"...Ezen adatok köre szinte parttalanná duzzadt, és a közérdekű adatok megismerésének jogát az állam és az indokolatlanul kiterjesztett titokminősítők hada alkotmányos garanciák nélkül korlátozta. Ennek másik oldala viszont az úgynevezett információszabad-ságnak az a korlátlan nyitottsága, amely az állampolgári jogra való hivatkozással liberálisan kezeli ezen titkok körét, és azokban elsődlegességet a túldimenzionált állampolgári jogoknak biztosít. A kettő közötti helyes arány kialakítására tesz kísérletet a jelen törvényjavaslat, s próbál elhajózni a zátonyokkal terhes partszakaszon; többé-kevésbé sikerrel teszi ezt. Ennek ellenére néhány észrevétel szükségszerűen jelentkezik."
Amikor dr. Torgyánné Cseh Máriának, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának szavait a parlamenti gyorsírók lejegyezték, nem tudták, hogy történelmi jelentőségű sorok ezek, hiszen elhangzásuk után tíz évvel változtatás nélkül újra alkalmazhatóak.
*
Decemberben terjesztette a kormány az Országgyűlés elé a minősített adat védelméről szóló új törvényjavaslatát. Az új titoktörvény várhatóan az utolsó darabja lesz annak a sorozatnak, amellyel a kormány az információs jogok háza táján kíván rendet tenni. A sorozat minden egyes eleme így vagy úgy a közérdekű adatok megismerésének jogához kapcsolódik, és az információszabadság valamely kor-látozását szabályozza újra.
A 2003-as üvegzsebtörvény, ha nem is tette teljesen átláthatóvá a közpénzek felhasználását, számos hatékony eszközt vezetett be e célból - mára például kezd kikopni az üzleti titokra való hivatkozás azok szótárából, akik biztos megélhetését az állammal kötött szerződések körüli homály szavatolta. Januárban lépett hatályba a kissé erőtlenre sikeredett törvény az elektronikus információszabadságról; de tavaly a parlament látott egy újabb ügynöktörvény-tervezetet, egy vadonatúj lobbitörvényt és számos kisebb súlyú módosítást is. Egy alkotmánybírósági elmarasztalásnak köszönhetően az adatvédelmi törvény módosításai közé bekerült a "belső használatra készült, valamint a döntés-előkészítéssel összefüggő" adatok új definíciója - ám ez sajnos alig különbözik az Alkotmánybíróság által kifogásolttól, így továbbra is ez maradt a leggyakoribb kibúvó a közérdekű adatigénylések elhessegetésekor.
Mindeddig érintetlenül maradtak azonban a közérdekű adatokhoz való hozzáférés legerősebb korlátai: az állam- és a szolgálati titkokra vonatkozó jogszabályok. Lássuk végre ezt a zátonyokkal terhes partszakaszt is - annál is inkább, mivel a törvénytervezet elfogadása a közeli hetekben várható, dacára a mind erőteljesebb tiltakozásnak.
*
Az új titoktörvény megkísérli egyrészt gördülékennyé tenni az egyes állami szereplőknek az állam meghatározott titkaihoz való hozzáférését, illetve ezek felhasználását, másrészt igyekszik az illetékteleneket ezen információktól távol tartani. A feladat nem egyszerű, hiszen a jogosultságok szövevényében egy apró logikai hiba vagy az adatok szivárgásához, vagy indokolatlan eltitkolásához vezethet.
Az új törvény a korábbiakhoz hasonló módon szabályozza, hogyan lesz egy adatból minősített adat: egy arra feljogosított személy a minősítési eljárás során megállapítja, hogy a titkosítani kívánt adat a törvény mellékletében szereplő több száz adatfajta valamelyikébe tartozik. Olyan információ válhat így minősített adattá, amelyet ha az érvényességi időn belül nyilvánosságra hoznak, jogosulatlanul megszereznek, módosítanak vagy felhasználnak, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, valamint az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tesznek, akkor ez a cselekedet az állam védendő érdekei közül legalább egyet közvetlenül sért vagy veszélyeztet.
A minősítésnél a kárelv érvényesül. Az szükséges hozzá, hogy az adat napvilágra kerülése esetén felmerüljön egy jól definiált kockázatskála valamely eleme; e skála a Magyar Köztársaság szuverenitásának, területi integritásának veszélyeztetésétől, tömegek életveszélybe kerülésén és az ország nemzetközi kapcsolatainak megromlásán át az állampolgárok vagy a gazdálkodó szervezetek előtt megnyíló jogtalan nyereség vagy előnyszerzés lehetőségéig terjed. Minél komolyabb a kockázat, annál magasabb szintű fizikai, adminisztratív és elektronikus biztonsági védelmet kell az adatnak biztosítani. Eszerint szigorodik a minősítés is, és hosszabbodik az idő, amíg az adat elzárható a nyilvánosság elől. A "Szigorúan titkos!" és a "Titkos!" adatokat akár 40, a "Bizalmas!" és a "Korlátozott terjesztésű!" adatokat pedig akár 30 évre is titkosítani lehet, ráadásul egy alkalommal ezek az időtartamok ugyanannyival meghosszabbíthatók. A felső határ tehát a 80 év (a jelenleg hatályos 90 helyett). A védendő adatok korábbi felosztása - szolgálati és államtitokra - megszűnik, annak a helyébe lép ez a négyszintű szabályozás.
