Büntetőper vádlottjai, de így is jár a végkielégítés Simonkának és Boldog Istvánnak

Ha valaki ellen megalapozott gyanúsítás nyomán a legfőbb ügyész kéri a mentelmi jog felfüggesztését az Országgyűléstől, az már a vádemelés előszobáját jelenti. A vádemelés után pedig jön a büntetőper, ahol az érintett(ek) gyorsan a vádlottak padján találják magukat. Így járt az utóbbi időben két fideszes parlamenti képviselő, Boldog István és Simonka György. Felkészül Völner Pál.

Egy politikai pályafutást, amelynek normális esetben (hol vagyunk ettől?) az országgyűlési képviselőség lenne a csúcsa, sokféleképpen lehet befejezni. Lehet saját elhatározásból, vagy külső körülmények miatt, erős ráhatásra. Búcsút lehet inteni a parlamentnek a sikerek csúcsán, emelt fővel. Lehet azért, mert nyugdíjba megy az illető, lehet azért, mert az érintett visszavágyik a civil foglalkozásához, vagy valami egészen más kihívás felé veszi az irányt. De lehet azért, mert erkölcsileg, emberileg csúnyán megbukott. Ezek iszonyatos különbségek.

Boldog István és Simonka György azért nem indulhat újfent a mandátumért, azért kell kényszerűen elhagyniuk a parlamentet, s ezzel együtt a politikai életet, mert az ügyészség szerint nagyon szerteágazó és komoly költségvetési csalás és egyéb bűncselekmények tevékeny résztvevői, de leginkább főszereplői voltak. A vád szerinti bűncselekményük olyan súlyú, egyértelmű, nagy visszhangot kiváltó, ami minden szempontból menthetetlenné teszi helyzetüket, politikai túlélésüket. Olyannyira, hogy a mögöttük álló párt saját érdeke ellen cselekedne, ha újra képviselőjelöltként indítaná őket a soron következő választáson. Azzal a biztos vereség választókerületi forgatókönyvét írná meg előre. Holott a pandémia idején hangoztatott orbáni megfogalmazás szerint ebben a pillanatban még ők is „a 133 bátor képviselő” közé tartoznak.

A büntetőeljárás alá vont, súlyos vádakkal illetett és most a vádlottak padján ülő Boldog és Simonka emberileg, politikailag és erkölcsileg teljesen megsemmisült. Ennek beismerése, hogy a Fidesz-KDNP-nek már eszébe sem jutott újraindítani őket. Bukás ez a javából, és nem tévesztendő össze a politikai pálya befejezésének bármilyen más okból történő befejezésével. Szó sincs egyéni elhatározásról, emelt fővel való távozásról, méltóságról és eleganciáról. Talán eleve kissé visszás, hogy egy kötött idejű mandátum esetén, amikor mindenkinek előre tisztázott, meddig tart a ciklus és az, hogy semmi garancia a hosszabbításra, miért jár végkielégítés. De legyünk megengedőek: a civil életbe való visszailleszkedést segíti ez az apanázs, s ez talán méltányolható. Ám elfogadható-e abban az esetben, ha akkor is jár a képviselőnek, ha egy büntetőper vádlottja lesz?

Legtöbbünk válasza alighanem az, hogy nem. Az Országgyűlésről szóló törvény azonban merőben másként rendelkezik. Leszögezi: „Ha a képviselő megbízatása az Országgyűlés megbízatásának megszűnésével szűnik meg, a volt képviselő további három hónapon keresztül a tiszteletdíjának a megbízatása megszűnését megelőző háromhavi átlagának megfelelő összegű ellátásra jogosult.” Ez Boldog és Simonka esetében közel 4 millió forint. Mindössze két esetben nem jogosult erre a képviselő. Akkor, ha újraválasztják, vagy ha nem tesz eleget vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének. Nem túl szigorú követelmények.

A politikai és erkölcsi bukás nem jelenti akadályát a végkielégítésnek. S hogy újabb szereplővel csak még tovább árnyaljuk a helyzetet, a rendkívül súlyos gyanúsítással illetett Völner Pálnak két végkielégítés is jár. Dacára annak, hogy a legfőbb ügyész hivatali vesztegetéssel és más bűncselekményekkel gyanúsította meg a 83 millió forint kenőpénzt átvevő és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökével, Schadl Györggyel összejátszó fideszes igazságügyi államtitkárt. Az egyik végkielégítés azért járt, mert a súlyos bűncselekmény miatt le kellett mondania az igazságügyi (!) tárca államtitkári pozíciójáról, a második pedig azért, mert a történtekre tekintettel pártja, a Fidesz-KDNP nem indítja őt a soron következő választáson. A kettős végkielégítés együtt majdnem 8 millió forintjába fáj majd a magyar adófizetőknek.

Az emberek egy jelentős része elfordult a politikától, ezért azt mondja: a politika erkölcstelen, korrupt, s olyan úri huncutság, ahol a közéleti emberek valahogy mindig jól járnak, akkor abban, minden demagógia ellenére, van igazság. A tények kedvért tegyük hozzá: Boldoggal és Simonkával szemben Völner még nem ül a vádlottak padján. Még.

(Címlapképünkön: Boldog István)