Nem, nem, soha

  • 2003. május 1.

Publicisztika

A vészesen közelgő uniós csatlakozási népszavazás (május 1-17.) előtt bazi nagy léket kapott a múlt héten északi szomszédaink EU-kampánya, mely nagyjában-egészében (hisz a teljes költségvetés mindösszesen 50 millió SK, a párkányi váltónál 300 millió HUF) Varga Miklós Európa című dalának szlovák nyelvű változatára volt alapozva. De csak volt, mert azt mi nem adjuk, legyen nekik elég Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, az Európát nem, nem soha. Lírai okokból, természetesen, dehogy anyagiak miatt. Varga Mihály alanyi dalköltő ("Akármi történt, mindig büszke nő maradt. Így élt a sok-sok év alatt") elmondta a nyilvánosságnak, hogy a műfordítással van nagy baj: nem adja vissza az eredeti műalkotás eszmeiségét, mondanivalóját és hangulatát. Kétségtelen, azt nem is lehet: "Olasz csizmáján a nap, Remélem, mindörökre megmarad" - egy Shakespeare kellene ide valóban, de róla biztosan tudjuk, nem beszélni szlovák lengvidzs, s a végén majd nemmel szavaznak az atyafiak. Mi meg nézünk hülyén: még egy szekérderék magyar kimarad az EU-ból. Hát kell ez nekünk? Nem kell! Ha jobban belegondolunk, az Európa című dal se nagyon. (Szegény szlovákok, hogy mire rá nem szorulnak.) A legjobb mégiscsak az lenne, ha nekik adnánk, örökbe. Mindössze egy feltétellel, ha viszik Varga Miklóst is. Örökbe.

n Baj lesz Szlovákia európai integrációjával, alighanem.

A vészesen közelgő uniós csatlakozási népszavazás (május 1-17.) előtt bazi nagy léket kapott a múlt héten északi szomszédaink EU-kampánya, mely nagyjában-egészében (hisz a teljes költségvetés mindösszesen 50 millió SK, a párkányi váltónál 300 millió HUF) Varga Miklós Európa című dalának szlovák nyelvű változatára volt alapozva. De csak volt, mert azt mi nem adjuk, legyen nekik elég Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, az Európát nem, nem soha. Lírai okokból, természetesen, dehogy anyagiak miatt. Varga Mihály alanyi dalköltő ("Akármi történt, mindig büszke nő maradt. Így élt a sok-sok év alatt") elmondta a nyilvánosságnak, hogy a műfordítással van nagy baj: nem adja vissza az eredeti műalkotás eszmeiségét, mondanivalóját és hangulatát. Kétségtelen, azt nem is lehet: "Olasz csizmáján a nap, Remélem, mindörökre megmarad" - egy Shakespeare kellene ide valóban, de róla biztosan tudjuk, nem beszélni szlovák lengvidzs, s a végén majd nemmel szavaznak az atyafiak. Mi meg nézünk hülyén: még egy szekérderék magyar kimarad az EU-ból. Hát kell ez nekünk? Nem kell! Ha jobban belegondolunk, az Európa című dal se nagyon. (Szegény szlovákok, hogy mire rá nem szorulnak.) A legjobb mégiscsak az lenne, ha nekik adnánk, örökbe. Mindössze egy feltétellel, ha viszik Varga Miklóst is. Örökbe.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.