Szlovák-magyar

  • 1997. augusztus 21.

Publicisztika

Ha valakinek nem használt a múlt heti győri Horn-Meciar-találkozó, az nem Horn Gyula volt, akármit mond is erről a magyar ellenzék. A magyar ellenzék erről elég sok mindent mond - és nem csak erről: a magyar ellenzék zászlóshajója, a mérsékelt polgári nyugodt erő babérjaira pályázó Fidesz - Magyar Polgári Párt például, úgy tűnik, jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a nagy előd és példakép, az ezer sebből és önnön hülyeségétől elvérzett Magyar Demokrata Fórum összes hibáját megismételje. Például a határon túli magyarok ügyét belpolitikai célokra igyekeznek felhasználni, magyaráznák meg különben, hogy mire is gondolt a párt elnöke, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszélt.

Ha valakinek nem használt a múlt heti győri Horn-Meciar-találkozó, az nem Horn Gyula volt, akármit mond is erről a magyar ellenzék. A magyar ellenzék erről elég sok mindent mond - és nem csak erről: a magyar ellenzék zászlóshajója, a mérsékelt polgári nyugodt erő babérjaira pályázó Fidesz - Magyar Polgári Párt például, úgy tűnik, jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a nagy előd és példakép, az ezer sebből és önnön hülyeségétől elvérzett Magyar Demokrata Fórum összes hibáját megismételje. Például a határon túli magyarok ügyét belpolitikai célokra igyekeznek felhasználni, magyaráznák meg különben, hogy mire is gondolt a párt elnöke, amikor az erdélyi magyar autonómiáról beszélt.

A győri találkozón a magyar miniszterelnöknek - leginkább az ellenzék által oly sokszor és oly bután kárhoztatott alapszerződés miatt - volt mit számon kérnie, például a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amit a Meciar-kormány azóta sem, és most sem, és a jövőben sem. Az alapszerződést a szlovák kormány nem tartja be, az alapszerződés az ő kerítésük alatt büdösödik. És ebben nem a magyar kormány a hibás: ugyan miért is lenne egy szerződés a hibás abban, ha nem tartják be? Továbbá: ha nem lenne alapszerződés, akkor nem lennének olyan alkalmak, mint ez a múlt heti volt, amikor a miniszterelnöki zakó tulajdonosa a nemzetközi nyilvánosság előtt bizonyíthatta be, hogy Vladimír Meciar kocsmai bajkeverő, és nem politikus, hogy a szava meg az általa aláírt dokumentumok annyit sem érnek, mint egy hamisított brindzazárjegy. A győri találkozónak ennyi volt a tétje, és nem több: ki kit éget a Nyugat előtt. Abban, hogy a magyar miniszterelnök majd valamit jól kitalpal Meciarnál, senki nem reménykedett, a magyar külügyi hivatalnokok a legkevésbé. Horn kilenc pontja csak arra kellett, hogy a magyar kormány tanúbizonyságot tehessen a magyarországi szlovák kisebbség iránti nagylelkűségéről, és hogy Meciarnak legyen mit elutasítania (csak mellékesen megjegyzendő: teljesen felesleges volt a tévéhíradó vasárnapi tudósítása arról, hogy a magyarországi szlovák kisebbség nem él a jogaival és a lehetőségekkel, bennük van a hiba, nyilván - az ilyesmi gusztustalan propaganda, ha magyarok csinálják, akkor is). Mert az, ugye, nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbség csak akkor érvényesítheti az őt megillető jogokat Szlovákiában, ha Meciar elveszíti a választásokat, és Szlovákiában a romániaihoz hasonló fordulat következik be. Amire minden esély meg is van: a szlovák ellenzéki pártok, köztük a magyar koalíció épp a Horn-látogatás után írt alá valami együttműködési megállapodást, aminek akár kormányzati folytatása is lehet.

Horn tehát egyrészt csak a kötelességét tette, amikor szaladt az alapszerződés után, másrészt a Meciar utáni kabinettel közölte, hogy mit tekint a magyar kormány a jószomszédi viszony feltételeinek. A m. k. azt tekinti a j. v. feltételének, hogy a szomszéd lehetőleg ne bénázza el Horn újraválasztását, márpedig ha a szomszédban magyart esznek, abból ott gyomorpanaszok, itt kormányváltás keletkezik. Egyébként nem keletkezne.

Másrészt viszont ki mondta, hogy a Meciaré után lesz még kabinet Szlovákiában?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.