Tudják, hogy hazugság, amit állítanak, mégis hazudnak - de miért teszik?

Publicisztika

Az összeesküvés-elméletek manapság egyfajta hűségeskük: annak megállapításában segít az autokrata vezetőknek, hogy ki áll a „megfelelő” oldalon.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. szeptember 19-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

A politikai beszéd egyik érdekes jelensége a virágnyelven „igazságon túlinak” nevezett kijelentések – egyszerűbben fogalmazva: a hazudozások – köré épülő narratíva. Első ránézésre egyszerű a dilemma: az olyan populista politikusok, mint Trump, a brazil Jair Bolsonaro, a még konszolidáltan viselkedő egykori Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor rendre összevissza hazudoznak a nagy nyilvánosság előtt, mely hazugságok akár egy rövid netes keresés után cáfolhatók, a szavazóik szemében mindez mégsem csorbítja a hitelüket.

Előbb-utóbb lesz tétje

Legutóbb Anne Applebaum történész és Peter Pomerantsev kutató az Autocracy in America című podcastben fejtették ki, hogy az említett politikusoknak nem is annyira az a céljuk a hazugságokkal, hogy elhiggyük azokat. Az összeesküvés-elméletek célja sokkal inkább a nagy közös hazugság: és például az olyan teljesen képtelen közléseknél, mint hogy Németországban nemváltoztató műtéten esett át óvodások tömege, a valóság egyszerűen elvesztette fontosságát. (A politikusi hazugságok tárgyában érdemes elolvasni Federico Finchelstein filozófus Fasiszta hazugságok vagy Timothy Snyder A szabadság felszámolása című művét is.)

Az összeesküvés-elméletek manapság egyfajta hűségeskük: annak megállapításában segít az autokrata vezetőknek, hogy ki áll a „megfelelő” oldalon. Ha megígérjük, hogy hiszünk egy kitalált történetben, akkor jó helyen dolgozhatunk, előre is léphetünk a párt környékén – márpedig egy autokrata rendszerben minden attól függ, hogy mennyire tűnünk megbízhatónak. Kétely nélkül kell elfogadni, hogy mondjuk a Nyugat tényleg ránk akar-e kényszeríteni gusztustalan rovarokat a jól megszokott rántott hús helyett (dehogy akar), mert az a legfontosabb, hogy a feltétlen hit bizonyítsa a feltétlen lojalitást. Márpedig erre mi lehetne jobb bizonyíték annál, mint egyetértőn bólogatni valamire, amit mi magunk sem hiszünk el?

Ezek a hazugságok aztán éles helyzetekben válnak igazán fontossá: az orosz médiában tíz évet eltöltő Peter Pomerantsev a saját szemével látta, hogy azok a kollégái, akik csak egy­fajta hatalmi játéknak fogták fel a putyini propaganda által kitalált álhírek terjesztését, cinikusan tét nélküli színházként beállítva az egészet, mekkorát nyeltek, amikor az Ukrajna elleni orosz invázió után már volt súlya a korábbi állításaiknak. Ezek az álhírek pedig egy nácik által befolyásolt Ukrajnáról szóltak, meg donyecki népirtásról. Amint ezek az addig sima néphülyítésnek tűnő állítások egy háború ürügyei lettek, a tét is nőtt: ha megtagadják ezeket, akkor azonnal az állam ellenségeivé válnak. A mentális korrupció egyszer csak valósággá vált, és a vezető szava felülírta mindazt, amit látunk vagy tapasztalunk.

Az autokratizálódó társadalmak leírása Magyarországra sajnos nagyon is áll. Amikor Orbán Viktor kijelenti, hogy Lázár János minisztersége alatt sikertörténet lett a nyárra teljesen összeomlott magyar vasúti közlekedés, akkor valójában nem az a fontos, hogy ismerjük-e az ennek az állításnak totálisan ellentmondó adatokat, vagy hogy egyáltalán ültünk-e mostanában vonaton, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a miniszterelnöknek bólogatni.

A hazugságban élés motivációja különösen élesen kirajzolódik akkor, ha valaki a rendszerből valami miatt kilóg – például szexuális irányultság vagy bőrszín tekintetében, vagyis olyan személyiségjegyei vannak, amelyek a leggyakoribb célpontjai a hatalom hazudozásainak –, viszont a része akar lenni vagy maradni a rendszernek, akkor úgy tudja biztosítani a helyét, ha még inkább beleáll a rendszer hazugságaiba. A legbiztosabbra akkor mehetünk, ha teljesen beleállunk az összeesküvés-elméletekbe. Bese Gergőről, a NER eddigi sztárpapjáról vagy Szájer Józsefről nagyon-nagyon régen tudta mindenki a NER-en belül is, hogy vonzódnak a saját nemükhöz. E „jellemhibát” aztán például Bese atya felturbózott homofóbiával kompenzálta, és cserébe a hatalom nem is foglalkozott a magánéletével egészen addig, amíg „az ellenség” tudomást nem szerzett erről. De amikor ez megtörtént, egyből elengedték a kezét, és szenvtelenül kilökték maguk közül. Bese atyának a „lebukása” előtti sorsát érdemes összehasonlítani azzal, hogyan bánt a hatalom az egyházát elhagyó, majd a homoszexualitását nyíltan vállaló Hodász Andrással. A Bese Gergőnél gyakorolt megértő félrenézés helyett Hodászra pillanatokon belül központilag vezényelt gyűlöletáradat zúdult. Bese mindeközben Budapest belvárosában vele azonos nemű szeretőt tartva épp annak a környezetnek az elfogadó attitűdjét és sokszínűségét használta ki, amely ellen évek óta szónokolt minden fronton – a saját elvbarátai pedig azért nem bántották, mert velük van, és mert nem veri nagydobra a másik életét.

