Török Gábor (monográfia)

  • Tamás Gáspár Miklós
  • 2017. augusztus 3.

Publicisztika

Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor éppen mit gondol.

Az utóbbi időben megfigyeltem: számos sajtószerv rendszeresen beszámol róla, hogy Török Gábor – akiről én sose hallottam tavalyig, és aki sokak szerint politikai elemző – éppen mit gondol. Török Gábor elképesztően nagy rajongótáborral (nem olvasótáborral, hiszen ő nem ír) rendelkezik, és – mint ilyen – fölhívja magára a társadalombírálat figyelmét, hiszen az egyik leghatásosabb közszereplő. Véleménye jelentős. Kifejezi és befolyásolja sokak preferenciáit. Megkérdeztem a népszerű internetes portál szerkesztőjét, miért számol be Török Gábor legkisebb moccanásáról, válasza: mert Török Gábor puszta neve sok ezer kattintást jelent perceken belül. Ennek a jeles embernek érdemes utánanézni. Tűvé tettem az internetet, és immáron tájékoztatni tudom a nyájas olvasót Török elemző – csakugyan fontos – fölismeréseiről, amelyeket az alábbiakban foglalhatunk össze.

• Ha az ellenzék nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor valószínűleg elveszti a választásokat.

• Ha a Fidesz–KDNP nem szerzi meg a képviselői helyek többségét, akkor vagy koalíciós kormányzásra kényszerül, vagy valami másra.

• Orbán Viktor jól érti a magyar választó pszichológiáját, amit az bizonyít, hogy megnyerte a választásokat. Igaz, hogy annak idején Gyurcsány Ferenc is megnyerte a választásokat, de az már régebben volt, ez is bizonyítja, hogy Gyurcsány Ferenc nem érti a magyar választó pszichológiáját.

• Az Európai Unió népszerű Magyarországon, ugyanakkor az Európai Uniót gyűlölő Orbán-rezsim is népszerű Magyarországon. Ennek az a magyarázata, hogy az Európai Uniót sokan kedvelik Magyarországon, habár ugyanakkor Orbán Viktort is sokan kedvelik Magyarországon. Ez jellemző – nyilatkozta a hírügynökségeknek Török Gábor.

• A magyar választót egyáltalán nem érdeklik az ideológiai kérdések, ugyanakkor az ideológiailag meghatározott politikai „oldalak” és „táborok” között nincsen „átjárás”. Ennek az az oka, hogy az „embereket” a megélhetés konkrét problémái foglalkoztatják, azonban a gazdasági realitások egyáltalán nem számítanak a választóknak, akiket csak az ideológiai elfogultság motivál. Ezért „a pártoknak” mindenekelőtt a gazdasági programjukkal kell a közvéleményhez fordulniuk – és abba kell hagyniuk a meddő ideologizálást –, ami persze a legcsekélyebb érdeklődést se váltja ki az állampolgárokból, akiket vagy a hagyományos nacionalizmus lelkesít, vagy az „európaiság” – ezeket a szlogeneket azonban a többség halálosan unja.

• A „bal” és a „jobb” közötti régi különbség teljesen elavult, az égvilágon senkit se inspirál, és „nincs is semmi mondanivalója a huszonegyedik század számára”, ennek folytán teljesen átalakult a politikai küzdelem, amely leginkább a baloldal és a jobboldal elkeseredett harcát jelenti – ezt azonban meghaladta az idő. A „baloldal” és a „jobboldal” között semmilyen lényeges különbség nincs ma már, éppen ezért különös, hogy ellentéteik kibékíthetetlenek – amit csak az nem ért meg, aki nem ismeri a magyarországi társadalmat.

• Mindenkinek elege van belőle, hogy az értelmiségiek belebeszélnek a politikai vitákba, amelyeknek az alacsony színvonala világosan jelzi a finnyás értelmiségiek fájdalmas hiányát.

• A labdarúgás roppantul népszerű Magyarországon, ennek következtében minden, ami a labdarúgással kapcsolatos, roppantul népszerű Magyarországon, kivéve a magyar labdarúgást, amely roppantul népszerűtlen Magyarországon. Ha viszont jobb lenne a futball Magyarországon, mint amilyen most Magyarországon, akkor a magyar futball is népszerűbb lenne Magyarországon, mint amennyire most népszerű Magyarországon. Mert most sajnos nem népszerű.

• Az internet kikészítette a televíziózást a mai világban. Ennek ellenére a kormányzat arra törekszik, hogy kezébe kerítse a magyarországi televíziókat. Vajon miért? Azért, mert – szemben az elterjedt divatos frázisokkal – a tévé a médiavilág középponti eleme Magyarországon és egész Európában, ennek folytán „leuralása” (?!) a politika legerősebb fegyvere. Ez a politika azonban öngyilkosságot követ el, ha figyelmen hagyja a digitális-szociális médiákat, amelyek mellett eltörpül a televíziók jelentősége, amelyet nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.

• Nem vitás, hogy 2018-ban más lesz a helyzet, mint 2014-ben volt. Mi a lényegi különbség? Az, hogy ezúttal a Fidesz–KDNP szeretné megőrizni a hatalmát. Ezt a hatalmat akkor is, most is (1) törvényhozási, szabályozási, közigazgatási eszközökkel, (2) szociális „jótéteményekkel” és (3) paranoid propagandával kívánta és kívánja megőrizni. Ez a különbség – no meg az ellenzék ügyetlensége, hogy elveszítette a nyilvánosságot, amelyet oly módon vettek el tőle, hogy nem is védekezhetett.

• Legyünk realisták: mindenféle önáltatás nélkül be kell látnunk, hogy a Fidesz–KDNP megnyeri a legközelebbi választásokat, vagy nem. Ezek után vagy képes a megosztott ellenzék egységkormányt alakítani, vagy se. Vagy koalícióra lép valamelyik ellenzéki párt a Fidesszel, vagy se. Vagy elvárja ezért cserébe, hogy Orbán Viktor ne legyen miniszterelnök, vagy se. Ez mindenképpen bekövetkezik, semmi kétség.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."