A törvényjavaslat deklarálja az alkotmányos alapjogok melletti elkötelezettségét - csakhogy a rendelkezései inkább az apparátusnak kedveznek. Itt a közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos jog (az információszabadság) és a személyes adatok védelméhez fűződő jog (az információs önrendelkezés) áll szemben azzal a kívánalommal, miszerint e jogokat többek között a nemzetbiztonság, a közbiztonság, zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme érdekében korlátozni lehet - mégpedig olyan mértékben, ami egy demokratikus társadalomban még szükséges intézkedésnek minősül.
A kérdés természetesen az, hogy milyen intézkedés minősülhet szükségesnek.
*
A törvényjavaslat számos eleme vitatható ezen a ponton.
A jelenleg hatályos titoktörvényben 151 államtitokkör, egyéb dokumentumokban pedig további 471 szolgálati titokkör szerepel (a szolgálati titokköröket nem kötelező jogszabályba foglalni). Az új törvény 437 adatfajtát tartalmaz, tehát kevesebbet, mint a két típus korábban összesen. Emellett az összes titkosítható adatfajta katalógusának törvényi szintre emelése erősebb garanciát jelent, mint egy miniszteri közlemény - s ez eddig az új szabályozás javára írható.
Az viszont már korántsem biztos, hogy ez az erősebb biztosíték ellensúlyozza-e azt a változást, amelynek értelmében a szolgálati titok, illetve az annak megfelelő kategória érvényességi idejének felső határa 20 évről 30 évre emelkedik. Kérdés az is, hogy a titokkörök alacsonyabb száma mire utal. Lehet, hogy hiába kevesebb a titokkör, ha az átmérőjük nagyobb, s definíciójuk kevésbé precíz lesz - ebben az esetben az új szabályozás többet takar majd el az állam életéből, mint a korábbi, s az államigazgatásban épp a laza definíciók miatt szökik magasabbra a titkosítási láz. Ezt most megjósolni nem tudjuk - úgyhogy legyünk inkább jóhiszeműek, és gondoljuk azt, hogy az új körök a régiekkel megegyező méretűek lesznek.
Habár a jóhiszeműségre a ter-vezet éppenséggel nem szolgáltat okot.
A közérdekű adatok nyilvánosságának szempontjából alapvető kérdés, hogy a szabályozás hogyan vet gátat az indokolatlan adatminősítéseknek. Eddig az állam- és a szolgálati titkok minősítését legalább három-, illetve ötévente kellett felülvizsgálnia a minősítőnek, mostantól azonban ez egységesen öt év lesz: s ez nem kedvező változás. (A törvény-előterjesztő arra hivatkozik, hogy ez az állandó, gáttalan felülvizsgálgatás indokolatlan mértékben megterhelte az apparátust - a szívnek kell megszakadni!)
A titoktörvény a bíróság előtt továbbra is "erősebb" marad az információszabadságot szavatoló adatvédelmi törvénynél. Tegyük fel, hogy egy hivatal megtagadja az általunk kért közérdekű adatszolgáltatást, mi pedig ezt a hivatalt - a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényre hivatkozva - bepereljük. Akár még igazunk is lehetne - ám a gondos hivatal a kért adatot valamilyen titokká minősítette. Márpedig szolgálati vagy államtitokra nem terjed ki a közérdekű adatszolgáltatás követelménye. S hogy egy adatot a hivatal érdemben jogosan minősített-e vagy sem, azt a bíróság, ahogy eddig, ezután sem fogja vizsgálni; figyelme mindössze arra terjed ki, hogy formailag a minősítési eljárás kifogástalan volt-e. Ha igen, titoktalanul kulloghatunk haza a törvény házából.
A minősítő "önvizsgálatán", illetve (ha van neki) a felettes szerv vizsgálatán (és, mint láttuk, a hivatal trehányságán) túl már csak egy biztosíték van arra, hogy a minő-sített adatok köre ne duzzadjon parttalanná. Ám ez sem túl erős garancia.
A minősítő az adatvédelmi biztos megkeresésére írásban köteles részletesen megindokolni az adat minősítését. Az adatvédelmi törvény szerint abban az esetben, ha az ombudsman "az adat minősítését indokolatlannak tartja, a minősítőt annak megváltoztatására vagy a minősítés megszüntetésére szólítja fel. A felszólítás megalapozatlanságának megállapítása iránt a minősítő 30 napon belül a Fővárosi Bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyben zárt tárgyaláson, soron kívül jár el." Ám nem tisztázott, hogy mi történik, ha a minősítő nem tesz eleget a felszólításnak, és nem fordul a bírósághoz sem. Ez tehát nem túl erős fegyver a nyilvánosság kétkezi harcosainak a kezében. Hatályban marad továbbá az adatvédelmi törvénynek az a rendelkezése is, amely szerint a biztos kezdeményezheti a minősíthető adatkörök jegyzékében meghatározott adatfajták szűkítését vagy bővítését, azaz tevékenyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a 437 helyett mondjuk a 19-nek vagy esetleg a 23-nak más többszöröse legyen a nyerőszám.
