*
Csányi fölmondott a Bárka Színházban, mert a színház anyagi helyzete úgy ellehetetlenült, hogy egyrészt gátolta őt saját koncepciója megvalósításában, másrészt a színház egy ideje a hanyatlás jeleit mutatja. A kialakult helyzetért Csányi a VIII. kerületi önkormányzatot hibáztatja, amelynek "a színház nem prioritás". A direktor és az önkormányzat egyes vezetőinek viszonya az utóbbi időben meglehetősen eljegesedett. Másfél évvel ezelőtt Csányi még megpróbált előremenekülni: az épület bővítésével növelni a közhasznú társaság formájában működő intézmény bevételeit. Az építkezésre - amelyet a színház bankhitelből finanszírozott volna - az önkormányzat rábólintott; Csányi tehát elkészíttette a terveket, harmincmillió forintért (!). Kiderült azonban, hogy a bankhitelhez az önkormányzatnak kell készfizető kezességet vállalnia, amit ha megtesz, további hiteleket nem vehet föl - ezért az önkormányzat leállíttatta a bővítést, majd kifizette a harmincmillió forintot.
Felmondólevelében Csányi a teátrumot "az ország egyik legjelentősebb színházi műhelyének" nevezi, hozzátéve, hogy az - szakmailag és látogatottság szempontjából - talán a legsikeresebb korszakában van. A levél végén - hivatkozással színházalapító tevékenységére és e tevékenység egyedülálló voltára az utóbbi időben - közös megegyezéssel történő válást, egyévi fizetést, valamint a kht. tulajdonjogából egy százalékot kér. Az önkormányzat - tekintet nélkül arra, hogy a szerződést egyoldalúan Csányi mondta föl - félévi járandóságot fizet ki neki a színház szűkös költségvetéséből, ez a járulékokkal együtt 2,4 millió forint.
A kínálkozó kérdések egyik csoportjára Csányi az interjú alkalmával nem kívánt válaszolni, mondván: nem akar rosszat mondani az önkormányzatra, mert védi a színházat. A kérdések másik csoportját - amely az elmúlt tíz évben föltűnően nagy "népvándorlásra" vonatkozott - a tárgyhoz nem tartozónak minősítette, az általa fölvett végkielégítés fölemlegetését kisstílűnek.
"Ténykérdés" - ez volt Csányi kedvenc szava, valahányszor a kérdésben véleményt fogalmaztam meg. Ténykérdés, mondom most én, hogy Csányi ügyesen levezényelte a Bárka fölépítését, megalapította a színházat, majd nekifogott a társulatépítésnek. A színészként végzett direktor a Szentivánéji álom című nagyszerű előadásból kovácsolta azt a szellemi és erkölcsi tőkét, amely őt direktorrá tette. Ebből az előadásból verbuválódott a színház kezdőcsapatának magva is - a színészek élén Udvaros Dorottyával, akinek a neve, szakmai rangja és népszerűsége adu ászként működött az önkormányzat előtt is. A színház indulásától kezdve bírta a kritika erőteljes pártfogását. Színes, színvonalas kultúrházprogramot vitt - a markáns színházi műhely megteremtése volt csak hátra. Eddig a "ténykérdés".
*
Végignézve a színház műsorát, szembetűnik, hogy igen sokan láttak fantáziát benne; az első évadokban rendezett ott Novák Eszter, Simon Balázs, Bagossy László, Kiss Csaba, Keszég László, Mohácsi János, Schilling Árpád - egyikükből sem lett sem művészeti vezető, sem meghatározó rendező, de még csak visszatérő rendező sem. A megalapítás után Novák Eszterrel távozott az első nemzedék - eltűnt a Bárkából például Kárpáti Péter író és dramaturg, az első nagy sikerű produkció szerzője, valamint Tasnádi István író, dramaturg és mások is. De előtte még létrehoztak néhány jó előadást: a Díszelőadáson kívül a Cseresznyéskertet, a Tótferit, Schilling pedig a viharos és közönséget toborzó Nexxtet.
