A MAYDAY vészjelzésre szolgáló nemzetközi kifejezés tömeges balesetveszély esetén: segélykérő jelként használják, háromszor megismételve azt.
MAYDAY-helyzet áll fenn, ha emberek pl. egy hajó, repülőgép fedélzetén súlyos veszélybe kerülnek és azonnali segítségre van szükség. Ilyen helyzet lehet tűz, robbanás vagy hajó süllyedése.
Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar társadalom leghitelesebb intézménye – és ennek megfelelően az egész magyar tudományosság – áll a tűz /gyújtogatás/, a robban/t/ás és
az elsüllyedés/elsüllyesztés közvetlen közelében.
A sikeresebb magyar tudomány jövőjében, a fiatal tudósnemzedék itthoni perspektívájában gondolkodó kortársak naiv értetlenséggel és kétségbeeséssel követik az utóbbi egy évben történteket. Sokszor leírták már az MTA-ITM mérkőzés sorjázó eseményeit (lásd pl. Kenesei István cikkei az ÉS hasábjain), nem ismétlem.
Egyébként az elmúlt év történései a rákosista rendszer Gerő Ernő által fémjelzett Magyar Tudományos Tanács erőszakos voluntarizmusára és demagógiájára emlékeztetnek.
Szellem és erőszak - Így darálták be a Magyar Tudományos Akadémiát
Korábban is érte politikai támadás a Magyar Tudományos Akadémiát - hét évtizede egyszer már sikerült is felszámolni az autonómiáját.
Ezen felül az Akadémiának a hatalmi főember kioktató semmitmondását is el kell viselnie, mert ő a konkrét kérdésekre adható tartalmi válaszok helyett, a nemzetközi értékeléstől és a tényadatoktól nem zavartatva kommunikál (nem az a típus, akit könnyen zavarba lehet hozni), amikor tartalmi érveket kérnek rajta számon. Ehelyett a hatalomtól függő sajtó mantrázásának hátszelével nyilatkozza, hogy ne mindig csak a pénzre (a levegőre) gondoljon a fuldokló akadémiai kutatóintézeti hálózat.
Hiszen ez napnál is világosabb érvelés:
egy rabló pisztolyát homlokodra szegezve elveszi a pénzed,
majd szemrehányóan azt kérdezi a család (vö. 5000 akadémiai intézeti dolgozó és családjuk) létszükségleteit fedező pénzét visszakérő áldozatától, hogy miért csak a pénzre gondolsz? Hát nem érthetetlen ez a nyavalygó értelmiségi anyagiasság? Nem szégyelli magát a majd' kétszáz éves Akadémia, a legnagyobb tekintélyű hazai intézmény, hogy félti az évtizedek által kialakított, kitűnően teljesítő kutatóintézeti hálózat sorsát?
Biztos, ami biztos (hiszen ez bizonyítottan jól működik), sorosista klikknek nevezi többször is a szavukat felemelőket, az értelmes magyarázatot, becsületes tárgyalást, neadjisten érveket követelőket. Mindeközben több érvényes törvényt áthágó módon pályázatot improvizál az intézmények alapellátásának (lásd pl. villany-, fűtés számla, porta, biztonsági személyzet stb.) fizetésére.
Minek ez az egész rombolásként ható kiszervezési görcs?
| Zárójel: Ugye, kedves egyetemi dolgozó barátaink, nem képzelitek, hogy ti kancellárokkal a nyakatokon kimaradtok ebből a gátlástalan és megalázó elbánásból. Merjetek csak szociológiát, közgazdaságtant, humán antropológiát, társadalompolitikát, Isten ne adja gendertudományt NER-inkompatibilisen kutatni és publikálni. Mi lesz az 1956-os Intézet történészeivel? És azokkkal, akik aggályaikat fejezik ki a zsidóság jogvesztését visszamenőleg igazoló, a Kamenyec-podolszkiji tömegmészárlást, a “kis magyar holokausztot” idegenrendészeti eljárásnak hamisítókkal szemben. Mi vár rájuk? Besorolják őket az előbbiekben bűnös Veritás alá. Mi lesz azokkal, akik kétségeiket hangoztatják a zavaros magyarságeredet-elméleteket terjesztő és nyelvészeti rokonságokat “pángenetikai” érvekkel félremagyarázó áltudósokkal szemben? Lelkesen várják az önkéntes nyaloncok, hogy vélt vagy áhított jópontok, koncok ellenében partvonalra tegyenek (jó esetben csak szilenciumra ítéljenek) benneteket. |
Mi lenne, ha érveket, logikus és főleg tartalmi levezetést hallanánk a hatalom és annak nevében tornyosuló miniszter részéről? Netán nincs ilyen?
Nem lehet, hogy tavaly június 12-én már minden eldőlt, és minden tárgyalás egy éve csak porhintő időhúzás, kamu volt?