*
A rettenetesen bonyolult magyar titokrezsim nem csak azért működik, hogy buzgó közhivatalnokok tonnaszám gyárthassák a megismerési engedélyeket, személyi biztonsági tanúsítványokat, felhasználói engedélyeket, minősítési javaslatokat, titoktartási nyilatkozatokat. Komoly felelősségi rendszer párosul hozzá, melynek csúcsán a büntető törvénykönyv (Btk.) igen szigorú rendelkezései találhatók. Ezek különbségtétel nélkül mindenkire vonatkoznak, azaz nem csak a köztisztviselőkre, akiknek kinevezésük előtt esküt kell tenniük arról, hogy a titkokat megőrzik, és akik tudják, hogy e szabály megsértése esetén akár hivatalukat is elveszíthetik. A titkokat mindenkinek őriznie kell - még azoknak is, akik nem is tudják, hogy titkokat adnak ki.
Ez a felelősségi konstrukció azonban nem valami természeti törvény. Nem ez az egyetlen elképzelhető szabályozás. A törvény parlamenti vitájának nyomán a Nyilvánosság Klub, a MÚOSZ és az SZDSZ azt javasolta, hogy a jelen tervezet átpasszírozásakor - több tucat más törvény mellett - a büntető törvénykönyvet is módosítsák. Épp csak annyira, hogy ha valaki leközöl egy információt, és arról nem tudja, hogy minősített adat, akkor az ne járjon büntetőjogi felelősségre vonással. Ám egy olyan rendről, amelyben a titkok őrzése a hivatalnok felelőssége lenne, az újságíróké pedig a kide-rítésük, mi csak álmodhatunk. A svéd sajtótörvény például, amely a közérdekű adatok nyilvánossá-gáról is rendelkezik, azt fenyegeti büntetőjogi szankcióval, aki a névtelenségbe burkolózó szerző vagy sajtóforrás kilétét firtatja. Az anonimitást a sajtótermék többi munkatársa sem sértheti meg: az egyetlen kivétel az, ha egy államtitok-sértési ügyben a bíróság szükségesnek találja, hogy a tárgyaláson valamely munkatárs tájékoz-tatást adjon arról, hogy a vádlott vagy a gyanúsított maga szolgáltatta-e az információt, vagy részt vett-e bármi más módon az anyag elkészítésében. Ehhez persze a hatóságoknak előbb el kell jutniuk egy konkrét személy elleni alapos gyanúig; addig a nyomozók nem faggathatják a sajtót a névtelen szerző kilétéről.
*
A parlamenti vitában nem merült fel, de van még egy pontja a javaslatnak, amire ráférne a finomítás. A rendszerváltás óta nyűglődünk az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálatai tevékenységének megismerésével és az áldozatok információs kárpótlásával. Csekély sikerrel. Ám emellett fontos lenne a jogállami titkosszolgálatok tevékenységére vonatkozó információs önrendelkezési jog érvényesítése is. Vajon milyen feltételekkel ismerheti meg az állampolgár a jelen rendszerben róla készült titkos iratokat? Az új titoktörvény szerint, ha saját adatainkat tartalmazó minősített adatot akarunk megismer-ni, akkor a minősítő köteles soron kívül, de legfeljebb a kérelmünk beérkezésétől számított 15 napon belül felülvizsgálni a minősítést. Ha úgy találja, akkor engedélyt ad az adatok megismerésére, de ebben az esetben is titoktartási nyilatkozatot kell tennünk. Ha olyan adatot szeretnénk megismerni, amelyet a négy szint közül a legenyhébb szerint (Korlátozott terjesztésű!) minősítettek, akkor azt korlátozás nélkül megismerhetjük. Ha a kérelmünket elutasítják, akkor bírósághoz fordulhatunk, amely az ügyünkben soron kívül fog eljárni. Abban az esetben fogunk hozzájutni a ránk vonatkozó minősített adatokhoz, ha a minősítő jogsértően nem adta ki őket; az azonban nem lesz jogsértő, ha a titoktörvény összes rendelkezését betartva, és mondjuk nemzetbiztonsági okokra hivatkozva évtizedekre titkosítják ezeket az adatokat.
*
Úgy tűnik, hogy 11 évvel az első jogállami titoktörvényünk megalkotása után az új verzió a korábbinál nem kevésbé mostohán bánik az állampolgárok alapvető jogaival; a jogalkotásban alig észrevehetők az apparátussal szembeni ellensúlyok. A ciklus törvényalkotási munkájának valószínűleg nem ez lesz a legfényesebb lapja, bár ebben a parlamentnek még lehet szava - hacsak nem tart a törvényhozás is az állampolgári jogok ész nélküli, anarchisztikus érvényesülésétől.
Az államigazgatás átlátható működésétől.
a szerző a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa
