A népi írók forognak

publikálva
2000/42. (10. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Volt már egy ehhez hasonló eset, ha emlékszünk rá. Akkor néhány ambiciózus médiaszemélyiség, köztük a TV 2 tótumfaktuma, meg törekvő ifjú írók a Nyugatot akarták volna újragründolni, irodalmi folyóiratként. A dolog végül is nem jött össze, maradjunk annyiban, hogy az irodalmi lappiac telített, a többit pedig, hogy például a Nyugat nevének kisajátítása mennyire sértett volna szerzői jogi szabályokat (semennyire), és mennyire sértette volna a jó ízlést (mérsékelten), borítsa a feledés homálya. De azok, akik e prozséban mozogtak volna, legalább a saját pénzüknek vertek volna a fenekére. És nem ez az egyetlen ok, ami miatt a Miniszterelnöki Hivatal ama ötlete, miszerint Válasz néven és kormánypénzen hetilapot kéne indítani, különbözik az új Nyugatról szőtt elképzelésektől.

n Volt már egy ehhez hasonló eset, ha emlékszünk rá. Akkor néhány ambiciózus médiaszemélyiség, köztük a TV 2 tótumfaktuma, meg törekvő ifjú írók a Nyugatot akarták volna újragründolni, irodalmi folyóiratként. A dolog végül is nem jött össze, maradjunk annyiban, hogy az irodalmi lappiac telített, a többit pedig, hogy például a Nyugat nevének kisajátítása mennyire sértett volna szerzői jogi szabályokat (semennyire), és mennyire sértette volna a jó ízlést (mérsékelten), borítsa a feledés homálya. De azok, akik e prozséban mozogtak volna, legalább a saját pénzüknek vertek volna a fenekére. És nem ez az egyetlen ok, ami miatt a Miniszterelnöki Hivatal ama ötlete, miszerint Válasz néven és kormánypénzen hetilapot kéne indítani, különbözik az új Nyugatról szőtt elképzelésektől.

A HVG információi szerint az új hetilapba - melynek főszerkesztőjéül Elek Istvánt, a miniszterelnök főtanácsadóját szemelték ki - másfél, azaz másfél milliárdot csöngetne a kormány, mégpedig úgy, hogy ezt a tételt a 2000. évi zárszámadási törvénybe csempészné bele (ez a legsunyibb módja a költségvetési pénzekkel való bűvészkedésnek). A szervezők egyik nagy szerencséje, hogy a Válasz, a valódi népi írók lapjának szerkesztői közül - akik mind 1934 és 1938, mind 1946 és 1949 között alapvetően és itt nem részletezhető okokból kifolyólag szinte egytől egyig az épp aktuális rendszer, rezsim, kormány stb. csépelésében látták feladatukat - már egyik sem él, így a reanimátorokat leköpdösni sincs lehetőségük. A prodzsekt szervezőinek másik szerencséje, hogy az új lapra bizonyára meglesz a fedezet, ha máshonnan nem, hát abból a pénzből, amit a kormány - a "kulturális járulék" nevű, a szabad sajtót büntető adó megemelése révén - az új lap piaci versenytársaitól ellopni tervez; amely lapokat egyébként nemsokára újabb törvényekkel korlátozza majd a kormány a szabad véleménynyilvánításban.

Bár Elek valamiféle "természet- és társadalombarát", valamint "környezettudatos értékrend" propagálását jelölte meg a lap fő profiljaként (érdekes lesz nézni, hogy milyen összefüggés körvonalazódik majd a néhány hónapja még a "zsidókérdést" - szigorúan tudományos és humanista és dialóguspárti alapon - feszegető Elek főtanácsadó és a "társadalombarát", higiéniabolond Elek főszerkesztő értékrendje között), a vállalkozás nem torkollhat másba, mint brutális kormánypropagandába. Hetilapot kormányok jobb helyeken nem alapítanak, hetilapot általában olyan emberek alapítanak, akiknek van valami közös közölnivalójuk a világról, és a fizetési kiutalásukat nem állami hivatalokban írják alá. A kormányok, a pártok, a hatalom az információk szűrésében érdekeltek, a hetilapok pedig minél több piacképes információ nyilvánosságra hozatalában: ez ilyen egyszerű. Valamint: normális országokban a kormány nem kérdez, hanem válaszol, mégpedig mások és nem a saját maga kérdéseire. Minden olyan leírt mondat, ami nem ebben a mérhetetlenül egyszerű helyzetben születik (amikor tehát az egyik fél kérdez, a másik pedig válaszol, és a két személy nem ugyanaz), szemfényvesztés, hazugság, egyszerre erőszakos visszaélés és gyáva kollaboráció a politikai hatalommal, az önálló, alkotó személyiség feladása, az írott szó megalázása és elárulása. Márpedig, mint egy nagy írótól tudjuk, az írott szó, ha sokra nem is jó, de még mindig a legjobb fegyver, amit az ember saját méltóságának védelmében kitalált.

publikálva
2000/42. (10. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk