Risus sardonicus, vagyis szardíniai mosoly: eddig ingyen volt, már a tetanuszoltásért is fizethetünk

  • Haskó László
  • 2020. augusztus 13.

Publicisztika

Csökkentették a rendelők készletezési lehetőségét. Felírják, kiváltod.

A risus sardonicus, vagyis szardíniai mosoly elég jellegzetes tünete a tetanuszfertőzésnek, amelyet egy Clostridium tetani nevű anaerob (oxygén nélkül is szaporodni képes) baktérium okoz. Régen, amikor a közlekedést és a csatákat lovakkal intézték, gyakorta került lóürülék a talajra. A lovak ürüléke – mint a növényevő állatoké általában – rengeteg bélbaktériumot, közte Clostridiumokat is tartalmaz. Ezért régebben a közlekedési és a csatatéri sebesülések után igen gyakran alakult ki a tetanusz fertőződés, melyet magyarul a klinikai kép miatt merevgörcsnek neveztek el. Dermesztő látvány lehetett az ívben megfeszülő test az arcot az akarattól függetlenül torzító szardíniai mosollyal.

Ráadásul a betegség gyógyíthatatlan, a kínhalál elkerülhetetlen volt.

Mára eltűntek a lovak az utakról és a csataterekről, ezért sokkal ritkább a tetanuszfertőzés. Továbbá a halálozási ráta is nagyon jelentősen csökkent, köszönhetően az orvosi intenzív terápia nyújtotta lehetőségeknek. Mindazonáltal az orvosok és a betegek nagyon ragaszkodnak a tetanusz elleni oltáshoz. Kisgyermek korban 1941 óta kötelező védőoltást kapunk, a Di-Per-Te oltásban a torokgyík és a szamárköhögés után a TE tetanuszt jelöl. Mindezeknek hála igen ritka a merevgörcs és a risus sardonicus. Mégis a magyar háziorvosoknak és sebészeknek a fegyvertárában az egyik legelőkelőbb helyet foglalja el a tetanusz ellenes oltóanyag. Beadása szakmailag kötelező bizonyos fajta sebzéses sérülések esetén.

Csaknem mindig szükség van rá, ezért a sérültek ezt ingyen (térítésmentesen) kapják. Pontosabban kapták eddig.

Miniszterelnökünknek és mindenható belügyminiszterének az a rögeszméje, hogy az orvosok pazarolnak, mértéktelenül kezelik a betegeket. Szentül hiszik, hogy a spórolás hatékonyabbá teszi a magyar egészségügyet. Például a járványveszélykor csak húszezer lélegeztető gépet vásároltak potom 300 milliárdért, holott – ha nem smucigok – vehettek volna ötvenezret is. Az a plusz harmincezer is elfért volna a ferihegyi raktárban a húszezer mellett.

Hála a nemzeti bank kiváló monetáris politikájának,

euróért és dollárért sokkal több forintot kell adnunk, mint tíz évvel ezelőtt. Így fordult elő az, hogy egy adag tetanusz megelőző injectio már 4200 forintba fáj Orbán és Pintér uraknak. Azaz csak fájna! Mert nem olyan fábul vannak ők faragva!

Gyorsan csökkentették a rendelők készletezési lehetőségét és azt a bölcs megoldást eszelték ki, hogy az orvos írja föl receptre a védőoltást. A beteg meg váltsa ki 4200 forintért, mert támogatás ugye nincsen rajta. Úgyhogy lesz megint szardíniai mosoly. Viszont évente legalább három lélegeztető gépnek lesz munkája.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.