"...Ezen adatok köre szinte parttalanná duzzadt, és a közérdekű adatok megismerésének jogát az állam és az indokolatlanul kiterjesztett titokminősítők hada alkotmányos garanciák nélkül korlátozta.
Egyik este, nem, egyik délután úgy éreztem, pontosan tudok fogalmazni, és felmerült bennem az a kérdés: miért léteznek, nem, miért hiányzanak nekem, nem, miért tetszenek nekem az egykönyves írók.
Lapzártakor még nem tudni: jelen pillanatban éppen ki a szövetségi kapitány a magyar futballválogatottnál - végtére mindegy is, hisz válogatottunk sincsen, majd rendezünk inkább egy Európa-bajnokságot.
Az elmúlt hetekben óriásplakátok százai lepték el a közterületeket, melyek a Magyar Vizsla című, három és fél milliós példányszámban, egész biztos közadakozásban készülő és ingyenesen megjelenő nyomtatott kiadványra hívják fel a figyelmet.
Mint oly sok más, az európai uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos ügyben, a magyarországi régiók esetében is az a helyzet, hogy a folyamat csak lassan és tétován halad előre. Koncepcionális átgondoltságot az ügyben akkor sem tudunk észlelni, ha tudjuk, hogy a kérdésről számos kiváló szakember készített számos kitűnő tanulmányt - méghozzá évtizedek óta.
Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott.
Miközben a WTO (World Trade Organization) kongresszusán új megállapodás születhet a világkereskedelem további liberalizációjáról, s a közgazdászszakma főárama meglehetősen optimista a hatásait illetően, kevés olyan vehemenciával támadott világjelenséget ismerünk ma, mint a globalizációt.
Az AIDS elleni küzdelem december 1-jei világnapján a Magyar Katolikus Egyház szentmisét tartott a Szent István-bazilikában a HIV-pozitívok és AIDS-betegek társadalmi befogadásáért. A gesztus több mint nemes, mondandója kifogásolhatatlan, őszinteségét nem kétlem - így egy pillanatig magamnak sem tudtam megmagyarázni, miért is szorult ökölbe a kezem a hír hallatán. Valamiért falsul csengtek az elfogadás szavai.
Ennek a napjainkban szinte mindenütt érvényben levő gyakorlatnak az a következménye, hogy a közpénzből működtetett iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt a magyar oktatásban.
Egy évvel az állampolgárság letelepedés nélküli megadásáról szóló népszavazás után a kormány módosítani szeretné az alkotmánynak a határon túli magyarokra vonatkozó rendelkezéseit.
"Il faut laisser maison, et vergers et jardins" - egyik utolsó versét e sorral kezdte Ronsard; egyik versét e sorral kezdi Radnóti. Egészen pontosan az Il faut laisser... című versét, 1938-ban. Mintha csak Tandorit olvasnánk harminc évvel saját maga előtt.
Ezen az oldalon interjú lenne Csányi Jánossal, a Bárka Színház volt igazgatójával - de Csányival alighanem vagy Csányi, vagy csak a színházi világban teljesen járatlan újszülött tud interjút készíteni.
A kérdés az, hogyan kezeljük ezeket a kockázatokat: magát a kockázatvállaló cselekedetet próbáljuk tűzzel-vassal irtani, vagy pedig megteremtjük azokat a feltételeket és szabályokat, amelyek a kockázatokat minimalizálják.