Télapó itt van

Publicisztika

Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott.
Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott. A legenda szerint a két cső volt a szimmetriatengelye annak az univerzumnak, amelyben megvadult kisbolygókként háromhavonta leváltott pénzügyőrök, nagy értékű, ám lopott autók, csempészett cigarettaszállítmányok, illegális föld alatti üzemanyagtartályok, titkos zsebfinomítók köröztek szédült pályájukon.

Ritkán van alkalmunk belegondolni, hogy a nemzetközi politikában, annak is a legközepén pont ilyen csövek szaladnak - csak nagyobb az átmérőjük -, és ilyen szokások uralkodnak!

Az ördögi Vlagyimir (Putyin, orosz elnök, e számunk antihőse) mindenesetre jól kiagyalta a dolgot. Vagy inkább azt hitte, hogy jól kiagyalta. Adok én nektek, ukránok, NATO-t meg uniót, és adok én nektek, uniók meg nátók, ukránokat, csak győzzétek a kezeteket lehelni a hidegben! Meg tűzifával a sparhertot rakni!

Mert hát ki tudja azt megmondani, hogy ha a Gazprom nem küld gázt, akkor azt hova nem küldi? Ha Magyarországon (Németországban, Ausztriában stb.) nincs elég gáz, azt Putyin nem küld-te-e, vagy elküldte, csak az ukránok tették el?

Sok függ e kérdés megválaszolásától; talán még annál is több, mint hogy mivel fűtünk majd otthon, ha a Kreml tovább feszíti a húrt. Mind a NATO, mind az EU, ha ki nem is tárta kapuját Ukrajna előtt, azt megengedte, hogy Kijev az ajtórésbe tegye a lábát. (Az Európai Parlament például barátja az unió és Ukrajna közeledésének, miként néhány lelkes, ám kevésbé fontos tagország is, a baltiak, Lengyelország, Magyarország.) Most viszont a következőkön kell az uniónak törnie a fejét.

Tegyük fel, Putyin nem küld gázt, és az ukránokra akarja kenni, hogy ellopták. Ezt annál is könnyebb feltenni, mivel feltehetően épp ez történt.

Mi, az unió mármint, úgy teszünk, mintha ezt elhinnénk, és megfeddjük az ukránokat, sőt arra hivatkozva, hogy az ukránok lopós banda, kirugdaljuk a lábukat az ajtórésből. Inkább legyünk jóba Putyinnal, és felejtsük el Ukrajnát, úgyis csak a gond van vele.

Tegyük fel, Putyin küld gázt, de az ukránok tényleg, khm, elfelejtik továbbküldeni. 'k sem akar-nak megfagyni, elvégre. Ekkor mi, az unió, még könnyebb helyzetben vagyunk, nem is kell színészkedni, ha az ukránokat meg akarjuk feddni, és ha azt szeretnénk, hogy Putyinnak legyen igaza. Miért, talán nincs igaza, legalább egy kicsit? Miért kéne olcsón adnia a gázt az ukránoknak? Adja olcsón a Télapó.

Nem lepődnénk meg, ha az unióban ez az álláspont súlyos, nagy támogatottságra tenne szert (lapzártánkkor Brüsszel még nem foglalt állást). Hiszen miért is tenné kockára a német, a francia, az olasz, a magyar kormány saját országa energiaellátását az ukrán büdzsé, de akár a homályos jövőbe vesző ukrán EU-csatlakozás kedvéért is? Felelős kormány lenne az ilyen?

Valószínűbbnek mégis ennek az ellenkezője tűnik. Ha lopják az ukránok a gázt, ha nem, Moszkva eljárása, az áremelés módja elfogadhatatlan. És irracionális Moszkva szempontjából is. Úgy büntetni másokat, hogy közben saját magunknak is ártunk, és lehet, hogy többet, mint annak, akit büntetni akartunk - ilyet csak végső eszköztelenségében csinál az ember. Hisz Putyin leginkább saját magát kompromittálta most. Ha vannak is őszinte hívei az unióban, ha az európai politikában sokan talán úgy is gondolták, hogy lehet Oroszországra számítani, akár a bel-európai kisded játékokban, akár Amerikával szembeni lehetséges szövetségesként, ők most elég hülyén érezhetik magukat. Az orosz elnök e gengszertempóval nem fogja tudni megosztani az uniót; már így is épp elég tagországban keltett rossz emlékeket például az orosz-német különbarátság. A végén egyedül fog maradni, a semmiben, és amíg ő ott lesz, ugyanott marad Oroszország is. És ez lesz a legrosszabb az egészben.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.