Szép lassan, ahogyan az élve fazékba dobott béka, fövünk a kampány levében. Berzenkedünk az összefogás hiányosságain és szörnyülködünk a kormánypárt durvaságain. Van belőlük bőven. Mondhatni más sincs. Azaz mégis van valami, de azt demokratikus közvélemény hiányában észre sem vesszük. Pedig az volna a lényeg. Az Orbán rendszer lényege.
Az állam bűnüldözésre hivatott erőszakszerveit politikai célokra használja nemzeti kormányunk.
Konkrétan a végletekig és túlságosan is törvénytisztelő lojális ellenzék választási részvételének meghiúsítására, végső soron az eljelentéktelenítésére. Vagyis, hogy saját hatalmát véglegesítse. A demokrácia elengedhetetlen feltételét – a hatalomváltás lehetőségét – pedig megakadályozza.
Ez nem egyszerűen törvénytelen, nem közönséges bűncselekmény, hanem durva alkotmánysértés. Még az ő lekvár szilárdságú alaptörvényük szerint is az. Régebben az ilyesmit főbenjáró bűnelkövetésnek nevezték. Persze nem mindig. A hitleri és a sztálini diktatúrákban ez volt a törvényes és alkotmányos. Magyarországon is volt egy korszak, amikor az ország így működött. Rákosiék idején külön szervezetet is létrehoztak ilyen célokra. Államvédelmi hatóságnak hívták. Rövidítve ÁVH, és ávóként vált gyűlöltté – a rendszerrel együtt. Az 56-os forradalom erőszakos része nem kis mértékben az ávó és az ávósok ellen irányult.
Kádár alatt
már nem volt ÁVH, de a feladat finomabb módszerekkel és kevésbé vérengzően élt tovább. Az államot továbbra is védeni kellett az állampolgároktól. Ahogyan Orbán és állama is önvédelemre szorul. Őrzőit és védőit már betanította: a legfőbb ügyésztől a sarki rendőrig mindenki a nemzet beszari bölcsét védi. Ez még nem is volna akkora nagy baj, de vezetőnk nemcsak gyáva, hanem üldözési mániája is van, s nagyon szeret biztosra menni, úgyhogy a szúnyogokat is üldözi. Hiába. Sokan vannak, előbb utóbb szétcsipkedik.
A szerző sebész.
Pikó Andrást kihallgatták, Karácsony Gergelyt lehallgatták: bűnüldözés politikai megrendelésre
Orbán nagyon szeret biztosra menni.