Nem lehet, hogy az egész, kétharmaddal megtámogatott einstand célja (a korábbi EU-források elapadása miatt) a 2020-ban induló új európai költségvetésből a tudományra és innovációra szánt nagy EU-s pénzek lenyúlása?
Kiderült: az uniós pénzek miatt veszik el a kutatóhálózatot az MTA-tól
Magáncégeket is gazdagíthatnak azok az uniós és költéségvetési támogatásból létrejött fejlesztések, melyeket az MTA-tól elvett kutatóintézetekben hoznak létre. A korábbinál jóval több pénz érkezik a területre. A Magyar Narancshoz is eljutott az a törvénytervezet, melyből kiderül, hogy a kormány teljesen elevenné a Magyar Tudományos Akadémiától a teljes kutatóhálózatát, sőt a törvény kötelezné az Akadémiát, hogy a vonatkozó vagyonelemeket is adja ingyenes használatba az új hálózatnak.
Nem lehet, hogy a manőver másik része egyfajta bosszú a szuverén módon gondolkodó, ráadásul nemzetközi elismertsége révén is független tudományos kutatók ellen, akik nem átallanak tudományos igénnyel történelempolitikai, társadalomszerkezeti, közgazdasági nézeteket is hirdetni?Ugyan, hogy is képzelnénk?
Viszont kormányelőterjesztés az van: gondosan az EP választás másnapján megjelenik
a kormányülés elé vivendő rablás forgatókönyve.
Ebben minden előzetes megállapodást, minden eddigi tárgyalásos megegyezést felrúgva nemcsak elveszik a Kutaintézeti Hálózatot, de az Akadémiát is köteleznék tulajdonainak ellenszolgáltatás nélküli használatba adására, hogy egyéb ínyencségekről (pl. a Nemzeti Tudományos Tanács tagjainak miniszterelnök általi kijelölése) ne is beszéljünk.
Hiába foglalt állást elsöprő többséggel a decemberi rendkívüli, majd a májusi rendes közgyűlés az egész magyar tudományos közösség nevében a Kutatóintézeti Hálózat teljesen indokolatlan leválasztása ellen, és hiába fogadta el a letárgyalt kompromisszumokat (nagyobb kormányképviseletet az Irányító Testületben), a Parlament elé benyújtott javaslat azzal köszönő viszonyban sincs.
Nem volt hatással a miniszterre a Kutatóintézeti Hálózat vezetőinek egységes kiállása, és a “lendületes” fiatalok drámai nyilatkozata sem.
A jelen kormányelőterjesztés a bosszú, az elégtétel, a megalázás szégyenteljes dokumentuma. Kordokumentuma.
Itt tartunk. Most írjam azt: “ hol sírjaink domborulnak…”? Nem írom, mert hiszem, hogy a jelen történelem szemétdombjának bűzét ebben a szépséges, csodálatos Kárpát-medencében a minden irányból fújó szellő úgy ki fogja seperni, mintha sose szaglott volna. Úgy eltünteti, hogy nem is fogunk emlékezni rá.
| UTÓHANG Jövőbeli tudósítás: 2050. november 25. Az MTA alapításának 225. évfordulójára emlékező nagygyűlésen a lelkes fiatal magyar és a hazánkban dolgozó, a világ minden részéről származó kutatók megkoszorúzták Széchenyi István szobrát és az MTA elnökeinek arcképcsarnokát. Az egyik szónok felidézi, hogy 30 (egyesek szerint 32) éve az akkori, magát illiberálisnak (lásd az egykori értelmező szótárak) minősítő rendszer ki akarta szervezni a Magyar Tudományos Akadémia egyik, azóta is legeredményesebb kutatási elemét, a Kutatási Hálózatot. A személyi felelősöket illetően az emlékfoszlányok nem adnak biztos pontokat. Bár az okok feltárása és elemzése még mindig a mentál-archeológiai kutatások tárgyát képezi, pár éven belül ez az akkor átmenetileg részben megvalósult célkitűzés - nem mellesleg a nemzetközi felzúdulás miatt - hamvába holt, és visszaállt az MTA hagyományokon alapuló, önmagát folyamatosan megújító, egyszerre demokratikus és meritokratikus rendszere. A többi szónok lényegtelennek és jelentéktelennek tartja ezt a ködbe vesző intermezzót az Akadémia életében. Annál inkább hangsúlyozták a nemzetközi reakciók akkori és mindenkori jelentőségét, a szolidaritás megnyilvánulását az akkori MTA segélykiáltására. |
A világhoz, az Akadémiákhoz, európai vezetőkhöz, minden, a tudomány szabadságát tisztelő emberhez és minden valódi, hazaszerető honfitársunkhoz fordulunk segítségért:
MAYDAY, MAYDAY, MAYDAY: MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA!!
A szerző Széchenyi-díjas magyar immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
