n Vessünk egy pillantást a Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) Magyarországról szóló, már múlt heti megjelenésekor is lejárt szavatosságú határozatának az emberi jogi gyakorlatot bíráló kitételeire. Ezek nem a CDI június 4-én - a Fidesz javaslatára - elfogadott iratában bukkantak fel először; a pártot "újjáalapító" májusi szeánsz szintén határozatban foglalkozott "az emberi jogok magyarországi helyzetével".
A felsorolt állítások közül néhánynak kétségkívül van reális alapja: a februári béketüntetések rendőrségi korlátozása, a Medgyessy Pétert leárulózó egyetemista elleni eljárás (ami felmentéssel végződött) okot adhat a bírálatra. Kételyeket ébreszthet azonban a Fidesz emberi jogi elkötelezettségével szemben, hogy miután Simicskó István az Orbán-kormány titkosszolgálatokat felügyelő államtitkáraként a 2001-es májusi budapesti NATO-csúcs előtt éberséget hirdetett a Budapestet felforgatni készülő "külföldi anarchistákkal" szemben, az akkoriban nyilván pártpolitikai nyomástól mentesen működő rendőrségünk különösebb ok nélkül félholtra vert egy évek óta hazánkban élő brit férfit. Vicces az a kitétel is, miszerint a Kovács Lászlót bíróságra citáló Fidesz, élén a Lendvai Ildikót és Juhász Ferencet beperelő Orbán Viktorral, afölött busong a portugál fővárosba sereglett tisztes államférfiak előtt, hogy Magyarországon "a politikai viták egyre gyakrabban végződnek bíróságon".
Ám mindezek csupán a Fidesz javaslatára elfogadott határozat leglényegesebb állításának hátteréül szolgálnak. Ami szerint a magyar rendőrség pártpolitikai nyomás alatt működik, és pártpolitikai szempontok alapján zaklat védtelen állampolgárokat. Talán véletlen, mindenesetre feltűnő egybeesés: éppen a határozat hazai nyilvánosságra kerülésének napján jelentette be az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága, hogy vádemelési javaslattal átadja az ügyészségnek az Országimázs Központ, a Nemzeti Autópálya Rt., valamint két Orbán-kori kisgazda territórium, a Concordia Rt. és az Agrárinnovációs Kht. ügyeit.
A Fidesz emberi jogi fellángolásának megértéséhez Áder János a májusi Fidesz-kongresszuson mondott szövege nyújt segítséget: "Ez a megfelelő pillanat (...), hogy köszönetet mondjunk azoknak a személyeknek (...), akiknek munkája nélkül lélekben ma mindannyian szegényebbek lennénk, s [akiknek] mindezért (...) egy éve rendőri zaklatásokat és egzisztenciális fenyegetettséget is meg kell élniük." Később így folytatta: "A kormány (...) fejenként csaknem 3000 forintot (...) költött a szavazók választástól való távol tartására (vagyis az áprilisi uniós népszavazás kampányára - a szerk.), miközben a fejenként mindössze 100 forintba kerülő millenniumi tűzijáték, a 41 forintba kerülő Országjáró vagy a belépőjegyek mellé adott pár száz forintos millenáris óra [Keller László] számára magától értetődő bűnügy."
Az Országimázs Központ-Happy End kooperáció költségeinek relativizálásából nehéz másra következtetni, mint hogy a Fidesz ellenzékben is közösséget vállal a kormányzásának közpénzekből bőkezűen jutalmazott kedvezményezettjeivel. Pedig a tisztázás éppúgy érdeke Orbánnak és pártjának, mint az alapos gyanú szerint sok milliárddal meglopott állampolgároknak. A Fidesz önmagát lehetetleníti el, ha emberi jogi kérdést próbál kreálni tipikusan büntetőjogi természetű ügyekből.
