n Baj lesz Szlovákia európai integrációjával, alighanem.
A vészesen közelgő uniós csatlakozási népszavazás (május 1-17.) előtt bazi nagy léket kapott a múlt héten északi szomszédaink EU-kampánya, mely nagyjában-egészében (hisz a teljes költségvetés mindösszesen 50 millió SK, a párkányi váltónál 300 millió HUF) Varga Miklós Európa című dalának szlovák nyelvű változatára volt alapozva. De csak volt, mert azt mi nem adjuk, legyen nekik elég Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, az Európát nem, nem soha. Lírai okokból, természetesen, dehogy anyagiak miatt. Varga Mihály alanyi dalköltő ("Akármi történt, mindig büszke nő maradt. Így élt a sok-sok év alatt") elmondta a nyilvánosságnak, hogy a műfordítással van nagy baj: nem adja vissza az eredeti műalkotás eszmeiségét, mondanivalóját és hangulatát. Kétségtelen, azt nem is lehet: "Olasz csizmáján a nap, Remélem, mindörökre megmarad" - egy Shakespeare kellene ide valóban, de róla biztosan tudjuk, nem beszélni szlovák lengvidzs, s a végén majd nemmel szavaznak az atyafiak. Mi meg nézünk hülyén: még egy szekérderék magyar kimarad az EU-ból. Hát kell ez nekünk? Nem kell! Ha jobban belegondolunk, az Európa című dal se nagyon. (Szegény szlovákok, hogy mire rá nem szorulnak.) A legjobb mégiscsak az lenne, ha nekik adnánk, örökbe. Mindössze egy feltétellel, ha viszik Varga Miklóst is. Örökbe.
