Pedig amikor el akarják pusztítani a hatalomtól független társulásokat a médiától kezdve a kultúrán át a profitszektorig a közélet majd' minden területén, akkor van a legnagyobb szükség autonóm szervezetekre, együttműködő hálózatokra, civil társadalomra. A civilitás ugyanis a szabad eszmecserének teremt fórumot, amely nélkül csak félkatonai diktatúrák képzelik működőképesnek birodalmukat. Ezt a civil világot sikerült megmérgezni mind jogi környezetében, mind finanszírozásának eltorzításában.
*
Kezdjük a törvénnyel, amely azt az értékelendő célt tűzte ki magának, hogy amolyan Civil Kódexként összeterelje a nonprofit szervezeteket szabályozó joganyagot. Ám végső soron eltorzította a közhasznúság fogalmát, a civil társadalomtól idegen szabályozókat és adminisztrációt rótt a szervezetekre. Csak példaképp: rejtély, hogy miért ismérve és fokmérője a közhaszonnak az, hogy egy szervezet pénzügyi eredménye nem negatív; miért kell egy nem közhasznú szervezetnek közhasznúsági mellékletet készíteni; a profitfelosztás szektorbeli alaptilalma miért nem vonatkozik a nem közhasznú szervezetekre. Tetézi ezt a majd egymilliárdnyi uniós pénzzel megtámogatott civil információ centrumoknak nevezett megyei civil kormánypropaganda-rendszer, ahol van olyan szervezet, amelyet helyben egyáltalán nem ismernek, van, amelyik egyetlen értékelhető tevékenysége egy Wass Albert-felolvasóest, és van, amelyik a helyi kormányerővel összenőve működik. Mára tanácstalan szervezetek, veszélyben lévő közhasznú státuszok és folyamatosan tologatott, soha meg nem valósuló elektronikus bejegyzés jellemzi az egyébként gránitszilárdságú (többször módosított) törvény által létrehozott gyakorlatot.
| ||
A helyzetre még inkább jellemző a civil finanszírozás zászlóshajója, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA). Az alap, illetve a hátteréül szolgáló jogszabály megszüntette a civil autonómiát, döntéshozó testületeiben a valaha volt kétharmados civil többséget egyharmados kisebbséggé torzította, így ma a civilek által választott tanácsi és kollégiumi delegáltak legfeljebb a bokréta a nemzeti együttműködés kalapján. A gyakorlat azonban még furább: olykor civil ruhában kormánytisztviselők is tagjai a testületeknek, s az elnököket immár nem választják, hanem a miniszter nevezi ki őket. A korábbi 7-8 milliárdos keret mára 3 milliárdra olvadt, ami reálértéken alig a negyede a korábbinak. A gyorsnak és átláthatónak ígért rendszer eredményei nem kereshetőek, a döntésre (e választási év kivételével) rendre fél éveket kellett várni, létrehozták a tárcavezető kénye-kedve szerint osztogatott 10 százalékos miniszteri keretet - ezzel játsszák ki az egyébként helyes összeférhetetlenségi szabályokat. Weblapja, kihelyezett ülései máig nincsenek az alapnak, néha az elnök - az elhíresült bohócidomár - egyszerűen kidobatja az ülésekről tájékoztatni akaró civil sajtót. A pályázók száma a valaha volt 17 000-20 000 szervezetről nem véletlenül esett vissza 8000-re. Jellemző, hogy a Nemzeti Összetartozásnak nevezett szakkollégiumhoz 2012-ben összesen 250 pályázat érkezett, míg van olyan kollégium, ahová több mint tízszer ennyi. A nem támogatott szervezetek becsapására létrehozták az ún. várólistákat olyan indoklással, hogy ha valamelyik szervezet lemond a megnyert pénzről (sic!), vagy lesz több pénz a költségvetésben (sic!), akkor ezek a várólistás szervezetek pénzhez juthatnak. A NEA elnökét, Csizmadia Lászlót elvbarátai olyan hatalommal ruházták fel, amely egyszerűen megcsúfolja a testületi döntéshozatalt. A civil listán is elindult és csúfosan megbukott (a hét jelöltből a hatodik helyen végzett), majd a miniszter által a tanácsba és annak elnöki székébe kinevezett CÖF- és Békemenet-tulajdonos ugyanis egy személyben felülbírálhat határozatokat, megállíthat döntéseket. Él is vele, rendre több száz pályázatot állít meg tartalmi indokok nélkül, bár a jogszabály indoklási kötelezettséget ír elő. S ha ez nem elég, a nem támogatott pályázatokat is megvétózhatja, pénzigényt jelentve be számukra (amitől a nyertes lista alján lévő szervezetek esnek ki a támogatotti kategóriából). Mindemellett névbitorlásra hivatkozva perrel fenyegette meg a NEA-ról tudósító egyetlen blogot, mert nevében szerepel az alap nevének rövidítése is. De hát ezeken nincs mit csodálkozni, ugyanis állami főcivilünk szerint a civilek feladata kettős: a szellemi honvédelem és a kormány politikájának a támogatása.
*
Szemforgató, ostoba és aljas szemlélet ez, amely csak hirdeti a transzparenciát, de közben tudatosan lehetetlenné teszi az adatok összevethetőségét; csak hivatkozik a jogállamra, miközben kiforgatja és negligálja a saját maga alkotta szabályokat is; csak szólamokban ismeri az autonómiát, mert valójában gúzsba köt. E szemléletet híven szolgálja a törvény, a NEA intézményrendszere és annak oktrojált elnöke, aki csak azért garázdálkodhat a civil területen, mert békemenete bármikor mozgósítható a Kedves Vezető érdekében. Ez a Békemenet ára: a civil társadalom kisemmizése és ellehetetlenítése. Nem érdemel több esélyt!
A szerző a Nemzeti Együttműködési Tanács tagja, a Nemzeti Civil Alapprogram volt elnöke.
