Publicisztika

Ha a romák között átlagosan magasabb a szabálysértők vagy bűnelkövetők aránya, mint a nem romák között, akkor a rendőrség részéről indokolt a romáknak látszó személyek szokásosnál gyakoribb igazoltatása, hiszen így - valószínűségi alapon - jobb eséllyel találják meg általában is a szabálysértőket vagy bűnelkövetőket. A Magyar Narancs Egotrip rovatának egyik szerzője, Mérő László ezzel a gondolattal igyekszik elmélyíteni a közvéleménynek a romákkal, illetve a rendőrségi gyakorlattal kapcsolatos ismereteit (lásd: Csúnya matek, Magyar Narancs, november 26.). Eszerint az etnikai alapon történő igazoltatás gyakorlata teljesen helyénvaló eljárás, nincs benne egy csipetnyi rasszizmus sem. Fölöslegesen aggályoskodnak a civil jogvédők. 'k egyébként is jobban tennék, ha jogi és erkölcsi érzékenykedés helyett felelevenítenék középiskolai valószínűség-számítási ismereteiket. Szerencsére ebben segítségükre siet az Egotrip rovat tudós szerzője. Cikkéből megtudjuk, hogy az etnikai profilalkotás alkalmazása a rendőrség részéről azért helyes, mert a szóban forgó elv alkalmazása bűnüldözési szempontból hatékony, és a méltányossági elveket sem sértő megoldásnak tekinthető. Nem méltánytalan, hiszen - attól az apróságtól eltekintve, hogy "bizonyos kellemetlenségeket, például rendőri igazoltatást gyakrabban kell elviselnie annak, aki olyan etnikumhoz tartozik, amelyben gyakoribbak a szabálysértések" - ezzel még az igazoltatott személyről magáról természetesen "semmilyen konkrét következtetést nem von le senki; ezért nem rasszizmusról..., hanem egy ... nagyon gyakran és hatékonyan alkalmazott általános elvről, ... a reprezentativitás elvéről van szó." Fölöslegesen érzékenykedik és panaszolja fel megsértett önérzetét - az ugyebár nem fontos, hiszen nem rólunk, hanem róluk van szó - a diszkóba siető roma fiú, ezt a költséget neki a reprezentativitás elvének nevében el kell viselnie. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy hasonló megfontolások miatt - nyilván megint csak teljesen jogosan és a reprezentativitás elvének szellemében - hajítják ki őt a "csak magyarokat szolgálunk ki" feliratú szórakozóhelyekről vagy benzinkutakról is.) Úgyhogy a továbbiakban nem is kell nagyon bajlódnunk a méltányosság szempontjával; engedjük ezt át a civil jogvédő széplelkeknek. Nekünk ennél fontosabb dolgunk akad: vizsgáljuk meg a hatékonyság szempontját! Mérő szerint az etnikai alapon történő igazoltatás azért hatékony, mert - a véletlenszerű igazoltatás gyakorlatához képest - növeli a megalapozott előállítások számát, és egyetlen csoportot sem hagy ellenőrizetlenül.

Több mint egy éven át porosodott a parlament egyik zugában az a törvényjavaslat, ami módosította, egyszersmind demokratikusabbá tette volna az állam- és szolgálati titok kezelésére vonatkozó, jelenleg is hatályos, észbontóan titokpárti és nyilvánosságellenes szabályozást. A kormány ezt a korrektnek nevezhető csomagot még 2008 szeptemberében terjesztette be, az érdemi parlamenti vita azonban megakadt. Az ellenzék Szilvásy György és Laborc Sándor személyét jelölte meg a tárgyalás akadályaként, ám okkal tűnhetett úgy, hogy a Fidesz inkább kivárja a választásokat, hátha kétharmados többséget szerezve kedvére alakíthatja a szabályozást.

Muraközy Balázs: Természetesen monopolisták! Magyar Narancs, 2009. november 12. Boda Zsolt: Nem folyik az sose vissza Muraközy Balázs: Tiszta poharat a vízhez! Magyar Narancs, 2009.

