Publicisztika

Orbán Viktor 2014. március 19-én, a Magyar Gazdasági Kamara Évnyitó c. rendezvényén hirdette meg az új szerkezetű gazdaság kialakításának tíz pontban összefoglalt programját. Elsőként az új szerkezetű gazdaság eléréséhez az államadósság minél nagyobb arányú hazai finanszírozását tűzte ki célul: "A magyar államadósság finanszírozása üzleti kérdés. Ha megéri a Templetonnak, hogy magyar állampapírokat tartson, akkor Kovács Józsefnek miért ne érné meg, ha van pénze?

"Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról." Így lazázott Orbán Viktor miniszterelnök múlt szerdán a Parlamentben, miután bejelentette, hogy 15 millió euróért Magyarország megvásárolta a kalandos történetű Seuso-kincs nyolc darabját. Egyrészt - és elsősorban - őszintén örülök a páratlan értékű leletek hazakerülésének, másrészt alig várom, hogy a kincs még Angliában lévő hét darabjának hazahozataláról is döntés szülessen. Bárcsak így menne...

Ma a magyar politikában alig van előretekintés. A szocialistáknak, a balos ellenzéknek sincs markáns jövőképe. A Jobbiknak van, de az is retrográd.

Az Alkotmánybíróság minapi határozata az új polgári törvénykönyvnek (Ptk.) azt az ombudsman (még Szabó Máté) által vitatott rendelkezését semmisítette meg, amely a közéleti szereplők személyiségi jogait "méltányolható közérdekből" is védhetőnek mondta ki.

A hivatalos holokauszt-emlékévből nem a zsidók jelentkeztek ki; kihagyták őket belőle.

Amikor először láttam, rögtön beakadt, amit azóta már sok Facebook-kommentelő mondogat, hogy ő lehetne a mi Angela Merkelünk: kifinomult volt és okos, karakán, de érzékeny. Hagyománytisztelő, mégis európai és modern.

A győztes mindent jól csinált, a vesztes pedig mindent rosszul - az efféle sommás ítélkezés a nemzetközi színtéren sem igen különbözik a belpolitikaitól. Az elmúlt hetek nemzetközi sajtója is tele volt elemzésekkel arról, hogy az EU hol rontotta el Ukrajna-stratégiáját, és még az is milyen csapnivalóan volt végrehajtva, átengedve Ukrajnát az orosz érdekszférának.

Nehéz tudomásul venni, de tudni kell megvárni, míg ránk omlik a kaliba. Szeretjük, nem szeretjük, de ez így szokott lenni a kezdetben nagy tömegtámogatású, tekintélyelvű rendszereknél.

"Beszállt a Mazsihisz a választási kampányba" - így reagált Gulyás Gergely fideszes képviselő a német megszállási emlékmű körül kirobbant vitára. Ő bizonyára úgy tudja, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége tervez a Szabadság térre a korabeli magyar államot a felelősség alól felmentő szobrot, a Mazsihisz nem vonja be a Sorsok Háza nevű projektje előkészítésébe a kormány képviselőit, és minden bizonnyal a Mazsihisz nevezte ki a mintegy 18 ezer zsidónak tekintett ember Kamenyec-Podolszkba deportálását, majd elpusztítását idegenrendészeti eljárásnak minősítő Szakály Sándort a Veritas történeti intézet igazgatójának.

Hamarosan indul a pesti közbringarendszer, a Bubi. Remek hír lenne ez, ha nem derülne fény arra is szép lassan, hogy a megrendelő fővárosnak lövése sincs arról, mire is lehetne jó ez az egész.

Röviden: vagány magyarokat.
Kifejtősen: úgy fest, hogy Magyarország a kutyát sem érdekli. Gazdái – úgy is mint lakói –, a magyarok nem mutatnak érdeklődést iránta.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének az egyik legsötétebb és kétségkívül legjellemzőbb fejezete a civil társadalom, szűkebben a nonprofit szervezetek kezelése.

Kötelező tesztet töltettek ki a szakértői szerepre vállalkozó pedagógusokkal. Az alábbiakban nemcsak a rejtélyes kérdőívek mögötti RaDAr modellről lesz szó, hanem arról is, hogy azokból milyen adatok nyerhetők ki. Az továbbra is kérdés, mire használják majd ezeket.