Télapó itt van

Publicisztika

Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott.
Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott. A legenda szerint a két cső volt a szimmetriatengelye annak az univerzumnak, amelyben megvadult kisbolygókként háromhavonta leváltott pénzügyőrök, nagy értékű, ám lopott autók, csempészett cigarettaszállítmányok, illegális föld alatti üzemanyagtartályok, titkos zsebfinomítók köröztek szédült pályájukon.

Ritkán van alkalmunk belegondolni, hogy a nemzetközi politikában, annak is a legközepén pont ilyen csövek szaladnak - csak nagyobb az átmérőjük -, és ilyen szokások uralkodnak!

Az ördögi Vlagyimir (Putyin, orosz elnök, e számunk antihőse) mindenesetre jól kiagyalta a dolgot. Vagy inkább azt hitte, hogy jól kiagyalta. Adok én nektek, ukránok, NATO-t meg uniót, és adok én nektek, uniók meg nátók, ukránokat, csak győzzétek a kezeteket lehelni a hidegben! Meg tűzifával a sparhertot rakni!

Mert hát ki tudja azt megmondani, hogy ha a Gazprom nem küld gázt, akkor azt hova nem küldi? Ha Magyarországon (Németországban, Ausztriában stb.) nincs elég gáz, azt Putyin nem küld-te-e, vagy elküldte, csak az ukránok tették el?

Sok függ e kérdés megválaszolásától; talán még annál is több, mint hogy mivel fűtünk majd otthon, ha a Kreml tovább feszíti a húrt. Mind a NATO, mind az EU, ha ki nem is tárta kapuját Ukrajna előtt, azt megengedte, hogy Kijev az ajtórésbe tegye a lábát. (Az Európai Parlament például barátja az unió és Ukrajna közeledésének, miként néhány lelkes, ám kevésbé fontos tagország is, a baltiak, Lengyelország, Magyarország.) Most viszont a következőkön kell az uniónak törnie a fejét.

Tegyük fel, Putyin nem küld gázt, és az ukránokra akarja kenni, hogy ellopták. Ezt annál is könnyebb feltenni, mivel feltehetően épp ez történt.

Mi, az unió mármint, úgy teszünk, mintha ezt elhinnénk, és megfeddjük az ukránokat, sőt arra hivatkozva, hogy az ukránok lopós banda, kirugdaljuk a lábukat az ajtórésből. Inkább legyünk jóba Putyinnal, és felejtsük el Ukrajnát, úgyis csak a gond van vele.

Tegyük fel, Putyin küld gázt, de az ukránok tényleg, khm, elfelejtik továbbküldeni. 'k sem akar-nak megfagyni, elvégre. Ekkor mi, az unió, még könnyebb helyzetben vagyunk, nem is kell színészkedni, ha az ukránokat meg akarjuk feddni, és ha azt szeretnénk, hogy Putyinnak legyen igaza. Miért, talán nincs igaza, legalább egy kicsit? Miért kéne olcsón adnia a gázt az ukránoknak? Adja olcsón a Télapó.

Nem lepődnénk meg, ha az unióban ez az álláspont súlyos, nagy támogatottságra tenne szert (lapzártánkkor Brüsszel még nem foglalt állást). Hiszen miért is tenné kockára a német, a francia, az olasz, a magyar kormány saját országa energiaellátását az ukrán büdzsé, de akár a homályos jövőbe vesző ukrán EU-csatlakozás kedvéért is? Felelős kormány lenne az ilyen?

Valószínűbbnek mégis ennek az ellenkezője tűnik. Ha lopják az ukránok a gázt, ha nem, Moszkva eljárása, az áremelés módja elfogadhatatlan. És irracionális Moszkva szempontjából is. Úgy büntetni másokat, hogy közben saját magunknak is ártunk, és lehet, hogy többet, mint annak, akit büntetni akartunk - ilyet csak végső eszköztelenségében csinál az ember. Hisz Putyin leginkább saját magát kompromittálta most. Ha vannak is őszinte hívei az unióban, ha az európai politikában sokan talán úgy is gondolták, hogy lehet Oroszországra számítani, akár a bel-európai kisded játékokban, akár Amerikával szembeni lehetséges szövetségesként, ők most elég hülyén érezhetik magukat. Az orosz elnök e gengszertempóval nem fogja tudni megosztani az uniót; már így is épp elég tagországban keltett rossz emlékeket például az orosz-német különbarátság. A végén egyedül fog maradni, a semmiben, és amíg ő ott lesz, ugyanott marad Oroszország is. És ez lesz a legrosszabb az egészben.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.