A vizit maradéktalanul beleillik abba a sorba, amelyben Orbán Viktor az új magyar szövetségesi rendszert Oroszország mellett részben közép-ázsiai diktatúrákra, részben Európa legsúlyosabb populista, euroszkeptikus és oroszbarát jobb- és baloldali holdkórosaira építi fel. Ez a szövetségi politika Magyarország számára már rövid távon katasztrofális következményekkel jár – Zeman látogatásában azonban a cseh fél motivációi is érdekesek. A prágai királyi palota lakója ugyanis a cseh sajtó szerint deklaráltan azzal a szándékkal érkezik hozzánk, hogy felkeresse a paksi atomerőművet, és minél többet megtudjon az atomerőmű-építés „magyar útjáról”. Arról, hogy mi módon lehet az uniós versenyjogi és közbeszerzési szabályokon átügyeskedni egy nemzetközi tender nélküli, orosz hitelből és orosz kivitelezésben épülő nukleáris projektet.
Zeman tökéletes – bár nem szándékolt és számára nem is túl kívánatos – ütemérzékkel érkezik. Öt év küzdelem és másfél éves bírósági per eredményeként ugyanis a Paks II. Zrt. épp’ a közelmúltban volt kénytelen nyilvánosságra hozni a Roszatommal 2014 decemberében megkötött megvalósítási szerződéseket. Így ma már sokkal világosabban látszanak mindazok a veszélyek és kockázatok, amelyeket ez a bizonyos „magyar út” tartalmaz, és amelyek figyelmeztető jelként szolgálhatnak mindenki számára, aki orosz kivitelezésű atomerőmű-építésre adná a fejét.
Kész öttalálatos!
Az első, most nyilvánvalóvá vált fenyegetés a költségekkel kapcsolatos. Az atomerőművi projektek Achilles-sarkát évtizedek óta a menet közben elszálló költségek jelentik. Számos elrettentő külföldi – például a finn vagy a francia – eset igazolja, hogy az eredetileg beharangozott ár az építés során akár meg is duplázódhat. A kormány szerint Magyarország fix áras szerződést kötött a Roszatommal, a paksi bővítés 12,5 milliárd euróba kerülhet, az esetleges költségnövekedés az orosz felet terheli. A nyilvánosságra került szerződésből azonban világosan kiderül, hogy ezen a szabott áras konstrukción annyi kiskapu van, mint égen a csillag. Bármely, a magyar fél hibájául felróható – például az engedélyezési eljárás nem várt elhúzódásából fakadó – pluszköltség, a menet közben kért változtatások pénzügyi vonzatai és egy sor egyéb teher a magyar félre hárítható. Márpedig az építkezés az elmúlt öt évben vagy háromévnyi késést szedett össze, részben az engedélyezési lépések lassúsága miatt; a szerződés végrehajtását 16 hónapig fel is függesztették, amíg az uniós vizsgálatok folytak. A szerződés szerint az ebből eredő pluszköltségekre még 5 százalék profitot is felszámolhat a Roszatom. Arra az egyszerű kérdésre, hogy az orosz fél jelzett-e már a csúszásokból fakadó többlet pénzügyi igényt, a kormány árulkodó módon három hónapja nem képes válaszolni. A fix áras szerződés kamu – jegyezheti fel a cseh elnök az első tapasztalatot.
Figyelmeztető jel lehet az orosz finanszírozás katasztrofális kimenete is – annak ellenére, hogy ezt a kormány az orosz partner verseny nélküli bevonásának egyik legfontosabb előnyeként prezentálta. A paksi orosz hitel kamatrátája jelenleg nagyjából a duplájára rúg a Magyarország által a nemzetközi tőkepiacokon elérhető finanszírozási költségnek, és a kormány maga is menekülne a hitelszerződésből, ha tudna. De annak felbontása vagy újratárgyalása aligha lehetséges anélkül, hogy a projekt más területein jelentős engedményeket ne tennénk az orosz érdekeknek. Addig is, a hitelszerződés csapdájában a kormány a felvett orosz hitelt megpróbálja azonnal vissza is fizetni piaci alapú hitelekből, teljesen feleslegesen finanszírozva a bonyolult konstrukció összes költségét. Az öt évvel ezelőtti érvelés arról, hogy az orosz finanszírozás olyan kedvező, hogy amiatt kell verseny nélkül a Roszatom mellett dönteni, szimpla hazugság volt. Ez a második fontos tanulság, amit Zeman elnöknek érdemes lenne megfontolnia.