A közvetlen munkatársai szerint is csőlátású, végletesen elszánt, nehezen meggyőzhető, emberi kapcsolataiban meglehetősen szangvinikus, rosszul kommunikáló igazgató sokakkal próbálkozott, de nemigen talált markáns művész-vezetőt maga mellé. Csányi azt mondja, a szakma nemhogy nem fogadta be őt, de egyenesen megakadályozta, hogy bizonyos, nagynevű rendezők dolgozzanak nála. Schilling és csapata a Nexxt után méltatlan körülmények közt kényszerült a színház elhagyására - még futó darabjuk továbbjátszását is megnehezítették.
A színészek egy része egyszer összefogott és föllázadt az igazgató "szakmai és emberi alkalmatlansága" ellen; Csányi a puccsot erős kézzel, gyorsan leverte. Sokan elmentek: Udvaros Dorottya, Gyabronka József, Mucsi Zoltán, Murányi Tünde, Tóth József, Vasvári Emese és mások, később Scherer Péter. Újabb garnitúra jött, Nyíregyházáról - és hamarosan távozott: Csoma Judit, Szabó Márta, Gazsó György. Még előbb történt, hogy igazgatói kinevezésének lejártakor Csányi újra pályázott - és az önkormányzat Gáspár Máté és Schilling Árpád pályázatával szemben, akkoriban nagy sajtófelháborodást kiváltva, ismét bizalmat szavazott neki. "Legyőztem őket, és ezt nem tudják lenyelni", kommentálja Csányi. A Bárkában és a Krétakörben azóta eltelt időszak ismeretében e kijelentés több mint bizarr.
Megítélése szerint ettől kezdve még jobb lett a színház: rengeteg díjat kaptak. Kétségtelen, hogy belépett a rendezők közé Czajlik József - nemrégiben távozott a társulatból -, és folyamatosan rendezett Bérczes László. A Bárka befogadta Balázs Zoltánt és a Maladype csapatát, majd leszerződtette a határon túlról többek között Szorcsik Krisztát és Ollé Eriket. Mindazonáltal a bemutatók kritikai visszhangja és közönségfogadtatása egyre kevésbé lelkes - olykori kivételek akadnak, például a Zsótér rendezte Stuart Mária -, és egyre szélesebb körben adnak hangot véleményüknek a direktor emberi és szakmai képességeit megkérdőjelezők. Csányi János körül tényleg szakmai vákuum van - ez azonban nem utolsósorban neki magának köszönhető. A Bárkában momentán gyér a látogatottság, a néhány színész nem társulat, meghatározó rendezők kerestetnek. A Titanic jéghegynek ütközött, mondta valaki.
Csányi mindezt másképp látja. Egy nemrégiben adott interjúban tízéves sikertörténetet vázol föl, és a mi kudarcos interjúnk alkalmával meggyőződtem róla, hogy komolyan is gondolja. A tények markáns csoportosítása és minősítése révén mintha egy fájdalmas emberi dráma lenne ez, melynek hőse dicstelenül és méltatlanul kényszerül odahagyni egy fantasztikus életművet. Mellesleg: egy másik színház igazgatói székével szeretne vigasztalódni, csak azután persze, hogy mindenben segíteni fogja utódját, még abban is, amit ő maga nem akar tovább csinálni.
A Bárka Színház színészei e pillanatban Alföldi Róbertet szeretnék vezetőjüknek.
Csányi János - Vidnyánszky Attila rendezővel (aki a Bárkában nem rendezett) - az egyetlen pályázatot nyújtotta be a debreceni színház igazgatói székére; mire lapunk megjelenik, az önkormányzatnak már alighanem sikerül meghoznia e nehéz döntést. Határozottan megkönnyíti azért, hogy akadt jelölt, akit "jó szándékúan" - és a városvezetés eltökélt szándékának ismeretében - lebeszéltek a verseny- és vesszőfutásról. Név és cím a szerkesztőségben.
