Orbán Viktor nem látja a talpától a Putyint

Publicisztika

A miniszterelnök az ukrán elnök személyében olyan embert vett célba, akinek hazáját éppen leigázzák az oroszok. 

Nagyon szerette volna azt hazudni a választóknak Orbán Viktor, hogy a választásig hátralévő időben a béke angyalaként repked majd a magyar és az európai égbolton, hiszen a háború előtt, mint mondotta, „békemisszión” járt Vlagyimir Putyinnál, a háború kitörése után pedig agyonkommunikálta a béke szót.

Mostanra azonban úgy alakult, hogy mégsem puttóként csapkodja elcsökevényesedett szárnyait a verőfényes délutáni napsütésben, hanem kilapítva fekszik a véráztatta földön:

Oroszország lábtörlője lett belőle az Európai Unió ajtajában, miközben a közösség tagországainak vezetői ugyanott ajtónálló szerepet vállaltak.

Mit tehet ekkor egy lábtörlő? Leginkább semmit. De ezt a mi lábtörlőnket nem ilyen anyagból szőtték, nem véletlenül sikerült máig fennmaradnia: a velünk élő kommunizmus esztétikusnak kevéssé nevezhető háztartási leleménye, a műanyag tejeszacskóból készült szőnyeg ugyanis lassabban bomlik le, mint a kognitív disszonancia. Kész politikai praktikum.

A miniszterelnökszerű lábtörlő (vagy lábtörlőszerű miniszterelnök) tehát alapanyagának természetéből fakadón nem ismeri el az elmúlással járó szenvedő szerkezetet, bár a békére való áhítozás hazugságával, Isten lássa lelkét, megpróbálta. Csak nem sikerült neki. Ahogy annyi minden más sem. Ezért van, hogy a csálé szövés hézagait újra és újra lőrésnek érzékeli – kivéve természetesen ott, ahol nem látja a talpától a Putyint.

A lőrés tévképzete pavlovi reflexként idézi fel Orbán Viktor orrában a lőpor szagát, mert hát hiszen csak volt ő is katona! És miniszterelnökünk ilyenkor jó szokásához híven azonnal tüzet nyit.

Lőtt már sokszor Soros Györgyre, lőtt az Európai Bizottság egykori elnökére, lőtt Gyurcsány Ferencnek (na jó, na jó!) látszó miniszterelnök-jelöltekre, lőtt a melegekre, lőtt a kormányoldaltól független újságírókra, lőtt bárkire, aki csak egy kicsit is mást gondol a világról, mint ő. De a legtöbbször mégis, és ez egyáltalán nem meglepő logikai bukfenc:

Brüsszelre lő. Sőt újra harcba hív ellene!

Ami viszont nagyon is meglepő (nem, nem az): most már Volodimir Zelenszkijre is lő. Az ukrán elnök személyében pedig egy olyan embert vett célba, akinek hazáját éppen leigázzák az oroszok. És fölösleges érv 1956, fölösleges érv Nagy Imre. A lövöldözés állandó zajában nem hallhatók az érvek, és még az sem, hogy legközelebbi szövetségesei is kocogtatják már a vállát, hogy ez így nagyon nem lesz jó.

De hát az van, hogy aki Putyin talpán kívül mindenhol lőrést lát, az szinte soha nem nyújt segítő kezet.

Ezért van, hogy nem segítség jutott hát a hajléktaloknak, hanem vegzálás; nem segítség jutott a szegényeknek, hanem létezésük tagadása, esetleg éhbérért közmunka; nem segítség jutott a romáknak, hanem intrika és szegregáció; nem segítség jutott a tanároknak, hanem listázás és fenyegetés; nem segítség jutott a kisegyházaknak, hanem NAV-ellenőrzés és pénzelkobzás; és nem segítség jutott a migránsoknak sem, hanem drótkerítés.

Orbán Viktor csak egyetlen embert nem vesz célba: az pedig nem más, mint a háborús bűnös orosz elnök.

„Rezsicsökkentésedet imádd, és csak neki szolgálj!” – kezdődik a miniszterelnök tízparancsolata.

A második helyen pedig így folytatódik:

„Putyin nevét szádra ne vedd!”

A többit felesleges felsorolni; a harmadik parancsolattól kezdve ugyanis a maradék nyolc tökéletes ellentéte annak, ami az eredeti tízparancsolatban szerepel.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk