Államilag vezérelt civil társadalom - A harmadik szektor négy éve

  • Nagy Ádám
  • 2014. március 13.

Publicisztika

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének az egyik legsötétebb és kétségkívül legjellemzőbb fejezete a civil társadalom, szűkebben a nonprofit szervezetek kezelése.

Pedig amikor el akarják pusztítani a hatalomtól független társulásokat a médiától kezdve a kultúrán át a profitszektorig a közélet majd' minden területén, akkor van a legnagyobb szükség autonóm szervezetekre, együttműködő hálózatokra, civil társadalomra. A civilitás ugyanis a szabad eszmecserének teremt fórumot, amely nélkül csak félkatonai diktatúrák képzelik működőképesnek birodalmukat. Ezt a civil világot sikerült megmérgezni mind jogi környezetében, mind finanszírozásának eltorzításában.

*

Kezdjük a törvénnyel, amely azt az értékelendő célt tűzte ki magának, hogy amolyan Civil Kódexként összeterelje a nonprofit szervezeteket szabályozó joganyagot. Ám végső soron eltorzította a közhasznúság fogalmát, a civil társadalomtól idegen szabályozókat és adminisztrációt rótt a szervezetekre. Csak példaképp: rejtély, hogy miért ismérve és fokmérője a közhaszonnak az, hogy egy szervezet pénzügyi eredménye nem negatív; miért kell egy nem közhasznú szervezetnek közhasznúsági mellékletet készíteni; a profitfelosztás szektorbeli alaptilalma miért nem vonatkozik a nem közhasznú szervezetekre. Tetézi ezt a majd egymilliárdnyi uniós pénzzel megtámogatott civil információ centrumoknak nevezett megyei civil kormánypropaganda-rendszer, ahol van olyan szervezet, amelyet helyben egyáltalán nem ismernek, van, amelyik egyetlen értékelhető tevékenysége egy Wass Albert-felolvasóest, és van, amelyik a helyi kormányerővel összenőve működik. Mára tanácstalan szervezetek, veszélyben lévő közhasznú státuszok és folyamatosan tologatott, soha meg nem valósuló elektronikus bejegyzés jellemzi az egyébként gránitszilárdságú (többször módosított) törvény által létrehozott gyakorlatot.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

A helyzetre még inkább jellemző a civil finanszírozás zászlóshajója, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA). Az alap, illetve a hátteréül szolgáló jogszabály megszüntette a civil autonómiát, döntéshozó testületeiben a valaha volt kétharmados civil többséget egyharmados kisebbséggé torzította, így ma a civilek által választott tanácsi és kollégiumi delegáltak legfeljebb a bokréta a nemzeti együttműködés kalapján. A gyakorlat azonban még furább: olykor civil ruhában kormánytisztviselők is tagjai a testületeknek, s az elnököket immár nem választják, hanem a miniszter nevezi ki őket. A korábbi 7-8 milliárdos keret mára 3 milliárdra olvadt, ami reálértéken alig a negyede a korábbinak. A gyorsnak és átláthatónak ígért rendszer eredményei nem kereshetőek, a döntésre (e választási év kivételével) rendre fél éveket kellett várni, létrehozták a tárcavezető kénye-kedve szerint osztogatott 10 százalékos miniszteri keretet - ezzel játsszák ki az egyébként helyes összeférhetetlenségi szabályokat. Weblapja, kihelyezett ülései máig nincsenek az alapnak, néha az elnök - az elhíresült bohócidomár - egyszerűen kidobatja az ülésekről tájékoztatni akaró civil sajtót. A pályázók száma a valaha volt 17 000-20 000 szervezetről nem véletlenül esett vissza 8000-re. Jellemző, hogy a Nemzeti Összetartozásnak nevezett szakkollégiumhoz 2012-ben összesen 250 pályázat érkezett, míg van olyan kollégium, ahová több mint tízszer ennyi. A nem támogatott szervezetek becsapására létrehozták az ún. várólistákat olyan indoklással, hogy ha valamelyik szervezet lemond a megnyert pénzről (sic!), vagy lesz több pénz a költségvetésben (sic!), akkor ezek a várólistás szervezetek pénzhez juthatnak. A NEA elnökét, Csizmadia Lászlót elvbarátai olyan hatalommal ruházták fel, amely egyszerűen megcsúfolja a testületi döntéshozatalt. A civil listán is elindult és csúfosan megbukott (a hét jelöltből a hatodik helyen végzett), majd a miniszter által a tanácsba és annak elnöki székébe kinevezett CÖF- és Békemenet-tulajdonos ugyanis egy személyben felülbírálhat határozatokat, megállíthat döntéseket. Él is vele, rendre több száz pályázatot állít meg tartalmi indokok nélkül, bár a jogszabály indoklási kötelezettséget ír elő. S ha ez nem elég, a nem támogatott pályázatokat is megvétózhatja, pénzigényt jelentve be számukra (amitől a nyertes lista alján lévő szervezetek esnek ki a támogatotti kategóriából). Mindemellett névbitorlásra hivatkozva perrel fenyegette meg a NEA-ról tudósító egyetlen blogot, mert nevében szerepel az alap nevének rövidítése is. De hát ezeken nincs mit csodálkozni, ugyanis állami főcivilünk szerint a civilek feladata kettős: a szellemi honvédelem és a kormány politikájának a támogatása.

*

Szemforgató, ostoba és aljas szemlélet ez, amely csak hirdeti a transzparenciát, de közben tudatosan lehetetlenné teszi az adatok összevethetőségét; csak hivatkozik a jogállamra, miközben kiforgatja és negligálja a saját maga alkotta szabályokat is; csak szólamokban ismeri az autonómiát, mert valójában gúzsba köt. E szemléletet híven szolgálja a törvény, a NEA intézményrendszere és annak oktrojált elnöke, aki csak azért garázdálkodhat a civil területen, mert békemenete bármikor mozgósítható a Kedves Vezető érdekében. Ez a Békemenet ára: a civil társadalom kisemmizése és ellehetetlenítése. Nem érdemel több esélyt!

A szerző a Nemzeti Együttműködési Tanács tagja, a Nemzeti Civil Alapprogram volt elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.