Vidéki városokban szervez megmozdulásokat az aHang az ellehetetlenítési törvény ellen

Belpol

A független sajtót és a civil szervezeteket ellehetetleníteni kívánó jogszabálytervezet ellen meghirdetett tüntetéssorozatról Szalóki Viktort, az aHang politikai igazgatóját kérdeztük.

Magyar Narancs: Az aHang eddig inkább az online térben volt aktív, miért érzik, hogy most utcára kell menni?

Szalóki Viktor: A törvénytervezet megjelenésekor indult tiltakozó petíciónk, amelyet mára már 35 ezernél is többen írtak alá. De éreztük, hogy ezúttal ez nem elég. Van, amikor nincs hova hátrálni. Ez most pont olyan alkalom. El akarják némítani a független, szabad sajtót és a civil szervezeteket. Az „átláthatóság” címkéje mögé bújva hadüzenetet küldött a kormány mindenkinek, aki nem ért velük egyet. Márpedig a civilek munkája nem felforgatás, hanem építés, nem támadás, hanem védelem, nem árulás, hanem szolgálat, a közösségek szolgálata. Aki ezt veszélynek látja, az nem az országot, hanem saját hatalmi érdekeit félti.

Ezért úgy döntött az aHang és a városokban működő aPontok közössége, hogy utcára hívjuk az embereket. Június 4-éig 14 megmozdulást és demonstrációt szervezünk országszerte.

 
Szalóki Viktor, az aHang politikai igazgatója
Forrás: Facebook/aHang
 

MN: Milyen eszközeik vannak a hatalom elnyomó erejével szemben?

SZV: Az, aki fél, szörnyű dolgokra képes. A kormány most fél. Félnek, és megtesznek mindent, hogy a saját hatalmukat mentsék. A mi feladatunk most az, hogy szerveződjünk, és a lehető legtöbb emberhez eljuttassuk azt, hogy milyen súlyos következményei lesznek annak, ha a kormány elnémít civil szervezeteket, vagy teljes szerkesztőségeket. Az utcán és az online térben is fontos, hogy eljuttassuk a hangunkat az emberekhez. A legerősebb fegyverünk most pont az a nyilvánosság, amit a kormány támadásai hangosítottak fel.

MN: Hogy érzik, szolidáris a magyar társadalom a civilekkel és a független médiával? Értik az emberek, hogy a gyakorlatban hová futhat ki ez a törvény?

SZV: Ez a kormány már nem racionálisan cselekszik. Egyre többen látják azt az abszurditást, ami itt zajlik. És most talán extrán lehet érezni a tétet, hiszen nem csak a tájékoztatás és a hírekhez való hozzáférés forog kockán, hanem azok a civilek által elvégzett munkák is, amiket az állam helyett végeznek el sokan.

Az elmúlt hetekben mi magunk is nagyon nagy mértékű szolidaritást tapasztaltunk. Rengetegen keresnek meg minket, hogy támogatnák a munkánkat, mert nem szeretnék, ha elnémítanának minket. Ezt látjuk más szervezetek kapcsán is.

Ezt a szolidaritást érzékelni egyszerre szép és fájó is.

 
Tüntetés a parlament előtt
Forrás: Facebook/aHang

MN: Azért bizonyos városokban szerveznek megmozdulást, mert ott erősebb az ahangos önkéntesség, aktivitás?

SZV: 2022-ben kezdtük el az országos hálózatépítésünket azzal a céllal, hogy az online téren kívül helyben is jelen tudjunk lenni, és képesek legyünk országos és lokális ügyeket is felhangosítani. Ma már 7 megyében és Budapesten vannak aktivista csoportjaink, aPontok, amelyek az elmúlt időszakban számos sikert értek el a kampányaikkal. A mostani országos megmozdulásokat is ők szervezik.

MN: Terveznek-e közös kiállást más civilekkel és médiumokkal?

SZV: Nyitottak vagyunk az együttműködésre, hiszen ez a törvénytervezet és ez a támadás mindannyiunkat érinti. Talán most minden eddiginél időszerűbb lenne azt a közös társadalmi fellépést megtenni, amelyet oly régóta szorgalmaznak az emberek.

Megmozdulások Makótól Veszprémig

Május 24. és június 3. között 14 demonstrációt tartanak az aHang és annak helyi csoportjai, az aPontok a következő helyszíneken és időpontokban:

  • Kisvárda (május 24.)
  • Békéscsaba (május 24)
  • Miskolc (május 30.)
  • Nyíregyháza (május 30.)
  • Szeged (május 31.)
  • Tiszaújváros (május 31.)
  • Szolnok (május 31.)
  • Orosháza (május 31.)
  • Kazincbarcika (június 1.)
  • Budapest (június 1.)
  • Makó (június 1.)
  • Veszprém (június 3.)
  • Pásztó (még nincs dátum)
  • Szentes (még nincs dátum)

Az aHang és az aPontok várnak mindenkit, aki szeretne kiállni a szabad és független szerkesztőségek és civil szervezetek mellett. Az események elérhetők az aHang Facebook-oldalán.

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.