Lapzártánkkor még van elnöke az Állami Számvevőszéknek, megjelenésünkkor már nem lesz, december 9-én ugyanis lejár Kovács Árpád 12 éves mandátuma, és a két legnagyobb parlamenti pártnak többhetes kenkődés után sem sikerült sem meghosszabbítani az ő megbízatását, sem új jelöltet találni. A fideszes Tállai András, bár nem értett egyet a helyzettel, a közrádióban megvonta a vállát: az apparátus elnök nélkül is elpöfög, a dolgozók tesznek-vesznek, elvezetgetik magukat. Tállai ráadásul abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a kudarcot óne zsinór rátolhatta az MSZP-re, merthogy a jelölőbiz. szocpárti tagjai azt szerették volna, ha az ÁSZ alelnökeinek két gyakorló pártpolitikust neveznek ki, ők Göndör István frakcióvezető-helyettest, a Fidesz meg a KDNP pedig azt, akit jónak lát - csakhogy az ellenzék ebből nem kért. A történet odaáti, szocialista nézete szerint viszont a Fidesz, holott már le volt beszélve minden, direkt nem talált saját alelnököt, vagyis eldugta azt (Latorcai Jánost), akit megtalált, mert megvárja az egész cécóval önnön kétharmados többségét. A vicc az, hogy ez utóbbi feltételezés simán igaz lehet; miközben az az elképzelés, hogy az állami pénzköltéseket monitorozó felügyeletnél pártpolitikusok üljenek, úgyszintén oly mértékben abszurd, bicskanyitogató, és idegen demokratikus alkotmányunktól meg a becsületről alkotott közkeletű elképzelésektől, hogy csak na.

Lapzártakor már elhangzottak az első beszédek a koppenhágai klímacsúcson. A házigazda dán miniszterelnök szerint például "a világ az emberiség és a bolygó megmentését" várja a konferencia résztvevőitől - s bizonyára akadnak Földünknek olyan naiv (mondhatni hülye) lakói, kiket valóban ez a vak remény vezet. De a világért sem szeretnénk az alkalmas helyen s időben elsütött patetikus gesztusokat és dagályos szónoklatokat kárhoztatni - a világ vezetői ezeket egymástól és rettenetes hollywoodi filmek elnökfiguráitól szokták tanulni. Az első napra Obama, a várva várt vendég is tartogatott meglepetést: a bejelentést, hogy az amerikai kormányzat az üvegházhatású gázokat ezentúl az emberi egészségre veszélyesnek tekinti. Nos, ez így kétségkívül botorság, s csak annyit jelent, hogy az amerikai környezetvédelmi hatóságok felléphetnek a gázkibocsátás ellen. Igaz, törvényeket csak az USA törvényhozásának két háza hozhat, így Obama voltaképpen nem is tud semmi konkrétat ígérni, de hát ez a nagyúri gesztusok és lovagias fogadalmak klímacsúcsa lesz. Örvendezzünk inkább, hogy az első számú szuperhatalom visszatért a gondjaikat egymással megvitató nemzetek bölcs közösségébe - ha már egyszer elődje, a világpolitika örök krampusza húzódozott is ettől. (Bár Bush jr. nem azért tojt nagy ívben mindenféle klímacsúcsra, mert racionális szkepszist táplált az antropogén klímaváltozás monokauzális modellje iránt - ő a Ludas Matyi-karikatúrákból ismerős ősreakciós szerepét játszotta teljes átéléssel.)

Köszönöm Boda Zsolt részletekbe menő válaszát. Előrebocsátom, hogy sok dologban egyetértünk. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a "jó kormányzás" a meghatározó kérdés ebben az iparágban, és nem önmagában a tulajdon.

Muraközy Balázs a vízközmű privatizációjáról szóló írásában (Természetesen monopolisták!, Magyar Narancs, 2009. november 12.) fő tézisként azt állítja, hogy a monopolhelyzetben lévő vállalat mindig hajlamos az ár növelésére, és ezt a szabályozó hatóságnak kell megakadályoznia - ezért mindegy, hogy magán- vagy közösségi tulajdonban, illetve kezelésben van-e a vízközmű. A cikkből az is kiderül, hogy a magánosítás számos további előnnyel járhat. Bár az írás több pontjával egyetértek - például helyesen állapítja meg, hogy a vízszolgáltatás privatizációja átlagosan nem jár a hatékonyság növekedésével -, az alaptézissel vitatkozom, és néhány téves vagy pontatlan megállapítására is reflektálok.

Amikor pár éve Robert H. Storey, a Nemzetközi Bobszövetség elnöke nem hosszabbította meg a szövetség futó szerződését az Eurosporttal, sokan támogatták. Azzal érvelt, hogy ha nem egy nagy tévécsatornával szerződnek, hanem sok kicsivel, az sokkal több pénzt hoz a konyhára.

