A népi írók forognak

  • 2000. október 12.

Publicisztika

Volt már egy ehhez hasonló eset, ha emlékszünk rá. Akkor néhány ambiciózus médiaszemélyiség, köztük a TV 2 tótumfaktuma, meg törekvő ifjú írók a Nyugatot akarták volna újragründolni, irodalmi folyóiratként. A dolog végül is nem jött össze, maradjunk annyiban, hogy az irodalmi lappiac telített, a többit pedig, hogy például a Nyugat nevének kisajátítása mennyire sértett volna szerzői jogi szabályokat (semennyire), és mennyire sértette volna a jó ízlést (mérsékelten), borítsa a feledés homálya. De azok, akik e prozséban mozogtak volna, legalább a saját pénzüknek vertek volna a fenekére. És nem ez az egyetlen ok, ami miatt a Miniszterelnöki Hivatal ama ötlete, miszerint Válasz néven és kormánypénzen hetilapot kéne indítani, különbözik az új Nyugatról szőtt elképzelésektől.

n Volt már egy ehhez hasonló eset, ha emlékszünk rá. Akkor néhány ambiciózus médiaszemélyiség, köztük a TV 2 tótumfaktuma, meg törekvő ifjú írók a Nyugatot akarták volna újragründolni, irodalmi folyóiratként. A dolog végül is nem jött össze, maradjunk annyiban, hogy az irodalmi lappiac telített, a többit pedig, hogy például a Nyugat nevének kisajátítása mennyire sértett volna szerzői jogi szabályokat (semennyire), és mennyire sértette volna a jó ízlést (mérsékelten), borítsa a feledés homálya. De azok, akik e prozséban mozogtak volna, legalább a saját pénzüknek vertek volna a fenekére. És nem ez az egyetlen ok, ami miatt a Miniszterelnöki Hivatal ama ötlete, miszerint Válasz néven és kormánypénzen hetilapot kéne indítani, különbözik az új Nyugatról szőtt elképzelésektől.

A HVG információi szerint az új hetilapba - melynek főszerkesztőjéül Elek Istvánt, a miniszterelnök főtanácsadóját szemelték ki - másfél, azaz másfél milliárdot csöngetne a kormány, mégpedig úgy, hogy ezt a tételt a 2000. évi zárszámadási törvénybe csempészné bele (ez a legsunyibb módja a költségvetési pénzekkel való bűvészkedésnek). A szervezők egyik nagy szerencséje, hogy a Válasz, a valódi népi írók lapjának szerkesztői közül - akik mind 1934 és 1938, mind 1946 és 1949 között alapvetően és itt nem részletezhető okokból kifolyólag szinte egytől egyig az épp aktuális rendszer, rezsim, kormány stb. csépelésében látták feladatukat - már egyik sem él, így a reanimátorokat leköpdösni sincs lehetőségük. A prodzsekt szervezőinek másik szerencséje, hogy az új lapra bizonyára meglesz a fedezet, ha máshonnan nem, hát abból a pénzből, amit a kormány - a "kulturális járulék" nevű, a szabad sajtót büntető adó megemelése révén - az új lap piaci versenytársaitól ellopni tervez; amely lapokat egyébként nemsokára újabb törvényekkel korlátozza majd a kormány a szabad véleménynyilvánításban.

Bár Elek valamiféle "természet- és társadalombarát", valamint "környezettudatos értékrend" propagálását jelölte meg a lap fő profiljaként (érdekes lesz nézni, hogy milyen összefüggés körvonalazódik majd a néhány hónapja még a "zsidókérdést" - szigorúan tudományos és humanista és dialóguspárti alapon - feszegető Elek főtanácsadó és a "társadalombarát", higiéniabolond Elek főszerkesztő értékrendje között), a vállalkozás nem torkollhat másba, mint brutális kormánypropagandába. Hetilapot kormányok jobb helyeken nem alapítanak, hetilapot általában olyan emberek alapítanak, akiknek van valami közös közölnivalójuk a világról, és a fizetési kiutalásukat nem állami hivatalokban írják alá. A kormányok, a pártok, a hatalom az információk szűrésében érdekeltek, a hetilapok pedig minél több piacképes információ nyilvánosságra hozatalában: ez ilyen egyszerű. Valamint: normális országokban a kormány nem kérdez, hanem válaszol, mégpedig mások és nem a saját maga kérdéseire. Minden olyan leírt mondat, ami nem ebben a mérhetetlenül egyszerű helyzetben születik (amikor tehát az egyik fél kérdez, a másik pedig válaszol, és a két személy nem ugyanaz), szemfényvesztés, hazugság, egyszerre erőszakos visszaélés és gyáva kollaboráció a politikai hatalommal, az önálló, alkotó személyiség feladása, az írott szó megalázása és elárulása. Márpedig, mint egy nagy írótól tudjuk, az írott szó, ha sokra nem is jó, de még mindig a legjobb fegyver, amit az ember saját méltóságának védelmében kitalált.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.