Az elmúlt egy évben az Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországért) országos népszerűsége 10-ről 20 százalékra duplázódott; Kelet-Németországban azonban egyenesen 30 százalék körül mozog. Így azután nem megkerülhető kérdés, miért vonzódik majd minden harmadik keletnémet a parlamenti politikai spektrum jobb szélén elhelyezkedő párthoz.
Gyom és virág
Helmut Kohl 1990-ben azt ígérte a keletnémeteknek, hogy hamarosan „virágzó tájakon” élhetnek; a virágba borulás időtartamát három-négy évre tette. Azokban az években azonban egy egészen más folyamat zajlott: a keletnémet gazdaság összeomlása.
A volt NDK-ban ugyanaz történt, mint más posztszocialista országokban: e társadalmak nem csekély része a demokráciát és a kapitalizmust a hamarosan bekövetkező jólét ígéreteként értette félre. Közülük a keletnémetek várakozása, bizakodásuk gazdag nyugati honfitársaikban volt a leginkább megalapozott. Annál nagyobb megrendülést okozott a rendszerváltást követő évek káosza.
Jó harminc évvel később a keletnémet táj olyan mezőre emlékeztet, amelyet nem kevés helyen parlagon hagytak gazdái: sok helyütt hasznos ipari létesítmények szökkennek a magasba, másutt viszont csak a gaz virágzik a folyamatosan elnéptelenedő országrészben, ahonnan az egyesítés óta – mértéktartó becslés szerint – 1,7 millióan vándoroltak el. Az egy főre eső bruttó hazai termék és az átlagjövedelem fokozatosan közelíti, de messze nem éri el a nyugatnémetet: kerekítve mindkettő az utóbbi 80 százaléka.
Elegendő lenne magyarázatként a gazdaság, az újraegyesítés anyagi kárvallottjainak számbavétele?
A piacgazdaságra való átállás sokkját nem csupán a munkanélküliség és a létbizonytalanság drámai növekedése okozta; nem keveseknek támadt az a benyomásuk, hogy a nyugatnémet politika és gazdaság rátelepedése a volt NDK-ra egyfajta „gyarmatosítás”, ami másodrangú állampolgárokká fokozza le őket.
A rendszerváltást követő évtizedekben a keletnémetek egyre nagyobb része fordult el a nyugatról áttelepült pártoktól. Az első össznémet választáson még feltehető volt, hogy a keletnémet kommunista utódpártra szavazó 10 százalék a régi rendszer híveiből és haszonélvezőiből verbuválódik; a Demokratikus Szocializmus Pártjának egyre növekvő népszerűsége közel 30 százalékra – immár Baloldal néven – 2009-ben arra engedett következtetni, hogy a keletnémetek jelentős része úgy véli: ha ez a demokrácia és a kapitalizmus, akkor köszöni, nem kér belőle.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
