Tokody Jenő: Uramisten, megint reform! (Az állandóan átalakuló egészségügyről)

  • Lukáts György,M. J.
  • 2004. május 27.

Publicisztika

Az államháztartás hiányára hivatkozó kormányzati megszorító intézkedések során a magyar egészségügytől is jelentős forrásokat vontak el. Igaz, Kökény Mihály egészségügyi miniszter kijelentette: a tárca képes kigazdálkodni a veszteséget.

Az államháztartás hiányára hivatkozó kormányzati megszorító intézkedések során a magyar egészségügytől is jelentős forrásokat vontak el. Igaz, Kökény Mihály egészségügyi miniszter kijelentette: a tárca képes kigazdálkodni a veszteséget.

Ha egy aktuális kormányzat racionalizálni igyekszik az egészségügyre szánt adóforintokat, azzal önmagában nincs baj. Mondhatnánk tehát: a mostani kormány legalább megpróbálja. De nem mondhatjuk, mert ahhoz túl sok az esetlegesség, hogy ne mondjuk: a dilettantizmus. Egye-lőre úgy tűnik, az úgynevezett Kökény-féle reform - amelyet a szocialista párt is csak fél mellszélességgel támogat - eddigi fő vesztese a magyar egészségügy: az intézmények működőképességük határán állnak.

Az egészségügyi finanszírozásban 2004 februárjától megszűnt a betegforgalom "korlátlan" növelésének lehetősége, megjelent a teljesítményvolumen és a degresszió, a volumenszerződés alapja az előző év azonos teljesítményének 98 százaléka lett. A különböző mutatók alapján megállapítható: egy kórháznál az előző időszakhoz képest havi 9,5 százalékos forráscsökkenés várható. További kiesést okoz az energiaár-változás, megnövekedtek az egészségügyi intézményekkel kapcsolatban álló szolgáltatók árai és az áfa miatti többletköltségek - melyekhez nem biztosítottak többletforrást az intézményeknek. Hol van már a tavalyi hó, amikor még az amortizáció beépítését is megígérték?

Mindent összevetve idén 25-30 milliárd forintot vonnak ki az egészségügyből. A kormányzat ezt a gyógyszergyártókra akarta ráterhelni: a befagyasztás, a 15 százalékos "gyógyszerárcsökkentés" valójában ezt a célt próbálta szolgálni. És hogy mindez mire volt jó? A 2066/2004. számú kormányrendelettel például 2,1 milliárd forinttal csökkentették az egészségbiztosítási alap gyógyszer-támogatási kiadásait, és ezt az összeget azonnali hatállyal az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetnek (EKI) adták át "meghatározott célra történő felhasználás érdekében". Az EKI központilag 6 hónapi készletet vásárolt (inzulinból) egy cégtől úgy, hogy közben sorra megsértette a piacgazdasági elveket. A kormány az inzulint a korábbi (befagyasztás előtti) árakon vette meg, mellőzve közbeszerzést, versenytárgyalást. Mi ez, ha nem állami protekcionizmus?

De vannak más, amúgy régóta meglévő gondok is, amiknek a megoldása alapvető volna az egészségügy rendbetételekor. A múlt hónapban derült ki, hogy a rendőrségnek egymilliárd forintos társadalombiztosítási járuléktartozása van. Az állam közpénzekből működtetett intézménye nem fizeti tehát a járulékot, miközben az óriási hiánnyal küszködő társadalombiztosítás agonizál. Nem tudni, hogy a munkavállalóktól levonták-e a járulékot, és azt nem fizették be, avagy a munkáltatót terhelő járulékot nem fizették be. Vagy hogy esetleg egyiket sem. Természetesen kérni lehet a be nem fizetett járuléktartozás átütemezését: de milyen alapon várja el az állam az egyénektől az állampolgári fegyelmet, ha a szabályokat saját intézményeinél nem tartatja be? Vajon mennyi az állami intézmények elmaradt járulékbefizetése? (A korábbi években például a MÁV-nak 30-50 milliárdnyi járuléktartozást engedett el az állam.) A járulékfizető állampolgárok állják a nagy állami cégek (intézmények) tartozásait? Hányszor? Meddig? Miért?

