Ha valakinek nem használt a múlt heti győri Horn-Meciar-találkozó, az nem Horn Gyula volt, akármit mond is erről a magyar ellenzék. A magyar ellenzék erről elég sok mindent mond - és nem csak erről: a magyar ellenzék zászlóshajója, a mérsékelt polgári nyugodt erő babérjaira pályázó Fidesz - Magyar Polgári Párt például, úgy tűnik, jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a nagy előd és példakép, az ezer sebből és önnön hülyeségétől elvérzett Magyar Demokrata Fórum összes hibáját megismételje. Például a határon túli magyarok ügyét belpolitikai célokra igyekeznek felhasználni, magyaráznák meg különben, hogy mire is gondolt a párt elnöke, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszélt.

Ha valakinek nem használt a múlt heti győri Horn-Meciar-találkozó, az nem Horn Gyula volt, akármit mond is erről a magyar ellenzék. A magyar ellenzék erről elég sok mindent mond - és nem csak erről: a magyar ellenzék zászlóshajója, a mérsékelt polgári nyugodt erő babérjaira pályázó Fidesz - Magyar Polgári Párt például, úgy tűnik, jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a nagy előd és példakép, az ezer sebből és önnön hülyeségétől elvérzett Magyar Demokrata Fórum összes hibáját megismételje. Például a határon túli magyarok ügyét belpolitikai célokra igyekeznek felhasználni, magyaráznák meg különben, hogy mire is gondolt a párt elnöke, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszélt.

A győri találkozón a magyar miniszterelnöknek - leginkább az ellenzék által oly sokszor és oly bután kárhoztatott alapszerződés miatt - volt mit számon kérnie, például a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amit a Meciar-kormány azóta sem, és most sem, és a jövőben sem. Az alapszerződést a szlovák kormány nem tartja be, az alapszerződés az ő kerítésük alatt büdösödik. És ebben nem a magyar kormány a hibás: ugyan miért is lenne egy szerződés a hibás abban, ha nem tartják be? Továbbá: ha nem lenne alapszerződés, akkor nem lennének olyan alkalmak, mint ez a múlt heti volt, amikor a miniszterelnöki zakó tulajdonosa a nemzetközi nyilvánosság előtt bizonyíthatta be, hogy Vladimír Meciar kocsmai bajkeverő, és nem politikus, hogy a szava meg az általa aláírt dokumentumok annyit sem érnek, mint egy hamisított brindzazárjegy. A győri találkozónak ennyi volt a tétje, és nem több: ki kit éget a Nyugat előtt. Abban, hogy a magyar miniszterelnök majd valamit jól kitalpal Meciarnál, senki nem reménykedett, a magyar külügyi hivatalnokok a legkevésbé. Horn kilenc pontja csak arra kellett, hogy a magyar kormány tanúbizonyságot tehessen a magyarországi szlovák kisebbség iránti nagylelkűségéről, és hogy Meciarnak legyen mit elutasítania (csak mellékesen megjegyzendő: teljesen felesleges volt a tévéhíradó vasárnapi tudósítása arról, hogy a magyarországi szlovák kisebbség nem él a jogaival és a lehetőségekkel, bennük van a hiba, nyilván - az ilyesmi gusztustalan propaganda, ha magyarok csinálják, akkor is). Mert az, ugye, nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbség csak akkor érvényesítheti az őt megillető jogokat Szlovákiában, ha Meciar elveszíti a választásokat, és Szlovákiában a romániaihoz hasonló fordulat következik be. Amire minden esély meg is van: a szlovák ellenzéki pártok, köztük a magyar koalíció épp a Horn-látogatás után írt alá valami együttműködési megállapodást, aminek akár kormányzati folytatása is lehet.

Horn tehát egyrészt csak a kötelességét tette, amikor szaladt az alapszerződés után, másrészt a Meciar utáni kabinettel közölte, hogy mit tekint a magyar kormány a jószomszédi viszony feltételeinek. A m. k. azt tekinti a j. v. feltételének, hogy a szomszéd lehetőleg ne bénázza el Horn újraválasztását, márpedig ha a szomszédban magyart esznek, abból ott gyomorpanaszok, itt kormányváltás keletkezik. Egyébként nem keletkezne.

Másrészt viszont ki mondta, hogy a Meciaré után lesz még kabinet Szlovákiában?