Zöld erdőben jártam

Publicisztika

Lapzártakor már elhangzottak az első beszédek a koppenhágai klímacsúcson. A házigazda dán miniszterelnök szerint például "a világ az emberiség és a bolygó megmentését" várja a konferencia résztvevőitől - s bizonyára akadnak Földünknek olyan naiv (mondhatni hülye) lakói, kiket valóban ez a vak remény vezet. De a világért sem szeretnénk az alkalmas helyen s időben elsütött patetikus gesztusokat és dagályos szónoklatokat kárhoztatni - a világ vezetői ezeket egymástól és rettenetes hollywoodi filmek elnökfiguráitól szokták tanulni. Az első napra Obama, a várva várt vendég is tartogatott meglepetést: a bejelentést, hogy az amerikai kormányzat az üvegházhatású gázokat ezentúl az emberi egészségre veszélyesnek tekinti. Nos, ez így kétségkívül botorság, s csak annyit jelent, hogy az amerikai környezetvédelmi hatóságok felléphetnek a gázkibocsátás ellen. Igaz, törvényeket csak az USA törvényhozásának két háza hozhat, így Obama voltaképpen nem is tud semmi konkrétat ígérni, de hát ez a nagyúri gesztusok és lovagias fogadalmak klímacsúcsa lesz. Örvendezzünk inkább, hogy az első számú szuperhatalom visszatért a gondjaikat egymással megvitató nemzetek bölcs közösségébe - ha már egyszer elődje, a világpolitika örök krampusza húzódozott is ettől. (Bár Bush jr. nem azért tojt nagy ívben mindenféle klímacsúcsra, mert racionális szkepszist táplált az antropogén klímaváltozás monokauzális modellje iránt - ő a Ludas Matyi-karikatúrákból ismerős ősreakciós szerepét játszotta teljes átéléssel.)

Lapzártakor már elhangzottak az első beszédek a koppenhágai klímacsúcson. A házigazda dán miniszterelnök szerint például "a világ az emberiség és a bolygó megmentését" várja a konferencia résztvevőitől - s bizonyára akadnak Földünknek olyan naiv (mondhatni hülye) lakói, kiket valóban ez a vak remény vezet. De a világért sem szeretnénk az alkalmas helyen s időben elsütött patetikus gesztusokat és dagályos szónoklatokat kárhoztatni - a világ vezetői ezeket egymástól és rettenetes hollywoodi filmek elnökfiguráitól szokták tanulni. Az első napra Obama, a várva várt vendég is tartogatott meglepetést: a bejelentést, hogy az amerikai kormányzat az üvegházhatású gázokat ezentúl az emberi egészségre veszélyesnek tekinti. Nos, ez így kétségkívül botorság, s csak annyit jelent, hogy az amerikai környezetvédelmi hatóságok felléphetnek a gázkibocsátás ellen. Igaz, törvényeket csak az USA törvényhozásának két háza hozhat, így Obama voltaképpen nem is tud semmi konkrétat ígérni, de hát ez a nagyúri gesztusok és lovagias fogadalmak klímacsúcsa lesz. Örvendezzünk inkább, hogy az első számú szuperhatalom visszatért a gondjaikat egymással megvitató nemzetek bölcs közösségébe - ha már egyszer elődje, a világpolitika örök krampusza húzódozott is ettől. (Bár Bush jr. nem azért tojt nagy ívben mindenféle klímacsúcsra, mert racionális szkepszist táplált az antropogén klímaváltozás monokauzális modellje iránt - ő a Ludas Matyi-karikatúrákból ismerős ősreakciós szerepét játszotta teljes átéléssel.)

S ha mindehhez még hozzávesszük, milyen bátran jelölték ki a konferencia céljait, kicsinyt tovább nő bennünk a lelkesedés. Itt van mindjárt a fejlett országok gázkibocsátásának csökkentése, s rögvest utána a fejlődők iparának kizöldítése - az előbbiek (könnyen elfolyó) pénzén. A kibocsátáscsökkentés célja, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne legyen több két fokkal ahhoz képest, amit még az ipari forradalom előtt mértek (a kis jégkorszakban). De vannak, akiknek ez sem elég - némely tengertől övezett országok rögtön megállnának másfél fokos növekedésnél, az afrikaiak pedig megfenyegették a fejletteket: kivonulnak, ha a gazdagok nem járulnak hozzá, hogy az ő kontójukra legyenek környezetbarátabbak a helyi gazdaságok.

Számtalan szálon futnak tehát a történések, s mindnek lehet kedvező kimenete is. Legfeljebb nem azok, melyeket eredetileg célul tűztek. A klímaváltozás ti. nem valami civilizációs istencsapás, hanem Földünk évmilliárdnyi éve tapasztalható, általunk kellő mélységben még nem ismert motorra járó jelensége; állandó létezési formája. Ehhez bizonytalan, de leginkább bizonyítatlan formában és mértékben járult hozzá civilizációnk - mindenféle klimatikus változást ennek tulajdonítani egyszerűen dőreség. Naivitás, s nem kis gőgre vall azt hinni, hogy holmi kibocsátási kvótákkal (még ha azokat be is tartják) érdemben változtatni tudunk olyan klímaciklusokon, melyeknek a működését sem ismerjük.

De bármit is gondolunk az efféle konferenciákról - nem értelem nélküli a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről beszélni. A fogyó fosszilis tüzelőanyagokról részben amúgy is át kell állnunk valami más, "tisztább" energiaforrásra. A klímapánik a "zöld" technológiák kifejlesztésének hajtóereje is lehet (de persze vakvágányra is viheti a diskurzust). És végképp nem lenne értelem nélküli a konferencia harmadik fontos napirendi pontja: ha sikerülne egy csomagban kezelni a szén-dioxid-kvóták kereskedelmét és a Föld pusztulóban lévő (főként trópusi) erdeinek megvédését - így talán akadnának nyomósabb (pénzben is kifejezhető) eszközök arra, hogy megvédhessük bolygónk tüdejét.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.