Sausic Attila

Keletnémet „fülkeforradalom”

avagy az államszocializmus bosszúja

Publicisztika

Az AfD úgy válhatott a felmérésekben a második legerősebb párttá országosan, hogy – Szász-Anhalton kívül – minden keletnémet tartományban a legnépszerűbb politikai erő lett.

Az elmúlt egy évben az Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországért) országos népszerűsége 10-ről 20 százalékra duplázódott; Kelet-Németországban azonban egyenesen 30 százalék körül mozog. Így azután nem megkerülhető kérdés, miért vonzódik majd minden harmadik keletnémet a parlamenti politikai spektrum jobb szélén elhelyezkedő párthoz.

Gyom és virág

Helmut Kohl 1990-ben azt ígérte a keletnémeteknek, hogy hamarosan „virágzó tájakon” élhetnek; a virágba borulás időtartamát három-négy évre tette. Azokban az években azonban egy egészen más folyamat zajlott: a keletnémet gazdaság összeomlása.

A volt NDK-ban ugyanaz történt, mint más posztszocialista országokban: e társadalmak nem csekély része a demokráciát és a kapitalizmust a hamarosan bekövetkező jólét ígéreteként értette félre. Közülük a keletnémetek várakozása, bizakodásuk gazdag nyugati honfitársaikban volt a leginkább megalapozott. Annál nagyobb megrendülést okozott a rendszerváltást követő évek káosza.

Jó harminc évvel később a keletnémet táj olyan mezőre emlékeztet, amelyet nem kevés helyen parlagon hagytak gazdái: sok helyütt hasznos ipari létesítmények szökkennek a magasba, másutt viszont csak a gaz virágzik a folyamatosan elnéptelenedő országrészben, ahonnan az egyesítés óta – mértéktartó becslés szerint – 1,7 millióan vándoroltak el. Az egy főre eső bruttó hazai termék és az átlagjövedelem fokozatosan közelíti, de messze nem éri el a nyugatnémetet: kerekítve mindkettő az utóbbi 80 százaléka.

Elegendő lenne magyarázatként a gazdaság, az újraegyesítés anyagi kárvallottjainak számbavétele?

A piacgazdaságra való átállás sokkját nem csupán a munkanélküliség és a létbizonytalanság drámai növekedése okozta; nem keveseknek támadt az a benyomásuk, hogy a nyugatnémet politika és gazdaság rátelepedése a volt NDK-ra egyfajta „gyarmatosítás”, ami másodrangú állampolgárokká fokozza le őket.

A rendszerváltást követő évtizedekben a keletnémetek egyre nagyobb része fordult el a nyugatról áttelepült pártoktól. Az első össznémet választáson még feltehető volt, hogy a keletnémet kommunista utódpártra szavazó 10 százalék a régi rendszer híveiből és haszonélvezőiből verbuválódik; a Demokratikus Szocializmus Pártjának egyre növekvő népszerűsége közel 30 százalékra – immár Baloldal néven – 2009-ben arra engedett következtetni, hogy a keletnémetek jelentős része úgy véli: ha ez a demokrácia és a kapitalizmus, akkor köszöni, nem kér belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.