"Nincs szó összeolvadásról"

  • .
  • 2010. január 28.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. január 21. Nem szeretnék érdemtelenül osztozni Retkes Attila eddigi és várható további politikai sikereiben, ezért ezúton értesítek mindenkit: velem az SZDSZ elnöke semmilyen kapcsolatban nincs, miként a liberális parlamenti frakció döntő részével sem, hogy mást ne említsek, mindazokkal, akik az ő megválasztásáig 1990 óta képviselték az Országgyűlésben a pártot.

Azért indokolt az iméntieket leírni, mert azt mondja a Narancsnak: azokkal, akik csendben vagy hangosan távoztak megválasztása óta az SZDSZ-ből, megmaradtak az informális kapcsolatai, sőt ezek jobbak, mint a nyilvánosság hiszi.

Egyszer már kiderült, hogy Retkes Attila nyilvánosan azt hazudta, Kuncze Gáborral beszélt telefonon, amikor nem beszélt. Amikor korábban azt nyilatkozta, hogy a liberális parlamenti frakció tagjainak nagyobb részével folyamatos kapcsolatban áll, senki nem tartotta érdemesnek arra, hogy cáfolja e füllentést, holott a többséggel életében még nem beszélt. Ha minden, amit mond, annyira igaz, mint ezek a kijelentései, még rosszabb a kép, mint azt sokan vélik, s ez azért teljesítmény. Akkor lehet, hogy igaza lesz kollégámnak, aki az MDF-fel történő megállapodást olyannak látja, mint Tabi László tréfájának vonósnégyesét: az együttes azért nem szólal meg a megfelelő pillanatban, mert mind a négyen azt hiszik, hogy legalább a másik három tud zenélni.

Vagy jót tesznek Retkes ilyen szövegei politikai törekvéseinek, vagy nem, de nehezen egyeztethetők össze azzal, hogy azokat akarja belekompromittálni munkásságába, akik tevékenysége miatt bocsánatot kért, akiktől eddig nem győzött elhatárolódni, és mintegy mellékesen, akikkel nincs kapcsolata. De lehet, hogy azt hiszi, szociológiai értelemben megalapozott az állítás, mert olyasmiből állna az emlegetett kapcsolat, mint az én esetemben? Egyszer összefutottunk egy benzinkútnál, és üdvözöltük egymást. Esetleg szegény azt gondolja, hogy ha az emlegetett emberek nem mennek el tévéműsorokba, nem nyilatkoznak netes fórumokon és nyomtatott lapokban naponta, hetente, hogy Retkes Attila olyan pártelnök, amilyennek megválasztása utáni első megnyilatkozásai alapján látták, csak egy kicsit még rosszabb és alkalmatlanabb, akkor ez a látszatnál jobb viszony, ez a megmaradt informális kapcsolat? De az sem kizárt, hogy csak az egyszeri újságíróra gondolt, aki azzal dicsekedett, hogy a legutóbbi vadászaton József főherceg a megszólításával tüntette ki. A kérdésre: "Na, és mit mondott?", "Hát maga mit keres itt?" - hangzott a válasz.

Pető Iván

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.