Kedden az Alkotmánybíróság (AB) visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a vagyonadó lényegi részét, a lakóingatlanok adójára vonatkozó törvényi rendelkezéseket. (Elutasította viszont az adó további passzusai ellen benyújtott indítványokat, vagyis a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű autók után fizetni kell a tulajdonosoknak.) A Pénzügyminisztérium annak idején nagyon rákészült: szakelemek sorát kérdezte végig és korábbi vonatkozó AB-határozatok sokaságát vizsgáltatta meg, hogy a bejelentése óta támadott (és tavaly nyáron elfogadott) törvénytervezet legalább az alkotmányosság próbáját kiállja. (Ha már a Fidesz jó előre bejelentett szándékai szerint a kormányváltást úgysem sokkal élte volna túl.) A kormányzatnak nem lehetett könnyű dolga, ha az Alkotmánybíróság adóügyi gyakorlatában próbált eligazodni. Az AB 2007-ig nem szívesen foglalkozott adókérdésekkel (és ha tehette, kerülte a költségvetési ügyeket is, ily módon is kifejezve az alkotmány gazdaságpolitikai semlegességét), noha a Sólyom-éra utolsó időszakában több tilalomfát is állított a mindenkori (elsősorban az akkori MSZP-SZDSZ) kormány elé.
Az utóbbi években viszont az AB nagy tudású, ám közgazdasági kérdésekben kevéssé kompetens tagjai a gazdaságpolitikát átszabó és alakító tényezőkké nőtték ki magukat. (Gondoljunk csak az ún. szociális népszavazást engedélyező képtelen érveikre.) Vagyis a kormányzat előzetes óvatossága felettébb indokolt volt, annál is inkább, mert az AB például a vagyonadó egyes elemeivel rokonítható építményadók esetében egy évtized leforgása alatt két egymással homlokegyenest ellenkező döntésre jutott.
Ha emiatt egészen keddig teljesen esetlegesnek is tűnhetett, hogy az AB végül miként határoz, végkövetkeztetése helyesnek tűnik. A lakóingatlanok adójára utaló törvényi részek jelen formájukban valóban aggályosak. A testület mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy mivel a lakóingatlanok forgalmi értékét nem lehet pontosan, törvényes keretek között bevallani, a törvény az adófizetés aktusát bizonytalan feltételekhez köti. Mindennek tetejébe az adóellenőrzéskor az adóhatóság mérlegelési jogát semmi nem korlátozza: ha például a hivatal úgy találja, hogy az ingatlan értéke szerinte a bevallott érték mondjuk 15 százalékával több, akkor ez a szentírás, jöhet a büntetés. A törvény értelmében ugyanis az APEH már akkor is bírságolhatott volna, ha a bevallás és az APEH-revízió értékbecslése között 10 százaléknyi az eltérés; az AB szerint viszont a büntetést még 30-40 százaléknyi különbség sem indokolná, éppen a "forgalmi érték" fogalmának képlékenysége miatt.
A vagyonadó mint adózási forma azonban nem alkotmányellenes, sőt szerte a világban igen elterjedt metódus - a határozat világosan utal erre is. Emellett a közteherviselés arányosabbá tételének bevett eszköze: és éppen ezért gondoljuk úgy, hogy a kormány jól tette, amikor a látható vagyon megadóztatásának irányába mozdult. Hogy betarthatatlan törvénytervezetet nyújtott be az Országgyűlésnek, az kétségkívül kínos, de még mindig kisebb probléma, mint semmit sem kezdeni a láthatatlanul keletkező jövedelmekkel.
