Az alábbiakban szereplő embereknek és cégeknek természetesen semmi közük sincs a legnagyobb kormánypárthoz és a párt vezetőihez; és téved az is, aki netán arra a következtetésre jut cikkünk végén, hogy azon férfiak közös története, akik közül néhányat a közvélemény a "Fidesz" hangsorral azonosít, leírható néhány gazdasági bűncselekménysorozat, illetve az e bűnök eltussolására tett kísérletek történeteként is.

n Az alábbiakban szereplő embereknek és cégeknek természetesen semmi közük sincs a legnagyobb kormánypárthoz és a párt vezetőihez; és téved az is, aki netán arra a következtetésre jut cikkünk végén, hogy azon férfiak közös története, akik közül néhányat a közvélemény a "Fidesz" hangsorral azonosít, leírható néhány gazdasági bűncselekménysorozat, illetve az e bűnök eltussolására tett kísérletek történeteként is.

Az évtized egyik legnagyobb áfacsalásának nevezi a Világgazdaság című napilap azt az ügyet, amelynek során 1996 és 1999 között csaknem kétmilliárd forint áfát igényelt vissza jogtalanul egy erre szakosodott cégcsoport. A zárt rendszert alkotó cégek közötti körbeszámlázást számítógépen modellezték; a fiktív számlák mögé kamu beruházásokat hazudtak olyan költségekkel, amelyek egy hasonló volumenű valóságos beruházás többszörösét tették ki. (A lap példaként hozza fel a fővárosi Nagymező utca egyik "tetőtér-beépítését"; erre annyi áfát igényeltek vissza, ami alapján egyes lakások négyzetmétere kétmillió forintból jött volna ki.) A lánc végén strómanok által vezetett vállalkozások voltak; az áfát ezeknek a cégeknek kellett volna befizetniük. A cégcsoport falból megbízott valódi kivitelezőket is (ezek egy részét aztán nem fizették ki), ha a nagy összegű áfa-visszaigénylés miatt gyanakodó adóhatóság kiszállna, legyen mibe beleverni a revizorok orrát.

Számítógépen modellezett körbeszámlázás, áfa-visszaigénylésre szakosodott vállalkozások, megfoghatatlan strómanok - nem ismerős ez valahonnan?

A "Fidesz közelinek" nevezett, és végül a Kaya Ibrahimnál, Josip Totnál landolt cégek egyik-másikának gyakorlatában találkozhattunk már e pénzkereseti formával. A most nyilvánosságra került ügyben ugyancsak felbukkan néhány Fideszhez közel állt/álló ember. Például maga a szellemi (és valóságos) vezér, a székesfehérvári Varga Tamás (nagy emberek egykori osztály- és iskolatársa!), aki 1992-ig volt a Fidesz gazdasági mindenese (ezután lett Simicska Lajos a párt gazdasági igazgatója); a zöld újság szerint a sztori polgári vonalát képviseli továbbá egy fideszes önkormányzati képviselő és egy parlamenti sportbizottsági szakértő is. És ha ez sem lenne elég: a munkát az a vállalkozó szervezte, aki tagja volt néhány, később Kaya Ibrahimhoz került cégnek, és aki benne volt a révfülöpi "Fidesz közeli" üdülő körüli áfacsalásos botrányban szereplő betéti társaságban.

A Fidesz agitációs és propagandaosztálya szerint persze mindez semmit nem jelent. Varga Tamás a hivatalos verzió szerint 1992-ben szakított a Fidesszel; miért kell mindjárt összefüggéseket keresni? Igaz, hogy 1998 októberében Varga egyik büntetőperében a bíró úgy hirdette ki felmentő ítéletét, hogy újságírók nem lehettek a teremben, de akkor mi van? Az agitprop verziója szerint az áfacsalás 1998 őszéig - a komcsik alatt! - zavartalanul folyt, de aztán jött a tiszta kezek kormánya meg Simicska adóhivatali elnök, és a gazok ráfáztak.

Minő kár, hogy a jelek (a számlák) szerint ez nem igaz; bár a bűnszövetkezetet 1998 első felére föltérképezték az illetékes szervek, a jogtalan áfa-visszaigényléseket az APEH ezután is teljesítette. 1998 augusztusa és 1999 szeptembere között csaknem nyolcszázmillió forintot. Éppen abban a periódusban, amikor Simicska Lajos volt az APEH elnöke. Az már szóra sem érdemes, hogy Varga - folyamatban lévő más büntetőügye ellenére is - zavartalanul elhagyhatta az országot.

Innen tehát a kétely. Meg az érzés is, hogy ebből tényleg kezd elég lenni.