Három férfit megfagyva találtak, haláluk előtt feltehetően nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak. (egy hír)
"s a három király pálinkát nyakal." (József Attila)
Gazsi állt a helyén, várta a többieket. Menyust már látták, egész nap itt volt, ivott, mi mást is, piros fröccsöt, aztán eltűnt. Hol a picsába lehet. Nőnél, nőben biztos nem, arról én tudnék, gondolta Gazsi, és mondta is, maga elé, a körülötte állóknak. Arról én tudnék. Menyus a legjobb barátom. Meg a Boldi. A cigány. Akkor most melyik a legjobb, évődtek vele, hagyta, telik az idő. Még sok van addig. Boldi majd ép hogy beesik, kódorog, pedig máskor reggeltől estig itt van. Nem bírja a várakozást, azt mondja. Mit csinál ilyenkor? Jobb nem tudni.
A tévében síugrás, Gazsi azt szerette. Menyus az óriás-műlesiklást, Boldi azt, amelyikben lőnek is. Biatlon, bunkó. Nézte Gazsi a tévében a havat, kint is esett rendesen, dőlt be a Rámpába, ha nyílt az ajtó, csapkodták a lépcsőhöz a rossz cipőket. Kevesen jönnek már, mindenki itt van. Karácsony van, lesz, szenteste, a Rámpa ma korán zár, kettőkor. Atyaúristen, gondolta Gazsi, mit csinálunk éjfélig? A Rámpában utálták a karácsonyt nagyon. Csak a pultos törülgette türelmetlenül a poharakat, na mi van, mikor mentek már? Mindenki tudta a Rámpában, ez Gazsiéknak szólt, akik még meg sincsenek, iszogatták a maradék bort tovább. A Rámpában sört még nem ittak, kísérleteztek pedig a tulajok olcsó csapolttal. Nyugodt volt a Rámpa, amíg Menyus és Boldi nem jön, van idő. Gazsi a tévét nézte, az ajtót figyelte. Hol a picsába lehetnek, most már Boldiért is aggódott. Kért még egy fehér fröccsöt. Menyus pirosat ivott, Boldinak néha összedobtak zöldszilvánira, hogy kilegyen a trikolór. Piros, fehér, zöld, magyarok vagyunk, röhögtek, Boldi is, magyarok vagyunk, cigány. Hol a kurvaéletbe vannak, jó lenne röhögni megint.
Menyus és Boldi egyszerre érkeztek, nem együtt voltak, mondták Gazsinak, ő nem hitte. Be voltak rúgva, csak a Rámpában isznak, akkor mitől. Ti megittátok a kannás bort, ordított Gazsi, amit az útra vettünk, hol van. Menyusra volt bízva, azt mondta, elrejtette, a szálláson, így hívták a vackot, ahol aludtak, a Nyugatinál, a Ferdinánd híd alatt, a kőfal tövében. Amióta épül a vesztend, nem hagyják őket békén, biztonsági emberek zavarták el őket, mikor visszajöttek, rájuk küldték a kutyát. Ott nem lehet elrejteni, hová, a papundekli alá, a ruhacsomókba, Gazsi ordított, fejezze be, szólt a pultos, menjenek a fenébe, nem kéne már indulni? Még nem jött el az időnk, nézett körbe a Rámpán Gazsi, Menyus kezében már piros fröccs, Boldi a tévét nézte, már lőttek a hóban fekve. Gazsi nem is a bort sajnálta, mert megitták, tuti, csak féltékeny volt. Hogy nélküle. És ettől olyan szomorú lett hirtelen, kért egy fehér fröccsöt magának és zöldszilvánit Boldinak, és elénekelte, mennyből az angyal, leesett hassal, tovább nem jutott, zavarták őket megint kifelé, a hóba. Egyszer van karácsony, kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e a szemed, látom, énekelni tilos, záróra, a Rámpát ők hárman hagyták el utoljára, álltak?, dülöngéltek kicsit a kocsma előtt, leültek a lépcsőre, szemben a Lehel téri templom, négykor betlehemes, oda őket be nem engedik, éjféli mise, mit csinálnak addig, merre most. Éjfélre oda kell érni. A kannás bor, a nélkül nem mehetnek, megittátok, mi? Boldi nem szólt, Menyus elindult, hová mész, Ceglédnek, nem is arra kell, azt te honnan tudod. Sose érünk oda. Hova. Előbb a bor. Menyus ránézett Gazsira, az arcába vágott, s ahogy Gazsi a hóba esett, belerúgott. Menyus volt a legerősebb. Mért nem hiszel nekem, és elindult a szállás felé. Boldi szótlanul utána. Várjatok, csurgott a vére a hóra, várjatok.
Menyus és Boldi már itták a kannás bort, mikor Gazsi megérkezett. Most már hiszel nekem? Ne haragudj. Nem haragszom. De nem akkor kell hinni, amikor már megbizonyosodtál. De okos vagy, Menyus egyetemre is járt. Napkeleti bölcs. Napnyugati, mutogattak a Nyugati pályaudvar felé, és röhögtek. És itták a kannás bort egész nap, estig. Én úgy szeretlek benneteket, támaszkodott két barátjára Gazsi, bal kezével Menyus, jobb kezével Boldi nyakába kapaszkodott, már azt hittem, nélkülem piáltok. És elterültek ott a szálláson, fagyott rongyokra, a hóba.
Gazsinak síugró, Menyusnak óriás-műlesikló, Boldinak biatlonos képében jelent meg mennyből az angyal.
Azokban az időkben, keletre, Miskolcon, a Városház téri betlehemben egy cédula hirdette a jó hírt, a betlehemi Jézus hűlt helyén. Jézuskát ellopták, de azért velünk van.
A tévében, megszakítva a síversenyek közvetítését, rendkívüli közleményt olvastak be. A nagy hideg, a nagy havazás, a három király váratlan s egyben sajnálatos halála, valamint Jézus ugyancsak váratlan s nem kevésbé sajnálatos eltűnése ellenére a karácsony idén is megrendezésre kerül. Vezetőség.
A három király, Jézus, s ki tudja, Isten nélkül.
