Nem, nem, soha

  • 2003. május 1.

Publicisztika

A vészesen közelgő uniós csatlakozási népszavazás (május 1-17.) előtt bazi nagy léket kapott a múlt héten északi szomszédaink EU-kampánya, mely nagyjában-egészében (hisz a teljes költségvetés mindösszesen 50 millió SK, a párkányi váltónál 300 millió HUF) Varga Miklós Európa című dalának szlovák nyelvű változatára volt alapozva. De csak volt, mert azt mi nem adjuk, legyen nekik elég Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, az Európát nem, nem soha. Lírai okokból, természetesen, dehogy anyagiak miatt. Varga Mihály alanyi dalköltő ("Akármi történt, mindig büszke nő maradt. Így élt a sok-sok év alatt") elmondta a nyilvánosságnak, hogy a műfordítással van nagy baj: nem adja vissza az eredeti műalkotás eszmeiségét, mondanivalóját és hangulatát. Kétségtelen, azt nem is lehet: "Olasz csizmáján a nap, Remélem, mindörökre megmarad" - egy Shakespeare kellene ide valóban, de róla biztosan tudjuk, nem beszélni szlovák lengvidzs, s a végén majd nemmel szavaznak az atyafiak. Mi meg nézünk hülyén: még egy szekérderék magyar kimarad az EU-ból. Hát kell ez nekünk? Nem kell! Ha jobban belegondolunk, az Európa című dal se nagyon. (Szegény szlovákok, hogy mire rá nem szorulnak.) A legjobb mégiscsak az lenne, ha nekik adnánk, örökbe. Mindössze egy feltétellel, ha viszik Varga Miklóst is. Örökbe.

n Baj lesz Szlovákia európai integrációjával, alighanem.

A vészesen közelgő uniós csatlakozási népszavazás (május 1-17.) előtt bazi nagy léket kapott a múlt héten északi szomszédaink EU-kampánya, mely nagyjában-egészében (hisz a teljes költségvetés mindösszesen 50 millió SK, a párkányi váltónál 300 millió HUF) Varga Miklós Európa című dalának szlovák nyelvű változatára volt alapozva. De csak volt, mert azt mi nem adjuk, legyen nekik elég Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, az Európát nem, nem soha. Lírai okokból, természetesen, dehogy anyagiak miatt. Varga Mihály alanyi dalköltő ("Akármi történt, mindig büszke nő maradt. Így élt a sok-sok év alatt") elmondta a nyilvánosságnak, hogy a műfordítással van nagy baj: nem adja vissza az eredeti műalkotás eszmeiségét, mondanivalóját és hangulatát. Kétségtelen, azt nem is lehet: "Olasz csizmáján a nap, Remélem, mindörökre megmarad" - egy Shakespeare kellene ide valóban, de róla biztosan tudjuk, nem beszélni szlovák lengvidzs, s a végén majd nemmel szavaznak az atyafiak. Mi meg nézünk hülyén: még egy szekérderék magyar kimarad az EU-ból. Hát kell ez nekünk? Nem kell! Ha jobban belegondolunk, az Európa című dal se nagyon. (Szegény szlovákok, hogy mire rá nem szorulnak.) A legjobb mégiscsak az lenne, ha nekik adnánk, örökbe. Mindössze egy feltétellel, ha viszik Varga Miklóst is. Örökbe.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.