Csehországnak, mint uniós tagállamnak abból is érdemes tanulnia, hogy az Oroszországban gond nélkül elfogadott műszaki tartalom és tervezési kultúra nem fér össze az EU-ban érvényes szabványokkal. Bár az építkezésnek már a múlt év elején el kellett volna indulnia, egyelőre még a létesítésiengedély-kérelmet sem nyújtotta be a Paks II. Zrt. az Országos Atomenergia Hivatalnak, és a hatóság szerint ez idén már nem is várható. Ennek pedig az az oka, hogy a Roszatom által szállított tervek engedélyezhetetlenek. Millió ponton nem felelnek meg az uniós előírásoknak, és amíg Oroszországban belefér, hogy bizonyos dolgokat majd építés közben, okosban megoldanak, addig az uniós engedélyezési környezetben nincs esély ilyesmire jóváhagyást kapni. Így az eredeti terveket alaposan át kell dolgozni. Sajnálatos, hogy az ezzel kapcsolatos információk is inkább a finn nukleáris hatóságtól származnak, amely ezt világosan közzétette a paksihoz hasonló finn Hanhikivi atomerőmű engedélyének megtagadásakor – a magyar hivatalok kevésbé tartják érdemesnek a magyar publikumot az effajta tájékoztatásra. Ezt jegyezheti fel harmadik leckeként Miloš Zeman: az orosz tervek és az uniós szabályok nem jó barátai egymásnak.
A negyedik pont a cseh elnök számára az lehet, hogy amikor Oroszországgal kötsz üzletet, soha nem egyenlő félként szerződsz. Hiába vagy papíron te a megrendelő, és hiába fizetsz te mindenért, a szerződésed a végén mindig az oroszoknak fog kedvezni. Ezt legfeljebb versennyel tudod kiküszöbölni, ahol a többiek korlátozzák az oroszok étvágyát.
A paksi szerződést azonban olyannyira Moszkvában készítették elő, hogy nem is készült belőle magyar nyelvű példány, angolul és oroszul írták alá. Tele van olyan garanciákkal az orosz fél számára, amelyek ellentétes irányba, a magyar fél felé nem érvényesülnek, s a pénzügyi kötelezettségek szabályozása sem egyenlő mércével méri a két felet. A szerződés elkészítésekor az oroszok meg se nézték a hatályos magyar jogot, és így sikerült úgy megírni, hogy tételesen sérti a magyar törvényeket – például a nemzeti vagyonról szóló törvény azon rendelkezését, hogy a nemzeti vagyonról szóló szerződések csak a magyar jogot tekinthetik irányadónak. Ehelyett a szöveg a svájci jogot tekinti mérvadónak. A politikai erőviszonyok, a szakmai tapasztalatok egyensúlytalansága olyan aduk az oroszok kezében, amelyeket nem haboznak könyörtelenül kihasználni.
S végül, ötödjére: ha Zeman vetne egy pillantást a paksi bővítés eddigi kifizetései körül sürgölődő serény kormányközeli üzletemberekre, az is világossá válna számára, hogy az ipari léptékű korrupció éppúgy hozzátartozik az ilyen beruházásokhoz, mint knédlihez a sör.
Ország és módszertan
Milyen konklúzióval térhet tehát haza Miloš Zeman – már ha a valóság érdekli?
A fő tanulság az, hogy orosz atomerőmű építésével hatalmas pénzügyi koloncot, jelentős kockázatokat, hatalmas korrupciót, rengeteg technikai problémát és erős orosz befolyásszerzést vesz a nyakába a megrendelő ország. Ezek bármelyike önmagában is megfontolásra kell, hogy késztessen bármilyen racionális döntéshozót, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ezért az árért egy, a megújuló energiaforrásokkal szemben egyre versenyképtelenebb áramtermelő egységet kap. Persze, ha a fentiek közül az orosz függés erősödése nem negatívum, hanem maga a kívánatos következmény, akkor hirtelen más megvilágítást kap a történet. És vannak, akik ebben a fényben látják az orosz nukleáris projekteket.
Csakhogy ez a nézőpont Csehországban legfeljebb a szimbolikus hatáskörökkel bíró, politikailag is bizonytalan hátterű államfő hobbija. Az orosz atomerőmű-építésnek számtalan ellenzője van; még a korrupciós lehetőségek elől soha el nem ugró, az euroszkepticizmussal kacérkodó Babiš miniszterelnök sem támogatja, aki pedig igen sokat köszönhet Zemannak. Magyarországon ellenben ez a kétharmados többségű kormány és az azt körülvevő korrupt oligarchasereg egyik legfontosabb projektje. Amit Zeman igazán megtanulhat Pakson, az az, hogy ha rendesen el akarod adni az országodat Moszkvának, ahhoz bizony politikai hatalom és a manővert támogató vagy legalább elfogadó tömegek is kellenek. A többi csupán módszertan, amelyet a magyar kormány szívesen dob piacra.
A szerző európai parlamenti képviselő, az MSZP–Párbeszéd-lista negyedik helyén indul.
