Nincs az égvilágon semmiféle politikai koncepciója, ideológiája, ami a létezését legitimálná – csak a „különleges katonai művelet”. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kreml nem képes az ukrajnai háború befejezésére – még akkor sem lenne az, ha hirtelen ráállna a tárgyalásokra. Mindezt a Prigozsin-lázadás után kialakult helyzet különösen éles megvilágításba helyezte.
A lázadás ideológiája
A világraszóló eseménysorozat június 23-án este, Jevgenyij Prigozsin harcias nyilatkozataival kezdődött: a Wagner magánhadsereg tulajdonosa példátlanul durván bírálta Szergej Sojgu honvédelmi minisztert, Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, és ezzel, áttételesen, a főnöküket, Vlagyimir Putyint. A Wagner nem sokkal ezelőtt vette be Bahmut városát, aminek hatalmas lélektani jelentősége volt az Ukrajna elleni háború menetében. A becslések szerint legalább tíz-, de akár húszezer áldozatot követelő ostrom után a wagneristákat mégis visszavonták a frontról, és közölték velük, hogy önálló alakulatként nem maradhatnak fenn, be kell tagozódniuk a honvédelmi minisztérium alakulataiba. Minden bizonnyal ez váltotta ki Prigozsin konfrontatív nyilatkozatait, majd pedig a Wagner „hadmozdulatait”: elfoglalták a Déli Katonai Körzet parancsnokságát és az egymillió lakosú Rosztov-na-Donu városát. A Wagner sereg egy része megindult Moszkvának, és már alig kétszáz kilométernyire voltak Sojgutól, Geraszimovtól és Putyintól, amikor megtorpantak.
A harcosokat és a gazdát állítólag a Lukasenkával folytatott telefonbeszélgetés állította meg és csendesítette le. Ám hihetőbbnek tűnik az a verzió, hogy a Wagner csapat egyszerűen nem tudta, mitévő legyen: bevesszük Moszkvát, és akkor mi történik? Így aztán, amikor büntetlenséget ígértek nekik, inkább megfordultak, és elindultak visszafelé. A katonák és a parancsnokok egy része (úgy 2 ezer fő) azóta már Belarusz területéről fenyegeti Litvániát és Lengyelországot, másik részük Afrika felé vette az irányt, a harmadik mégiscsak aláírta a szerződést a honvédelmi minisztériummal, a maradék pedig visszatért a civil életbe. Attól tartok, nem lesz békés az együttélés velük.
Ám Jevgenyij Prigozsinnak – mindazon hangüzenetei alapján, amelyeket a lázadás előtt, alatt és után a Telegram csatornáján közzétett – egyáltalán nem csak az volt a baja, hogy a Wagnert megalázták. Az ágyútöltelék-gyúrásban felettébb jártas főszakács legfőbb kifogása az volt, hogy a honvédelmi minisztérium vezetése és a vezérkari főnök nem folytat valódi, totális háborút Ukrajnában. Prigozsin szerint Ukrajna legyőzéséhez Oroszország teljes katonai, ipari és pénzügyi kapacitását mozgósítani kell. Moszkvai menetelésének ideológiai célja az volt, hogy felrázza és maximális intenzitású hadviselésre bírja az orosz katonai-politikai vezetést. Azt követelte, hogy ne csak tessék-lássék háborúzzanak, hanem nyíltan álljanak bele, és ennek megfelelően alakítsák a társadalmi közmegegyezést. Azaz tegyék nyilvánosan világossá a fő céljaikat!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
