Megjelent ugyanis Victor Klemperer LTI. A Harmadik Birodalom nyelve című könyvének az új kiadása. Klemperer művét mindenki ismeri, aki a diktatúrák nyelvével foglalkozik, aki pedig erről a témáról akar valami mély és roppant szórakoztató könyvet olvasni, annak most van szerencsém egy igazi remekművet ajánlani. Az LTI-t az & [Ampersand] Kiadó jelentette meg újra – Lukáts János igényes fordításában, de az 1984-es magyar kiadást javítva és kiegészítve Elke Fröhlich jegyzeteivel. (Dr. Elke Fröhlich szerkesztette a Goebbels-naplók 32 kötetes kiadását.) A jegyzeteket Nagy Márk és Kiss Barnabás dolgozta át, illetve egészítette ki. A könyv új kiadása persze a 90 oldalnyi csatolt jegyzet és „ki kicsoda” nélkül is könnyen olvasható, de ha valaki esetleg nem ismeri a hitleri Németország történetét és mindennapi életét, viszont el kíván mélyedni a témában, akkor a Klemperer-könyv jegyzeteiből szinte mindent megtudhat.
Victor Klemperer (1881–1960) azok közé a német zsidók közé tartozott, akik a hitleri Németországban rekedtek, szemben a 300 ezernyi társukkal, akik az 1933-as náci hatalomátvétel és 1941 októbere között emigráltak (például Victor unokatestvére, Otto Klemperer, a híres karmester azonnal elhagyta az országot). Victor azonban mindig német akart lenni: e nagy cél érdekében 1912-ben még a zsidó vallásból is kitért. Klemperer édesapja igazi reformrabbi volt, akit egy időre el is tiltottak a hivatása gyakorlásától, mert a konzervatív elöljáróság rosszallotta, hogy dr. Willy Klemperer hitközségében a szombatot vasárnap ülték meg… Mindazonáltal a család nem örült, amikor Victor 1906-ban egy keresztény (ráadásul koldusszegény) zongoraművésznőt vett feleségül, Eva Schlemmert (1882–1951). Victor Klemperer, a francia irodalom ifjú tudósa lektorként kezdte a pályáját a nápolyi egyetemen, majd önkéntesként vett részt az első világháborúban (megkapta a bajor katonai érdemkeresztet), majd 1920-ban a romanisztika professzora lett a drezdai műszaki egyetemen.
Szószörnyetegek
A náci hatalomátvétel és a nürnbergi faji törvények kihirdetése (1935) után a „katonás” múlt és az árja feleség egyre kevésbé számított: Klemperer minden évben mélyebbre süllyedt a pokol bugyraiba. Felesége révén olykor könyvekhez juthatott, de 1940 májusától már különböző zsidóházakban kellett lakniuk. Az otthon menedéke nélkül teljesen ki voltak téve a brutális erőszaknak és a megaláztatásoknak. Victor számára a napló maradt az utolsó cérnaszál, ami az emberhez méltó élethez kötötte. Azt írja az LTI-ben, hogy olyan volt számára a napló, mint a kötéltáncos egyensúlyozó rúdja. Eva a férje naplójegyzeteit előbb a kottái között rejtette el, majd orvos barátnőjüknél helyezte biztonságba. Az 1800 oldalas naplót csak 1995-ben vehették kezükbe az olvasók, de a Harmadik Birodalom nyelvének és közgondolkodásának a viszonyát tematikusan tárgyaló LTI már 1947-ben megjelent. A műnek ma két-három tucatnyi német kiadása van (összesen mintegy egymillió példányban), nem is beszélve az angol, francia, japán stb. fordításokról.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