Magyar Narancs, 2009. november 26. Nem a matek csúnya, hanem a gondolatmenet előfeltevései hibásak! Létezik-e olyan statisztika, amelyből kiderül, hogy van cigánybűnözés? És a rendőr miből állapítja meg, hogy akit igazoltat, az vajon cigány-e? Ráérzésre vagy ránézésre? És ha igen, akkor ez nem rasszizmus? A bűnüldöző szerveknek - nevük is így mutatja - csakis a bűnt szabad üldözniük.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Böcskei Balázs szubkultúrákról és befogadásról szóló cikkében mellékesen említi, hogy a Reakció nevű, javarészt fidelitasosok alkotta jobboldali blog szerint "Gyurcsány kicseszett a melegekkel".

Hétfőn az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadta a 2010-es költségvetést. Ami olyan, amilyennek lennie lehet: az elsődleges szempont a 3,8 százalékos hiány tartása, a kiadások lehetőség szerinti visszaszorítása. Az országot évtizedek óta feszítő gondok közül semmit nem old meg; nem indít "reformot", ha ezen az egészségügy vagy a szociális ellátó rendszerek, az önkormányzatok finanszírozásának ésszerűsítését, a pénznyelő állami cégek kitakarítását értjük, ellenben megteremti a lehetőséget arra, hogy a következő kormány szilárd alapról láthasson neki minden-nek. Ez a költségvetés innen nézve elsősorban vele, a jövő tavasszal felhatalmazást kapó kabinettel szemben tisztességes: a következetes válságkezeléssel, a betartott ígéretekkel a jelen kormány a következő számára is megőrzi az országot tavaly megmentő nemzetközi intézmények bizalmát, ami elengedhetetlen a továbblépéshez. És persze a költségvetés azon előföltevés alapján készült, hogy 2010 után sem folytatódik a válságig bevett népámítás és felelőtlen állami túlköltekezés.

Hogy Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltté jelölése mögött milyen belszocialista hatalmi dinamika működött, az biztos érdekes történet (a részleteket lásd néhány oldallal beljebb), és még érdekesebb, ha történelmi perspektívába állítjuk. Horn Gyula, az MSZP mindmáig legtermészetesebb, örökös, legörökösebb, legminiszterelnökebb miniszterelnök-jelöltje után 2002-ben már egy külső alvállalkozó végezte el a feladatot, ahogy 2004-ben, majd 2006-ban sem a párt valamely régi főkutyája verekedte magát a csúcsra - ehhez képest vajon mit árul el a baloldal jelenlegi állapotáról Mesterházy jelölése? Aki ugyan régi pártmotoros, és saját nevelés is, ám eddig annyira a második vonalban tett-vett, s a természetes szelekció szerint annyira nem őneki kellett volna következnie, hogy megtalálását akár a poszthorniánus gyakorlat folytatásának is tekinthetjük. Az MSZP erős ember ötvenesei - Szili, Kiss Péter, Szekeres, és még páran - részben egymással voltak elfoglalva, részben meg bátran elfutottak a verés elől. Mesterházy, a féloutsider így került képbe - és a becsületére válik, hogy ő legalább elvállalta. Nyilván vannak ennél szarabb állások is per pillanat a hazában, csak most egy sem jut közülük az eszünkbe.

Az elmúlt héten kilenc Magyarországgal szövetséges ipari állam - az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc - magyarországi nagykövetei nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a magyarországi állapotokat nem transzparensnek - kevésbé kódoltan korruptnak - nevezték, és a beruházási klíma romlásáról írtak. A kilenc követség a legnagyobb magyarországi befektetők államait képviseli. Érdemes néhány kérdésről elgondolkozni ezzel a diplomáciai akcióval kapcsolatban.

A Kertész Imrével készült sikerületlen interjúra adott reakciók nagyon fontos kórtünetek, jelentőségük messze túlmutat Kertész jelentéktelen mondatain, mivel a honi jobboldali publicisztika - sajnos, majdhogynem egységes - irodalomszemléletéről árulnak el valamit, amit eddig is lehetett ugyan sejteni, de ez az alkalom megmutatta, hogy alig-alig artikulálódik más nyelv, másfajta megközelítés.