Lottón nyert esélyek - Esélyegyenlőség a beiskolázásban

  • Szira Judit
  • 2005. december 15.

Publicisztika

Ennek a napjainkban szinte mindenütt érvényben levő gyakorlatnak az a következménye, hogy a közpénzből működtetett iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt a magyar oktatásban.

Ennek a napjainkban szinte mindenütt érvényben levő gyakorlatnak az a következménye, hogy a közpénzből működtetett iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt a magyar oktatásban.

Első ránézésre nem gondolnánk, hogy a szerencse is lehet az egyenlőség letéteményese, s hogy lottón sorsolni igazságosabb is lehet, mint a teljesítmény alapján válogatni a jelentkezők között.

December elején a parlament módosította a közoktatási törvény 66. paragrafusát. Ennek értelmében 2007-től az általános iskolák nem válogathatják ki kedvük szerint a nekik tetsző diákokat: mindenkit a jelentkezés sorrendjében kell felvenni; ha marad hely, akkor előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat, és ha ezután is marad hely, akkor sorsolás dönt. A módosított törvény ráadásul kimondja azt is, hogy a felvételi körzeteket újraosztják: két szomszédos körzetben a hátrányos helyzetű tanulók aránya legfeljebb 25 százalékban térhet el. Ha a fenti intézkedés másfél év múlva is hatályban lesz, mérséklődhet az intézményes szegregáció, és kellő (ön)kormányzati ellenőrzés esetén javulhat az oktatás minősége is. Hogy miért van szükség a szabad iskola- és tanulóválasztás mérséklésére, és milyen viszonylagos valójában ez a szabadság, ezt már kifejtettem egy korábbi cikkemben (lásd: Szabadság és egyenlőtlenség, Magyar Narancs, 2005. június 16.).

*

Az Egyesült Államokban folyamatosan próbálkoznak azzal, hogy egyenlő esélyeket teremtsenek a különböző társadalmi, etnikai környezetből származó iskolásoknak. Módszereik közé tar-tozik, hogy a felvételkor pluszpontot ér a fekete vagy latinó származás; vagy az a gyakorlat, amikor a lakosság összetételét figyelembe vevő kvóták szerint veszik fel az iskolásokat; de előfordul az is, hogy a lutri eszközéhez nyúlnak: egy nagy kalapból húzzák ki azoknak a nevét, akiket a forgandó szerencse felvételhez segít.

San Francisco egyik közismerten jó középiskolájában is végül erre a megoldásra jutottak az iskola vezetői. Az esélyegyenlőség jegyében készült teszteredmények alapján ugyanis kizárólag kínai-amerikai gyerekek kerültek volna be az iskolába. Az előző évek vizsgaeredményeit figyelembe véve az iskolavezetés arra a következtetésre jutott, hogy ha nem változtatnak a felvételi módszerén, az induló osztályok teljesen homogének lesznek: nemcsak fehérek, de más ázsiai származású gyerekek sem lesznek képesek lépést tartani a kínaiakkal. Az iskola először etnikai ponthatárokat állapított meg, hogy így arányosítsa az osztályok származási összetételét: a kínai-amerikai gyerekeknek 62, a nem latinó fehéreknek és nem kínai ázsiaiaknak 58, a feketéknek és a latinóknak 53 pontot kellett elérniük a felvételin ahhoz, hogy bekerülhessenek az iskolába. Az egyik kínai gyerek szülei azonban diszkrimináció gyanúja miatt bírósághoz fordultak. A bíróság döntése után - részben Lani Guinier, az egyik legismertebb amerikai emberi jogi aktivista ügyvéd javaslata alapján - a politikai szempontból elfogadhatóbbnak ítélt vakszerencsével váltották fel az etnikai alapon szervezett felvételi tesztet. A kaliforniai iskolában, ahogyan sok helyen Németországban és Hollandiában is, ma a lottó dönt a gyerekek felvételéről.

*

A magyar közoktatási törvény módosítása forradalminak tekinthető, hiszen véget kíván vetni annak, hogy az iskolák a szabad iskolaválasztás ürügyén szabadon válogathassanak a jelentkező gyerekek között, és kizárólag a nekik tetsző gyerekeket (vagy a nekik tetsző szülők gyerekeit) vegyék föl. Ennek a napjainkban szinte mindenütt érvényben levő gyakorlatnak az a következménye, hogy a közpénzből működtetett iskolai szegregáció egyre nagyobb méreteket ölt a magyar oktatásban. Az iskolai eredményesség és a társadalmi háttér közötti összefüggés Magyarországon kiugróan magas. A PISA-vizsgálatok szerint a rossz teljesítményen túl Magyarország azzal is kitűnik, hogy az összes vizsgált államot összehasonlítva itt hat a legerősebben a tanulók teljesítményére a család kulturális tőkéje, a szülők iskolai végzettsége. Ezt erősíti fel az a körülmény, hogy a családi háttér hatása az iskolák homogén összetétele következtében felerősödik - ez egyik oka a társadalmi immobilitásnak. Bizonyított tény, hogy a szegregált iskolarendszer gyengébb minőségű. Azok a próbálkozások, melyek szerint elkülönítve is lehet minőségi oktatást biztosítani, látványos kudarcnak bizonyultak. Téves feltételezés ugyan-is, hogy a gyerekek csak a tanártól tanulnak az iskolában. (Ráadásul kutatások sze-rint a tanárok szakmai színvonala is gyengébb ezekben az intézményekben.) Jóval többet tanulnak a gyerekek egymástól, idősebb, fiatalabb iskolatársaiktól, különösen ami a szocializációhoz szükséges készségeket illeti. Az iskolák ma nem az esélyteremtés intézményei, éppen ellenkezőleg, felerősítik a már meglévő súlyos egyenlőtlenségeket.

A jogszabály-módosítás másik kiemelendő eleme a körzethatárok kialakítására vonatkozik. A rendelkezés gondol arra, hogy az iskolakörzeteket úgy alakítsák, hogy lehetőség szerint (ezek a lehetőségek sokszor igen korlátozottak) minél kisebb legyen a szomszédos körzetekbe tartozó gyerekek szociális háttere közötti különbség.

A különböző közegből jövő gyerekek összekeveredését, a társadalmi kohézió rémét vizionáló jobboldal és a kiváltságaikat féltő, adófizetői pénzből működő elit iskolák máris támadásba lendültek. Valóban nehéz idők köszöntenek majd az eddig homogén összetételben működő iskolarendszerre. A közeljövőben az iskolák fenntartóinak legsürgetőbb feladata, hogy emeljék a hátrányos helyzetű és eddig szakmailag gyenge iskolák pedagógiai hatékonyságát, és minél hatékonyabban népszerűsítsék a differenciáló pedagógiai módszereket. A mai magyar iskolarendszer problémái tükrözik azt a társadalmi közeget, amelyben az iskolák működnek. Az oktatási intézmények átalakításának bizonnyal sok nehézséggel járó folyamata segítheti az előítéletekkel terhelt társadalom átformálását egy igazságosabb környezetté, amely tiszteletben tartja a gyerekek egyenlő méltósághoz való jogát.

A szerző a fővárosi közgyűlés oktatási bizottságának a tagja.

Neked ajánljuk