Muraközy Balázs: Természetesen monopolisták!

  • .
  • 2009. december 10.

Publicisztika

Muraközy Balázs: Természetesen monopolisták! Magyar Narancs, 2009. november 12. Boda Zsolt: Nem folyik az sose vissza Muraközy Balázs: Tiszta poharat a vízhez! Magyar Narancs, 2009.
december 3.

Kedves Magyar Narancs!

Jól beledobtátok a vízbe a kavicsot, még jobban felkavarva a ma már napi szinten jelentkező témát (pécsi vízmű esete, nitrátos kút miatt meghalt csecsemő, taktaszadai kutak lezárása stb.). Az a helyzet, hogy a kérdés nagyon összetett (onnan kezdve, hogy az önkormányzatok húsz évvel ezelőtt nyakukba kaptak egy jelentős vagyontömeget, amellyel kötelezettségeket kell teljesíteniük, egészen odáig, hogy halljuk, a víz a 21. század aranya, lehet vele riogatni, hogy el akarják adni a vizünket, stb.), és mindenkit érint.

Ahhoz, hogy minél objektívebb módon közel kerüljünk az igazsághoz, sok ilyen és hasonló nézetet kellene ütköztetni egymással, illetve jól kommunikálni az alaphelyzetet. A magam részéről mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy - amellett, hogy a cikkek rengeteg fontos információt tartalmaznak - kimaradt egy fontos tényezője a díjképzésnek, ami nélkül viszont nem kaphatunk korrekt képet. Nem lehet összehasonlítani a különböző (privát és közösségi tulajdonban lévő) szolgáltatók víz-, illetve csatornadíjait anélkül, hogy megnéznénk, milyen mértékben tartalmaz a díj rekonstrukciót, pótlást. Lehet tartósan alacsonyan tartani a díjakat (rövid távú szociális, politikai szempontok érvényesítése mellett) úgy, hogy csak azt a minimális pótlást végzik el, ami mellett épp hogy nem dől össze a rendszer (viszont a későbbiekben halmozottan jelentkezik majd a probléma, de azt már egy másik képviselő-testületnek kell kezelni...). A teljes költségmegtérülés elvét követve (amely mellesleg bevállalt EU-direktíva, és elvileg 2010-től teljesíteni kellene, de mindenki tudja, hogy ez lehetetlen), ha csak a számvitelileg elszámolható értékcsökkenés mértékének megfelelő pótlás szintjét (azért írom, hogy "csak", mert az inflációs hatásokat még ez sem tartalmazza) építenék be a díjakba, akkor válna hosszú távon életképessé és önjáróvá a rendszer, ugyanakkor ez jelentős árnövekedést eredményezne. (Többször feltettem már ezt a kérdést a szakembereknek, akik szerint a 20-30 százalékos áremelésektől akár 100 százalékosig terjedhetne a szükséges díjemelési mérték.) Megjegyzem, a Boda Zsolt által magasnak tartott fővárosi vízdíjakkal kapcsolatban is el kell mondani, hogy a Vízműveknél óriási rekonstrukciós lemaradások voltak a részleges privatizációt megelőzően, rendkívül magas volt a nagyon öreg, még százévesnél is idősebb hálózat aránya, a csatornázásnál pedig gyakorlatilag nem volt tisztítás, a fővárosi szennyvizek nagyobb része ment a Dunába egy az egyben. E téren óriási fejlődés ment végbe Budapesten, jó lenne, ha ezzel tisztában lennénk. Igenis vannak méretgazdaságossági törvényszerűségek, sokkal költséghatékonyabban működtethető egy sűrű beépítettségű város, mint egy laza szerkezetű település.

Valóban sok veszélyt rejt a privatizáció magában, viszont tény, hogy ilyenkor mindenképpen le kell fektetni egy sor olyan szabályt (díjképzés, elvárt hatékonyságjavítás, rekonstrukciós szint, szolgáltatási követelmények stb.), amiket a közösségi tulajdon esetében lehet nagyon "rugalmasan" értelmezni, kezelni.

Mint az élet más területein, itt sem hinném, hogy van üdvözítő, tuti megoldás. Lehet csinálni roszszul és drágán egy állami regionális vízmű üzemeltetését is (a bonyolultság kedvéért a sok önkormányzati tulajdonú cég mellett ilyenből is van öt db nálunk), és lehet(ne) mintaszerűen jól működtetni egy privát cég részleges tulajdonában lévő, hosszú távú üzemeltetési szerződéssel dolgozó szolgáltatót is. A benchmarkingos lehetőségeknek, szabályozásnak sok értelme lehetne, ha a döntéshozók is figyelembe vennék az itt kapott eredményeket.

A legfontosabb - és hosszú távon a fogyasztók érdekét is leginkább képviselő - cél az lenne, ha az ágazat, azon belül a víziközmű-szolgáltatók nem a politikai érdekek áldozataként, a szerencsétlen önkormányzatok hol nyűgeként, hol potenciális pénzkivételi lehetőségeként vergődnének tovább. Ehhez persze kellene egy erős kormányzati elhatározás, ágazati koncepció (végre megalkotni a szükséges törvényeket), segítségnyújtás az önkormányzatoknak, szolgáltatóknak a dzsungelben való eligazodáshoz (akár egy angol mintára felállított hatóság, akár más módon), a szociális szempontok áttekintése, és lehetőleg erre vonatkozó koncepció kialakítása, továbbá olyan kommunikáció, amely a tisztán látást segítené, helyére tenné a vízzel kapcsolatos téveszméket, és segítene értékén kezelni a vizet.

Koskovics Éva

(közgazdász)

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.