"Nincs szó összeolvadásról"

  • .
  • 2010. január 28.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2010. január 21. Nem szeretnék érdemtelenül osztozni Retkes Attila eddigi és várható további politikai sikereiben, ezért ezúton értesítek mindenkit: velem az SZDSZ elnöke semmilyen kapcsolatban nincs, miként a liberális parlamenti frakció döntő részével sem, hogy mást ne említsek, mindazokkal, akik az ő megválasztásáig 1990 óta képviselték az Országgyűlésben a pártot.

Azért indokolt az iméntieket leírni, mert azt mondja a Narancsnak: azokkal, akik csendben vagy hangosan távoztak megválasztása óta az SZDSZ-ből, megmaradtak az informális kapcsolatai, sőt ezek jobbak, mint a nyilvánosság hiszi.

Egyszer már kiderült, hogy Retkes Attila nyilvánosan azt hazudta, Kuncze Gáborral beszélt telefonon, amikor nem beszélt. Amikor korábban azt nyilatkozta, hogy a liberális parlamenti frakció tagjainak nagyobb részével folyamatos kapcsolatban áll, senki nem tartotta érdemesnek arra, hogy cáfolja e füllentést, holott a többséggel életében még nem beszélt. Ha minden, amit mond, annyira igaz, mint ezek a kijelentései, még rosszabb a kép, mint azt sokan vélik, s ez azért teljesítmény. Akkor lehet, hogy igaza lesz kollégámnak, aki az MDF-fel történő megállapodást olyannak látja, mint Tabi László tréfájának vonósnégyesét: az együttes azért nem szólal meg a megfelelő pillanatban, mert mind a négyen azt hiszik, hogy legalább a másik három tud zenélni.

Vagy jót tesznek Retkes ilyen szövegei politikai törekvéseinek, vagy nem, de nehezen egyeztethetők össze azzal, hogy azokat akarja belekompromittálni munkásságába, akik tevékenysége miatt bocsánatot kért, akiktől eddig nem győzött elhatárolódni, és mintegy mellékesen, akikkel nincs kapcsolata. De lehet, hogy azt hiszi, szociológiai értelemben megalapozott az állítás, mert olyasmiből állna az emlegetett kapcsolat, mint az én esetemben? Egyszer összefutottunk egy benzinkútnál, és üdvözöltük egymást. Esetleg szegény azt gondolja, hogy ha az emlegetett emberek nem mennek el tévéműsorokba, nem nyilatkoznak netes fórumokon és nyomtatott lapokban naponta, hetente, hogy Retkes Attila olyan pártelnök, amilyennek megválasztása utáni első megnyilatkozásai alapján látták, csak egy kicsit még rosszabb és alkalmatlanabb, akkor ez a látszatnál jobb viszony, ez a megmaradt informális kapcsolat? De az sem kizárt, hogy csak az egyszeri újságíróra gondolt, aki azzal dicsekedett, hogy a legutóbbi vadászaton József főherceg a megszólításával tüntette ki. A kérdésre: "Na, és mit mondott?", "Hát maga mit keres itt?" - hangzott a válasz.

Pető Iván

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.