Passzolom - Válasz Lévai Júliának

  • Mérő László
  • 2009. április 23.

Publicisztika

Most vegyem sorra, hol torzítja el szisztematikusan a vitában elhangzott állításaimat és érveimet Lévai Júlia, vagy kérdezzem meg pontról pontra, mitől olyan biztos a kinyilatkoztatásaiban? Nagyon nem fűlött a fogam egyikhez sem. Aztán egyszerre csak rájöttem, miért esik sokkal inkább nehezemre szóba állni Lévai Júlia vitastílusával, mint Tomcatével. Azért, mert Lévai Júliával legalább az alapdolgokban elvileg egyet kellene értenem - miközben majdnem ugyanaz a bajom vele, mint Tomcattel.

Most vegyem sorra, hol torzítja el szisztematikusan a vitában elhangzott állításaimat és érveimet Lévai Júlia, vagy kérdezzem meg pontról pontra, mitől olyan biztos a kinyilatkoztatásaiban? Nagyon nem fűlött a fogam egyikhez sem. Aztán egyszerre csak rájöttem, miért esik sokkal inkább nehezemre szóba állni Lévai Júlia vitastílusával, mint Tomcatével. Azért, mert Lévai Júliával legalább az alapdolgokban elvileg egyet kellene értenem - miközben majdnem ugyanaz a bajom vele, mint Tomcattel.

Tomcat volt annyira korrekt, hogy a vitában egyáltalán nem vetette fel arcvonásaim etnikai jellegét - Lévai Júlia implicite kétszer is. Ráadásul valamiért szükségesnek érezte legalább tízszer leírni velem kapcsolatban a "matematikus" szót, többnyire mint a gondolkodásbeli alsóbbrendűség szimbólumát. Amúgy Tomcat is megemlítette matematikus mivoltomat, de nem tízszer, és nem ilyen felhanggal.

Javaslom az Olvasónak, helyettesítse be Lévai Júlia írásában a "matematikus" helyébe mindenütt a "cigány" vagy a "zsidó" szót - egy echte rasszista szöveg fog előtte állni. Mármost: Nagyon nincs kedvem még a végén Tomcattel kerülni egy oldalra abban, hogy "a nácizás inverz zsidózás", mert ezt egyáltalán nem tartom igaznak (amint a vitában is kifejtettem, és erről a vonalról Tomcat le is állt). Úgyhogy vitatkozzék Lévai Júliával ilyen hangon, akinek van kedve, a magam részéről ezt a vitát passzolom.

Más. Nehogy akaratlanul és alaptalanul megsértsem Gerő Mártont: az ő múlt heti olvasói leveléről egyáltalán nem ez a véleményem. Bár továbbra is úgy gondolom, hogy náci honfitársainkkal is szóba kell állni, és ennek kategorikus megtagadása az orr indokolatlanul magasan hordása, lehet, hogy Gerő Mártonnak valahol mégis van igazsága, és valóban nem kell mindenkivel szóba elegyedni.

Mellékdal (a lesajnált matematikus visszavág). A vitában egyetlenegy alkalommal én is szándékosan és durván csúsztattam. Ez éppen az a pont volt, amit Lévai Júlia "egy (kivételesen sikeres) számtani fejtegetés"-nek nevez. Itt most nem fejtem ki, hogyan csaltam majdnem egy nagyságrendet abban a számolásban, aminek eredményét Lévai Júlia így ünnepli. Csak szomorúan megállapítom: sem a nácik, sem az antirasszisták nem vették észre a csalást. Az utóbbiak egy kivétellel, őelőtte szégyellnem kellene magam - csak azért mégsem, mert ő viszont pontosan érti, miért tettem ezt. Most, immár matematikusként, mindössze ennyit mondok: a "hogyan" kérdés megoldásához a négy alapműveleten és az általános iskolai matekanyagon túlmenő ismeretre nincs szükség. Egyébként a "miért" kérdés megoldása is nagyon egyszerű: egy pillanatra tele lett a tököm azzal, hogy itt csak én nem csúsztathatok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.