H

Az uniós választások előtt - az MSZP számára politikailag rosszul időzítve - jelentették be az egészségügyi "modellkísérlet" országos bevezetését. Igaz, az SZDSZ már 2004 januárjában kijelentette: az irányított betegellátás rendszere a párt nyomására került a közös kormányprogramba. (A reform lényegéről lásd Jakab Béla: Árvák országa című írását, Magyar Narancs, 2004. május 6.) De a történet jóval korábban kezdődött. 1998. január 19-én Medgyessy Péter pénzügyminiszter aláírta Az egészségügyi reform továbbviteléről című anyagot. A dokumentum kívánatosnak tartja, hogy erősödjön az egészségügyi szolgáltatások üzleti jellege, az orvosok lépjenek ki a közalkalmazotti jogviszonyból, az egészségügyben jelenjenek meg a piacorientált biztosítók, továbbá "az OEP monopolhelyzetét korlátozni kell".

A jelek szerint a reform különböző alakváltozások után az irányított betegellátás rendszerben reinkarnálódott. A kísérlet mintapéldányával, a veresegyházi Misszióval, amely Somody Imre nagyvállalkozó nevéhez köthető, a sajtó többször is foglalkozott. Két hónappal ezelőtt a Népszabadság átfogó írásban számolt be az üzletember érdekeltségeiről, illetve magával az irányított betegellátási modellről. Ebből kiderült: a Somody által is gründolt cégek az üzleti életben az utóbbi időkben "pluszok" helyett inkább mínuszokat eredményeztek, ráadásul a legjobban ismert vitamintabletta piaca is zsugorodik.

Az irányított betegellátási rendszer projektjét Kökény Mihály már az 1994-1998-as kormányzati ciklus idején is támogatta, mint ahogyan a kísérlet egyik kulcsalakját, Matejka Zsuzsát is (aki jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója). A Misszió kiemelten közhasznú társaság, elindíthatott egy új járóbeteg-szakrendelőt és egy központi idegrendszeri rehabilitációs osztályt. A kht. akkor mintegy 120 milliós támogatást kapott az államtól - és ma a helyi önkormányzatnak is tartozik 230 millióval. A lap szerint Somody társadalomjobbító elképzelései ma már nagyrészt költségvetési pénzek-ből táplálkoznak. És nemcsak az MSZP-ciklusok alatt: az Orbán-kormány is támogatta a modellt, noha a szakminiszterek nem értettek egyet mindenben a kísérlettel, főleg annak országos kiterjesztésével.

Matejka Zsuzsa korábban az OEP gyógyszerészeti főosztályának a vezetője volt; ezt követően lett a veresegyházi modell cégvezetője és a Somody vezette Pharmavit felügyelőbizottsági tagja. Családi és munkahelyi környezetében többen dolgoznak, dolgoztak olyanok, akik a modellkísérletben érdekeltek voltak, illetve a veresegyházi Misszióhoz is kapcsolódó egyéb cégekben tevékenykedtek. Például a már a GKI-hoz került Egészségügyi Kutató, amelynek a személyi kapcsolatairól, illetve "gyanús" pályázatairól több híradás is megjelent a sajtóban; és ezekben az ügyekben szinte kivétel nélkül a veresegyházi modellben érintettek szerepelnek.

Somody Imre annak idején mindenhol és mindenért lobbizott. Az előző ciklusban a Járai Zsigmond volt pénzügyminiszternek írt levelében például a Misszió tevékeny-ségéről úgy nyilatkozott: "Ha ez a nappali kórház elterjedne az országban, éves szinten 25-30 milliárd megtakarítás keletkezhetne" - ecsetelte az előnyöket Somody, s kérte: a Misszió Egészségügyi Központban kísérleti jelleggel vezessék be a nappali kórház finanszírozását.

A Misszió egyébként, amikor a projekt elindult, Matejka aláírásával és "Kedves Betegünk!" megszólítással levelet küldött azoknak a polgároknak, akik - bár a környéken laktak - nem vettek részt a veresegyházi modellkísérletben azzal, hogy 1500 forintot kell fizetniük, ha felkeresik a Misszió Egészségügyi Központot. Az "Ön háziorvosa és települési önkormányzata eddig nem csatlakozott a központunk által szervezett magas színvonalú modellként működő egészségügyi ellátást biztosító rendszerünkhöz. (...) Kérjük tehát, vizsgálja meg, hogy Ön személy szerint tudná-e segíteni közös ügyünket azzal, hogy támogatja háziorvosát, települési önkormányzatát a pozitív csatlakozási döntés meghozatalában és, ha válasza igen, cselekedjen e szerint".

