Az AIDS elleni küzdelem december 1-jei világnapján a Magyar Katolikus Egyház szentmisét tartott a Szent István-bazilikában a HIV-pozitívok és AIDS-betegek társadalmi befogadásáért. A gesztus több mint nemes, mondandója kifogásolhatatlan, őszinteségét nem kétlem - így egy pillanatig magamnak sem tudtam megmagyarázni, miért is szorult ökölbe a kezem a hír hallatán. Valamiért falsul csengtek az elfogadás szavai.
*
Pedig nehéz volna vitatkozni azzal a vatikáni tézissel, hogy az AIDS terjedésének megállításához a szexuális önmegtartóztatáson és a házastársi hűségen keresztül vezet az egyik legbiztosabb út. Nincs olyan tudományos ismeret, amely alapján ezt kétségbe lehetne vonni. Azt viszont már jóval nehezebb belátni, hogy fajtársaink szexuális szokásrendszerével miért érdemes még milliók élete árán is dacolni. Hisz azáltal, hogy a hivatalos római katolikus álláspont - életpárti alapon - elutasítja a gumi óvszer használatának úzusát, egy olyan életidegen, önámító szexuáletikát propagál, amely esendő követőit kiszolgáltatottá teszi a legkülön-félébb nemi betegségekkel, így a HIV-vel szemben is. Ma 40 millió HIV-fertőzött él a Földön. Sosem lesznek adataink arról, hogy közülük hányan kapták meg a kórt a csupán felerészben meghallott pápai intelmek hatására. De nem is ez számít, hisz a probléma nem statisztikai, hanem morális természetű. Senkinek sincsen joga fel-áldozni mások életét társadalmi absztrakciók oltárán - súlyosbító körülményként értékelendő, ha világszerte meglévő társadalmi presztízsének tudatában, mintegy azt kihasználva teszi mindezt.
Ha valaki úgy hiszi, hogy az ilyesfajta gondolatfutamok egyrészt a (véresszájú agnoszticizmusban gyökerező) túlreagált műbalhék tárgykörébe sorolandók, másrészt a mi kis magyar valóságunk szempontjából teljességgel irrelevánsak, annak figyelmébe ajánlanám keresztény-nemzeti gyűjtőpártunk egyik múlt heti akcióját. Két nappal az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által egykor nemzetközi AIDS-világnapnak nyilvánított dátum előtt ugyanis a Fidesz - mert hisz róluk van szó - a kereskedelmi törvény parlamenti vitájában sérelmezte, hogy a 18 év alatt nem vásárolható szexuális termékek köréből a koalíció kivenné az óvszert. Amely amúgy benne sem volt, csak éppen az ilyen termékekről szóló meghatározásba bele lehetett volna érteni. A Fidesz szerint viszont nagyon is jó, ha odaérthető; malac lapokat, vibrit, guminőt, kotont csak ne vegyen senki érettségi előtt. Le kell szögeznünk, védhető szülői és libidópolitikai célkitűzésnek tűnik, hogy kamaszodó ifjaink ne keféljék végig iskoláséveiket. De ha már egyszer mindinkább ez a helyzet, legalább azért érdemes volna valamit tenni, hogy mind kevesebb leányanya és legényapa legyen, és a nemibeteg-gondozók se félig serdültekkel legyenek tömve. Nem így a nagyobbik ellenzéki párt - legalábbis felvetésük erre utal. Nagyon úgy fest a dolog, hogy a makulátlan nemi erkölcsöket sürgető magasztos szólamok hangoztatóinál minden szexualitással kapcsolatos kérdésben elhalványul a társadalmi felelősségérzet, és - mintegy a világjobbító szándék mellékhatásaként - az aggódás érzéketlenségbe csap át, vélhetően a szégyenlősség zavara miatt. Így értékelendő a keresztény-nemzeti kormányzat azon 2001-es lépése is, amely - Mikola István kezdeményezésére - megszüntette a prevencióval és koordinációval foglalkozó Nemzeti AIDS Bizottságot. Ifjúságvédelem - ahogyan a konzervatívok gondolják, katolikus ihletre.
*
Ugyanígy visszás, hogy december 1-jén az a katolikus egyház misézett a HIV-fertőzöttek iránti toleranciáért (igaz, nem saját ötletre, hanem a hatékonyabb országos tájékoztatást és kormányzati cselekvést évek óta sürgető Civil AIDS Fórum kérésére), amely évtizedek óta ideológiai munícióval szolgál az egyik kiemelt rizikócsoport-tal szembeni gúny-, megvetés- és hecckampányokhoz. Hisz a saját nemük iránt vonzódók problémáival kapcsolatos intoleranciának a római katolikus egyház értékvilága és megszólalásai közismerten fontos referenciái. A mostani szent-mise akár úgy is értelmezhető, hogy a HIV-negatív melegekkel csak a baj van, meg kellene változniuk, a pozitívak viszont már erkölcsi támaszt, társadalmi elismerést érdemelnek. Ez akaratlanul is egyes nyugat-európai náci felvonulások visszatérő transzparensét juttathatja eszünkbe: AIDS - a homoszexualitás orvossága. (Bár a keményvonalas homofóbok fejében az AIDS-betegekhez egy fehér homoszexuális férfi képe asszociálódik, a valóságban ezzel szemben a "tipikus" HIV-fertőzött sokkal inkább egy fekete heteroszexuális nő. Nem mintha ebből bármi is következne.) Kitágítva a kört, ki tudja, hány fertőzött felelőtlensége hozható összefüggésbe a katolikus egyháznak az emberi nemiség természetadta jelenségvilágával szembeni, nehezen magyarázható averziójával, amely generációk nemi életét töltötte és tölti fel bűntudattal. Elfojtott vágy, rosszalló szemek érzete, suttyomban lezavart numerák - ha egyszer úgyis valami eredendően bűnös dolog történik, ugyan miféle kultúrája lehetne az aktusnak? Nem tudni, hogy a majd 1300 magyarországi regisztrált HIV-fertőzött és valószínűsíthetően kétszer-háromszor ennyi láthatatlan "érintett" közül tudat alatt hányan éreztek a fentebb vázolt módon. Nem is a számok fontosak - hanem a rossz közérzet okozta frusztráció közege, mely szexuális igénytelenséget szül. Nem mindenkiben, és nem is szükségszerűen, de nem tudni, hányakban.
*
Az, hogy a védekezést népszerűsítő állami felvilágosító kampányok majd tíz éve - finoman szólva - csak takaréklángon működnek, nem varrható a katolikus egyház nyakába. Legfeljebb részben és indirekte, az AIDS-bizottság egykori megszüntetésének és a Fidesz-féle kotonvásárlási tilalom szándékának logikája mentén. De ettől még senki sem nevezheti ki őket és politikai párlataikat első számú felelősökké. Én sem teszem. Azt sem gondolom, hogy az óvszerhasználat apodiktikus tilalmának vatikáni tana mögött egy átgondolt, a fekete-afrikai népesség eliminálását célzó népirtási koncepció állna. Azt sem, hogy a melegpestisként is nevezett kór nyugati világbéli áldozatainak millióiban szexuáletikájának igazolását látná a katolikus klérus, és elégtételt érezne. 'szintén nem hiszem ezeket. Csak mérhetetlen dühöt érzek. Nem is elsősorban az alakoskodás gyanúja miatt, sokkal inkább az önhitt tudatlanság, az érzéketlenség és a felelőtlenség láttán.
Az Isten irgalmazzon mindenkinek, akit illet.
