Kirill Haratyjan

Putyin és az üresség

Oroszország a Prigozsin-lázadás után

Publicisztika

A Prigozsin-puccs hírére az oroszok egy része megdöbbent, mások legszebb álmaikat látták megvalósulni, ismét mások a tettek mezejére léptek. A világ pedig végre megtudhatta, mi a Putyin-rezsim titka: a puszta semmi.

Nincs az égvilágon semmiféle politikai koncepciója, ideológiája, ami a létezését legitimálná – csak a „különleges katonai művelet”. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kreml nem képes az ukrajnai háború befejezésére – még akkor sem lenne az, ha hirtelen ráállna a tárgyalásokra. Mindezt a Prigozsin-lázadás után kialakult helyzet különösen éles megvilágításba helyezte.

A lázadás ideológiája

A világraszóló eseménysorozat június 23-án este, Jevgenyij Prigozsin harcias nyilatkozataival kezdődött: a Wagner magánhadsereg tulajdonosa példátlanul durván bírálta Szergej Sojgu honvédelmi minisztert, Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, és ezzel, áttételesen, a főnöküket, Vlagyimir Putyint. A Wagner nem sokkal ezelőtt vette be Bahmut városát, aminek hatalmas lélektani jelentősége volt az Ukrajna elleni háború menetében. A becslések szerint legalább tíz-, de akár húszezer áldozatot követelő ostrom után a wagneristákat mégis visszavonták a frontról, és közölték velük, hogy önálló alakulatként nem maradhatnak fenn, be kell tagozódniuk a honvédelmi minisztérium alakulataiba. Minden bizonnyal ez váltotta ki Prigozsin konfrontatív nyilatkozatait, majd pedig a Wagner „hadmozdulatait”: elfoglalták a Déli Katonai Körzet parancsnokságát és az egymillió lakosú Rosztov-na-Donu városát. A Wagner sereg egy része megindult Moszkvának, és már alig kétszáz kilométernyire voltak Sojgutól, Geraszimovtól és Putyintól, amikor megtorpantak.

A harcosokat és a gazdát állítólag a Lukasenkával folytatott telefonbeszélgetés állította meg és csendesítette le. Ám hihetőbbnek tűnik az a verzió, hogy a Wagner csapat egyszerűen nem tudta, mitévő legyen: bevesszük Moszkvát, és akkor mi történik? Így aztán, amikor büntetlenséget ígértek nekik, inkább megfordultak, és elindultak visszafelé. A katonák és a parancsnokok egy része (úgy 2 ezer fő) azóta már Belarusz területéről fenyegeti Litvániát és Lengyelországot, másik részük Afrika felé vette az irányt, a harmadik mégiscsak aláírta a szerződést a honvédelmi minisztériummal, a maradék pedig visszatért a civil életbe. Attól tartok, nem lesz békés az együttélés velük.

Ám Jevgenyij Prigozsinnak – mindazon hangüzenetei alapján, amelyeket a lázadás előtt, alatt és után a Telegram csatornáján közzétett – egyáltalán nem csak az volt a baja, hogy a Wagnert megalázták. Az ágyútöltelék-gyúrásban felettébb jártas főszakács legfőbb kifogása az volt, hogy a honvédelmi minisztérium vezetése és a vezérkari főnök nem folytat valódi, totális háborút Ukrajnában. Prigozsin szerint Ukrajna legyőzéséhez Oroszország teljes katonai, ipari és pénzügyi kapacitását mozgósítani kell. Moszkvai menetelésének ideológiai célja az volt, hogy felrázza és maximális intenzitású hadviselésre bírja az orosz katonai-politikai vezetést. Azt követelte, hogy ne csak tessék-lássék háborúzzanak, hanem nyíltan álljanak bele, és ennek megfelelően alakítsák a társadalmi közmegegyezést. Azaz tegyék nyilvánosan világossá a fő céljaikat!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.