Soha nem érdemes direktben beszélni, kommunikációs alapvetés ez, akárhogy is feszít odabent az igazság, mert a végén mindig nagyobb a kár, mint amekkora az élvezet volt. Ennek leginkább Lázár János a megmondhatója, akire az „annyit is ér” jobban ráégett, mint a kedvenc autómárkája lézerestül – de a többi kormányzati férfiú száján is kibukik néha valami védhetetlen, amiből aztán sértődött magyarázkodás lesz. Vagy jogszabály. Az meg már a hazai politika leginkább az orosz rulettre emlékeztető sajátossága, hogy az eredmény (magyarázkodás vagy intézkedés) a kiinduló mondásból szinte soha nem jósolható meg. Balog államtitkár például rendszeresen beszél az iskolai felzárkóztatás szükségességéről, ami alatt ő leginkább az iskolai szegregációnak az unió törekvéseivel kevéssé kompatibilis újrahonosítását érti – és lám, már ki is írták azt a pályázatot, amelyben célként szerepel valamiféle Roma Oktatási Integrációs Hálózat, meg a hasonlóképp speciális roma pedagógiai szakszolgálat megvalósítása. Hogy mi is lesz a speciális roma integráció intézményrendszere, azt nem tudjuk, csak azt, hogy ott csak cigány gyerekek fognak integrálódni. Mondhatni kizárólag.
Eddig sem haltak éhen
Vagy itt van Czomba Sándor államtitkár, aki a parlamentben azzal érvel a 47 ezer forintos közfoglalkoztatotti minimálbér humanizmusa mellett, hogy a szegények amúgy is lopnak, minimum az adót meg a járulékokat, hiszen érdekes módon eddig sem haltak éhen, pedig csak 28 500 forint volt a segély. (Ha jól értjük, a foglalkoztatásért felelős államtitkár szerint nemcsak a segélyhez, hanem a közmunkáért kapott bérhez is hozzá lehet lopni azt, ami elég a megélhetéshez.) A felzárkózási államtitkár ehhez még annyit tesz hozzá magyarázatként, mintegy felemelve a rá bízott szerencsétlenek fejét, hogy „a közmunka köztudottan kevesebbet ér, mint a rendes munka”.
Fotó: MTI
Ezt a vonalat aztán Pintér belügyminiszter vitte végig a Közgázon, ahol is a Tárcatükör nevű rendezvényen Vona pártelnök társaságában pontosíthatta az immár konkrét intézkedésekben is körvonalazott társadalomképet. A kedélyes eszmecsere keretében Vona pártelnök háborítatlanul definiálhatta újra – immár ki tudja, hanyadszor – a „cigánybűnözés” fogalmát, mintegy megadva azt a kontextust és hangulatot, amelyben aztán a belügyminiszter ekképp ecsetelte a tömeges közmunkáztatás előnyeit: „Amíg ott dolgozik, biztosan nem lop. Előtte, utána lehet, de addig nem.” Nem olyan bonyolult ez, mint amennyire feszeng Pintér a politikailag tisztességes beszéd még megmaradt keretei között: a közfoglalkoztatott megélhetési szegény, és hát igen, egy kicsit cigány is, de mi nem ezért, hanem szociális alapon tételezzük bűnelkövetőnek, elvégre Európában vagyunk.
Hunyjuk le a szemünket
Sokan azt hiszik, hogy a Fidesz kicsit elmérte a lehetőségeit az új választási törvényben megvalósított primitív gerrymanderinggel, és a keleti országrészben, ahol már amúgy is csak ketten maradtak, a Jobbik le fogja tolni a pályáról. Pedig dehogy mérte el, csak józanul végiggondolta annak a következményeit, ami a fejekben és a szavakban sok tekintetben már meg is történt. Hunyjuk csak be egy percre a szemünket, és máris nem a Közgázon vagyunk, ahol Török Gábor próbálja gyámoltalan mondatokkal szalonképessé varázsolni a botrányt, hanem valahol a közeli jövőben, és talán nem itt, hanem a nagy nemzeti közszolgálati Ludovikán: ugyanezt a duót halljuk, ugyanezt is mondják, a különbség csak annyi, hogy a politikusok érkezésekor Vona államtitkár „Adjon az isten!”-nel köszön, mire a vigyázzállásban sorakozó hallgatói állomány kórusban dübörgi a választ: „Szebb jövőt!”
