Nemzeti ünnep: egyetlen értelmes mondat hangzott el a nagy tolongásban

  • Haskó László
  • 2019. március 17.

Publicisztika

De aligha lesz nagy foganatja.

Nemzeti ünnep: gyerekkoromban – az ötvenes években – hívták így a felnőttek március tizenötödikét. Anyám készített nekem kokárdát, amit szigorúan csak az iskolai ünnepségre kellett kitűznöm. Munkaszüneti nap nem volt, eleinte iskolai szünet sem, de ünnepség igen. Elhangzott a „Talpra magyar” meg az „Itt a nyilam, mibe lőjem?”. A Pilvax és Petőfi. Azt, hogy mit jelent a „nemzeti”, nem értettem. Pedig 1848-ban volt értelme: annyit jelentett, hogy magyarul (és nem németül) beszélő. 2019-ben nincs már jelentése.

Magyarkodásra használják a magyarkodók, mint a kokárdát (ld. a dohánybolti hálózat cégtábláit).

Az idei hivatalos ünnep nem volt nemzeti. A Múzeum-kertbe transzportált lengyelekből és vidéki magyarokból összeállt tömeg a két miniszterelnök által összehordott ostoba hazugságokra éljenzett. A nemzeti kormányfő – mint fák közé szorult ordas („fába szorult féreg”) – fejhangon hintette a gyűlöletet uniós szövetségeseink vezetői iránt.

Parlamenti nemzeti ellenzékünk sem remekelt, meg is lepődtünk volna. A közelgő EP választásra (általunk előre) kiállított bizonyítványukat (magyarból, számtanból bukás, tornából kettes alá) magyarázták, többnyire – igazságtartalom hiányában – erőtlenül, vagyis szánalmasan. Egyetlen megfogadásra érdemes mondatot hallhattunk:

Márky Zay Péter mondta: az őszi önkormányzati választáson „a pártok” lépjenek hátrább, támogassák teljes gőzzel az esélyes pártfüggetlen jelölteket.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Azt az új mozgalom vezetője nem mondta ki, hogy ezt kellett volna tenni tavasszal is, hiszen ez már késői bánatnak tűnik. Félő, hogy nem is értenék meg. A DK – kitűnő képességű – csúcsjelöltje sem értette, vagy nem akarta érteni. Ő – ismét csak – az ellenzéki pártok összefogásáról beszélt. Nem összefogniuk kell, hanem erősen háttérbe vonulni. Akkor talán ősszel elkerülhető lesz az a vereség, ami tavaszra már meg van alapozva.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.