Télapó itt van

Publicisztika

Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott.
Emlékeznek arra az esetre a romantikus 90-es évekből, amikor valahol a Bácskában, a szerb-magyar zöldhatáron a fináncok találtak két gumicsövet a föld alatt? Az egyiken konyak jött onnét ide, a másikon gázolaj ment innét oda, és bár egyik sem volt valódi, az üzlet virágzott. A legenda szerint a két cső volt a szimmetriatengelye annak az univerzumnak, amelyben megvadult kisbolygókként háromhavonta leváltott pénzügyőrök, nagy értékű, ám lopott autók, csempészett cigarettaszállítmányok, illegális föld alatti üzemanyagtartályok, titkos zsebfinomítók köröztek szédült pályájukon.

Ritkán van alkalmunk belegondolni, hogy a nemzetközi politikában, annak is a legközepén pont ilyen csövek szaladnak - csak nagyobb az átmérőjük -, és ilyen szokások uralkodnak!

Az ördögi Vlagyimir (Putyin, orosz elnök, e számunk antihőse) mindenesetre jól kiagyalta a dolgot. Vagy inkább azt hitte, hogy jól kiagyalta. Adok én nektek, ukránok, NATO-t meg uniót, és adok én nektek, uniók meg nátók, ukránokat, csak győzzétek a kezeteket lehelni a hidegben! Meg tűzifával a sparhertot rakni!

Mert hát ki tudja azt megmondani, hogy ha a Gazprom nem küld gázt, akkor azt hova nem küldi? Ha Magyarországon (Németországban, Ausztriában stb.) nincs elég gáz, azt Putyin nem küld-te-e, vagy elküldte, csak az ukránok tették el?

Sok függ e kérdés megválaszolásától; talán még annál is több, mint hogy mivel fűtünk majd otthon, ha a Kreml tovább feszíti a húrt. Mind a NATO, mind az EU, ha ki nem is tárta kapuját Ukrajna előtt, azt megengedte, hogy Kijev az ajtórésbe tegye a lábát. (Az Európai Parlament például barátja az unió és Ukrajna közeledésének, miként néhány lelkes, ám kevésbé fontos tagország is, a baltiak, Lengyelország, Magyarország.) Most viszont a következőkön kell az uniónak törnie a fejét.

Tegyük fel, Putyin nem küld gázt, és az ukránokra akarja kenni, hogy ellopták. Ezt annál is könnyebb feltenni, mivel feltehetően épp ez történt.

Mi, az unió mármint, úgy teszünk, mintha ezt elhinnénk, és megfeddjük az ukránokat, sőt arra hivatkozva, hogy az ukránok lopós banda, kirugdaljuk a lábukat az ajtórésből. Inkább legyünk jóba Putyinnal, és felejtsük el Ukrajnát, úgyis csak a gond van vele.

Tegyük fel, Putyin küld gázt, de az ukránok tényleg, khm, elfelejtik továbbküldeni. 'k sem akar-nak megfagyni, elvégre. Ekkor mi, az unió, még könnyebb helyzetben vagyunk, nem is kell színészkedni, ha az ukránokat meg akarjuk feddni, és ha azt szeretnénk, hogy Putyinnak legyen igaza. Miért, talán nincs igaza, legalább egy kicsit? Miért kéne olcsón adnia a gázt az ukránoknak? Adja olcsón a Télapó.

Nem lepődnénk meg, ha az unióban ez az álláspont súlyos, nagy támogatottságra tenne szert (lapzártánkkor Brüsszel még nem foglalt állást). Hiszen miért is tenné kockára a német, a francia, az olasz, a magyar kormány saját országa energiaellátását az ukrán büdzsé, de akár a homályos jövőbe vesző ukrán EU-csatlakozás kedvéért is? Felelős kormány lenne az ilyen?

Valószínűbbnek mégis ennek az ellenkezője tűnik. Ha lopják az ukránok a gázt, ha nem, Moszkva eljárása, az áremelés módja elfogadhatatlan. És irracionális Moszkva szempontjából is. Úgy büntetni másokat, hogy közben saját magunknak is ártunk, és lehet, hogy többet, mint annak, akit büntetni akartunk - ilyet csak végső eszköztelenségében csinál az ember. Hisz Putyin leginkább saját magát kompromittálta most. Ha vannak is őszinte hívei az unióban, ha az európai politikában sokan talán úgy is gondolták, hogy lehet Oroszországra számítani, akár a bel-európai kisded játékokban, akár Amerikával szembeni lehetséges szövetségesként, ők most elég hülyén érezhetik magukat. Az orosz elnök e gengszertempóval nem fogja tudni megosztani az uniót; már így is épp elég tagországban keltett rossz emlékeket például az orosz-német különbarátság. A végén egyedül fog maradni, a semmiben, és amíg ő ott lesz, ugyanott marad Oroszország is. És ez lesz a legrosszabb az egészben.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.