Télapó itt van

Publicisztika

Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott.
Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott. A legenda szerint a két cső volt a szimmetriatengelye annak az univerzumnak, amelyben megvadult kisbolygókként háromhavonta leváltott pénzügyőrök, nagy értékű, ám lopott autók, csempészett cigarettaszállítmányok, illegális föld alatti üzemanyagtartályok, titkos zsebfinomítók köröztek szédült pályájukon.

Ritkán van alkalmunk belegondolni, hogy a nemzetközi politikában, annak is a legközepén pont ilyen csövek szaladnak - csak nagyobb az átmérőjük -, és ilyen szokások uralkodnak!

Az ördögi Vlagyimir (Putyin, orosz elnök, e számunk antihőse) mindenesetre jól kiagyalta a dolgot. Vagy inkább azt hitte, hogy jól kiagyalta. Adok én nektek, ukránok, NATO-t meg uniót, és adok én nektek, uniók meg nátók, ukránokat, csak győzzétek a kezeteket lehelni a hidegben! Meg tűzifával a sparhertot rakni!

Mert hát ki tudja azt megmondani, hogy ha a Gazprom nem küld gázt, akkor azt hova nem küldi? Ha Magyarországon (Németországban, Ausztriában stb.) nincs elég gáz, azt Putyin nem küld-te-e, vagy elküldte, csak az ukránok tették el?

Sok függ e kérdés megválaszolásától; talán még annál is több, mint hogy mivel fűtünk majd otthon, ha a Kreml tovább feszíti a húrt. Mind a NATO, mind az EU, ha ki nem is tárta kapuját Ukrajna előtt, azt megengedte, hogy Kijev az ajtórésbe tegye a lábát. (Az Európai Parlament például barátja az unió és Ukrajna közeledésének, miként néhány lelkes, ám kevésbé fontos tagország is, a baltiak, Lengyelország, Magyarország.) Most viszont a következőkön kell az uniónak törnie a fejét.

Tegyük fel, Putyin nem küld gázt, és az ukránokra akarja kenni, hogy ellopták. Ezt annál is könnyebb feltenni, mivel feltehetően épp ez történt.

Mi, az unió mármint, úgy teszünk, mintha ezt elhinnénk, és megfeddjük az ukránokat, sőt arra hivatkozva, hogy az ukránok lopós banda, kirugdaljuk a lábukat az ajtórésből. Inkább legyünk jóba Putyinnal, és felejtsük el Ukrajnát, úgyis csak a gond van vele.

Tegyük fel, Putyin küld gázt, de az ukránok tényleg, khm, elfelejtik továbbküldeni. 'k sem akar-nak megfagyni, elvégre. Ekkor mi, az unió, még könnyebb helyzetben vagyunk, nem is kell színészkedni, ha az ukránokat meg akarjuk feddni, és ha azt szeretnénk, hogy Putyinnak legyen igaza. Miért, talán nincs igaza, legalább egy kicsit? Miért kéne olcsón adnia a gázt az ukránoknak? Adja olcsón a Télapó.

Nem lepődnénk meg, ha az unióban ez az álláspont súlyos, nagy támogatottságra tenne szert (lapzártánkkor Brüsszel még nem foglalt állást). Hiszen miért is tenné kockára a német, a francia, az olasz, a magyar kormány saját országa energiaellátását az ukrán büdzsé, de akár a homályos jövőbe vesző ukrán EU-csatlakozás kedvéért is? Felelős kormány lenne az ilyen?

Valószínűbbnek mégis ennek az ellenkezője tűnik. Ha lopják az ukránok a gázt, ha nem, Moszkva eljárása, az áremelés módja elfogadhatatlan. És irracionális Moszkva szempontjából is. Úgy büntetni másokat, hogy közben saját magunknak is ártunk, és lehet, hogy többet, mint annak, akit büntetni akartunk - ilyet csak végső eszköztelenségében csinál az ember. Hisz Putyin leginkább saját magát kompromittálta most. Ha vannak is őszinte hívei az unióban, ha az európai politikában sokan talán úgy is gondolták, hogy lehet Oroszországra számítani, akár a bel-európai kisded játékokban, akár Amerikával szembeni lehetséges szövetségesként, ők most elég hülyén érezhetik magukat. Az orosz elnök e gengszertempóval nem fogja tudni megosztani az uniót; már így is épp elég tagországban keltett rossz emlékeket például az orosz-német különbarátság. A végén egyedül fog maradni, a semmiben, és amíg ő ott lesz, ugyanott marad Oroszország is. És ez lesz a legrosszabb az egészben.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.