csak szólamokban ismeri az autonómiát, mert valójában gúzsba köt. E szemléletet híven szolgálja a törvény, a NEA intézményrendszere és annak oktrojált elnöke, aki csak azért garázdálkodhat a civil területen, mert békemenete bármikor mozgósítható a Kedves Vezető érdekében. Ez a Békemenet ára: a civil társadalom kisemmizése és ellehetetlenítése. Nem érdemel több esélyt!

A szerző a Nemzeti Együttműködési Tanács tagja, a Nemzeti Civil Alapprogram volt elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.