A Misszió 2000-ben már a közgyógyellátási rendszer modelljét is tervezte, melyben a szolgáltatói oldalról szerveződő Patika Egészségpénztár kapott volna fontos szerepet. (Szolgáltatók lehetnének a közforgalmú gyógyszertárak, a gyógyászati segédeszköz-forgalmazók, a gyógyfürdők stb.) Ez az elképzelés egybeesik azokkal a törekvésekkel, amelyekkel Csehák Judit, a Medgyessy-komány első egészségügyi minisztere indult - vagyis az egészségpénztárak szerepének a növelésével.

H

A most bevezetni kívánt modellről igen részletes kritikát közölt egy, a kormány felkérésére készült, 2003. október 9-i dokomentum. A szakértők által javasolt észrevételeket az ún. reform bevezetésénél azonban senki sem vette figyelembe.

A tanulmány szerint amennyiben bővítenék 2004-ben a kísérletben részt vevők létszámát, azt csak az OEP-nél is végrehajtott erőforrás-fejlesztéssel együtt célszerű megvalósítani. A megfelelő fejlesztések hiányában az OEP nem lesz képes a megnövekedett adminisztráció, az elszámolási, elemzési többletfeladatok végrehajtására - ez pedig az irányított betegellátási rendszer értékelését, ellenőrzését, továbbá a szervezők munkáját is nehezítené.

Megállapítja, hogy hiányzik a célszerű, rendszerszerű kapcsolat az alapellátás és a szakellátás között - azaz elvész az ellátásszervezés lényege. Nem jelenik meg a hatékony munkában való érdekeltség - ehelyett a finanszírozási rendszer egyenlőtlenségeinek a keresése, illetve a maximális bevételre törekedés a fő mozgatóerő. A modellben így nem érvényesül a felesleges kórházi ellátásokat visszafogó érdekeltség - miközben a kísérlet az ésszerűség jelszavával lép föl.

A dokumentum leszögezi: az alapellátásban nem szabad bevezetni a direkt teljesítményfinanszírozást, mert a pontvadászatra késztetett háziorvosnál még elvben sem lehet korlátot állítani; háttérbe szorulhat a páciensek alapvető gondozása, az összes bejelentkezett páciens egészségéért való felelősség. Ebből következően nem biztosított kellően a betegek védelme a rövid távú előnyök előtérbe kerülésével szemben. Meg kell nézni azt is - ajánlja a dokumentum -, hogy e struktúra alkalmas-e a lakosság egészségére fordítható teljes pénzösszeg korrekt, célszerű és igazságos felosztására.

De a legnagyobb gond maga az alapállás: "Az irányított betegellátási modellkísérletek körül - a hazai körülményektől idegen nemzetközi gyakorlatra hivatkozva - téves szempontok is megjelentek" - olvasható az anyagban, amely szerint nem szabad "az egységes, kötelező egészségbiztosítást feladni, részekre darabolni". Azokban az országokban, amelyekben ilyen rendszereket működtetnek, nincsen általános társadalombiztosítás - ezért kell azt valahogyan pótolni. Nálunk viszont van, azaz nem kell pótmegoldásokat keresni. Ezzel ugyanis a lakosság terhei nőnek, ráadásul ilyen körülmények között az ellátásszervező az eredményes munkában való érdekeltség helyett szerencsejátékos lesz: nagyobb kockázati terhet ró rá e rendszer, mint amit a munkájával befolyásolni tud, s mint amire a teljes ellátási költségre számolt járulék fedezetet biztosít.

Győrfi István, az egészségügyi reformért felelős korábbi kormánybiztos nem tudott azonosulni az irányított betegellátási rendszer országos kiterjesztésű programjával - sajtóértesülések szerint emiatt mondott le. Helyére az a Radnai György került, aki Győrfivel ellen-tétben nem mozog otthonosan az egészségügy világában. Itt tartunk most.

A szocialista párt kormányprogramja amúgy évente 100 milliárdot szánt az egészségügyre - mindenféle modellkísérlet nélkül is. Egy újabb pont, amit nem lehet kipipálni.

A szerző egészségügyi szakértő.

Neked ajánljuk