Cseresnyési László

Nyelv és vér

Victor Klemperer és a Lingua Tertii Imperii

Gaudeamus: örvendezzünk, mert okunk van rá.

Megjelent ugyanis Victor Klemperer LTI. A Harmadik Birodalom nyelve című könyvének az új kiadása. Klemperer művét mindenki ismeri, aki a diktatúrák nyelvével foglalkozik, aki pedig erről a témáról akar valami mély és roppant szórakoztató könyvet olvasni, annak most van szerencsém egy igazi remekművet ajánlani. Az LTI-t az & [Ampersand] Kiadó jelentette meg újra – Lukáts János igényes fordításában, de az 1984-es magyar kiadást javítva és kiegészítve Elke Fröhlich jegyzeteivel. (Dr. Elke Fröhlich szerkesztette a Goebbels-naplók 32 kötetes kiadását.) A jegyzeteket Nagy Márk és Kiss Barnabás dolgozta át, illetve egészítette ki. A könyv új kiadása persze a 90 oldalnyi csatolt jegyzet és „ki kicsoda” nélkül is könnyen olvasható, de ha valaki esetleg nem ismeri a hitleri Németország történetét és mindennapi életét, viszont el kíván mélyedni a témában, akkor a Klemperer-könyv jegyzeteiből szinte mindent megtudhat.

Victor Klemperer (1881–1960) azok közé a német zsidók közé tartozott, akik a hitleri Németországban rekedtek, szemben a 300 ezernyi társukkal, akik az 1933-as náci hatalomátvétel és 1941 októbere között emigráltak (például Victor unokatestvére, Otto Klemperer, a híres karmester azonnal elhagyta az országot). Victor azonban mindig német akart lenni: e nagy cél érdekében 1912-ben még a zsidó vallásból is kitért. Klemperer édesapja igazi reformrabbi volt, akit egy időre el is tiltottak a hivatása gyakorlásától, mert a konzervatív elöljáróság rosszallotta, hogy dr. Willy Klemperer hitközségében a szombatot vasárnap ülték meg… Mindazonáltal a család nem örült, amikor Victor 1906-ban egy keresztény (ráadásul koldusszegény) zongoraművésznőt vett feleségül, Eva Schlemmert (1882–1951). Victor Klemperer, a francia irodalom ifjú tudósa lektorként kezdte a pályáját a nápolyi egyetemen, majd önkéntesként vett részt az első világháborúban (megkapta a bajor katonai érdemkeresztet), majd 1920-ban a romanisztika professzora lett a drezdai műszaki egyetemen.

 

Szószörnyetegek

A náci hatalomátvétel és a nürnbergi faji törvények kihirdetése (1935) után a „katonás” múlt és az árja feleség egyre kevésbé számított: Klemperer minden évben mélyebbre süllyedt a pokol bugyraiba. Felesége révén olykor könyvekhez juthatott, de 1940 májusától már különböző zsidóházakban kellett lakniuk. Az otthon menedéke nélkül teljesen ki voltak téve a brutális erőszaknak és a megaláztatásoknak. Victor számára a napló maradt az utolsó cérnaszál, ami az emberhez méltó élethez kötötte. Azt írja az LTI-ben, hogy olyan volt számára a napló, mint a kötéltáncos egyensúlyozó rúdja. Eva a férje naplójegyzeteit előbb a kottái között rejtette el, majd orvos barátnőjüknél helyezte biztonságba. Az 1800 oldalas naplót csak 1995-ben vehették kezükbe az olvasók, de a Harmadik Birodalom nyelvének és közgondolkodásának a viszonyát tematikusan tárgyaló LTI már 1947-ben megjelent. A műnek ma két-három tucatnyi német kiadása van (összesen mintegy egymillió példányban), nem is beszélve az angol, francia, japán stb. fordításokról.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.