Párhuzamos világ

A NER egyáltalán nem várja el, hogy a saját köreibe tartozók úgy éljenek, ahogyan arról a szavazóiknak papolnak. Igazából maguk a szavazók sem várják el feltétlenül a párt által hirdetett majdhogynem aszketikus életformát a párt embereitől, sem maguktól. Senki nem vár el semmit senkitől:

az elvárás mindössze az, hogy amikor arra kerül a sor, a megfelelő dolgot hazudjuk – ez esetben minden mehet tovább.

És mivel a NER-ben mindenki ugyanolyannak hazudja magát, békésen megfér egymás mellett a békemeneteken kikupálódott neonácival kezdve a meleg hajlamú politikai elemzőn át Gáspár Győzőig mindenki, aki hajlandó volt feláldozni a valóságot a közös ügy oltárán. Az egyik azt tagadja le, hogy mit gondol a második világháborúról, a másik azt, hogy mit tart elfogadhatónak a hálószobában, a harmadik a saját kisebbségének valódi helyzetét. A nagy közös hazugság pedig az ország valódi állapota, amit legtöbben a saját valós tapasztalataik ellenére is csodásnak látnak, de legalábbis nem olyan rossznak, mint abban az elképzelt világban, amelyben nem Orbán Viktor a miniszterelnök.

1243615777

 
 
Kórusok éjszakája
Fotó: Getty Images 

A közös hazugságok ismételgetésének mindeközben van egy gyakorlati haszna is: a szektalét tökéletesen alkalmas arra, hogy lényegében depolitizálja a politikai vitákat, és inkább spirituális útra terelje azokat. Ezt Nagy-Britanniában a Brexitről szóló brit népszavazáskor is meglepve tapasztalták a maradáspártiak: ahelyett, hogy az Európai Unió gazdasági hasznáról, a szabad árumozgásról és hasonlókról beszéltek volna, folyamatosan arról kellett értekezniük, hogy nem, nem fognak török bevándorlók milliói érkezni az országba az EU miatt. A nyilvánvaló hülyeségek tételes cáfolata azonban nem hagyott teret az értelmes beszédnek, a választó meg csak folyton magyarázkodó maradáspárti politikust látott. A Fidesz másfél évtizede szórakozik ily módon: a NER-propaganda kreálta univerzumban drukkolt már az ellenzék a koronavírusnak, akarta már telerakni az országot migránsokkal vagy végrehajtani a titokzatos Soros-tervet, háborúba küldeni a magyar ifjakat. Ha volt is bármikor tényleges ajánlata az ellenzéki pártoknak, elnyomta azokat e zaj, meg a róluk terjesztett hazugságok állandó cáfolata. Vagy például az ún. Városháza-ügyben annak ellenére indult nyomozás hűtlen kezelés gyanújával, hogy az első perctől látványosan világos volt, hogy az „ügy” a kormányzati propaganda terméke.

A hazugságuniverzum fenntartásának az új eleme a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozatala, amely mintegy intézményesíti a központi hazudozást azzal, hogy a valós helyzetről tudósító szervezetek, műhelyek ellen lép föl. Az Átlátszó és a Transparency International Magyarország után a gödi Samsung-gyár környezetszennyezése ellen évek óta küzdő Göd-ÉRT Környezetvédelmi és Városvédő Egyesületet is vegzálni kezdték, mert a „Szuvéhá” szerint „külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”.

Nincs kiszállás

Minden autoriter rendszer pontosan ugyanúgy reagál a hazugságai leleplezésére. Ha a kritika a rendszeren kívülről érkezik, az általában csak egy okoskodó „libsi” műve (de azért egy percig se feledjük, hogy ez a kifejezés nagyjából a „büdös zsidó” szinonimája – a szerk.). Ha viszont belülről érkezik, az elemi dühöt vált ki a rendszer felső szintjein lévőkből. Amikor egyes republikánus vezetők az Egyesült Államokban nem voltak hajlandók átvenni Trump egyik legnagyobb hazugságát, a „2021-es elcsalt választások” narratíváját, sőt részletesen elmagyarázták, miért nem teszik ezt, akkor árulóvá nyilvánították őket, és nemegyszer halálos fenyegetéseket kaptak.

Magyarországon is ez a jellemző: a rendszert elhagyóktól nem viselik el, hogy kilépnek a hazugságok hálójából. Hadházy Ákos egykori Fidesz-tagként 2013-ban megelégelte a már akkor is jelentékeny mértékű korrupciót, és leleplezte a trafikmutyiként ismertté vált jelenséget. A NER válasza erre egy olyan intenzív rágalomhadjárat volt, aminek során egy szomszédja halálát is Hadházy nyakába akarták varrni (a képviselő az emiatt indított valamennyi rágalmazási pert megnyerte). A legfrissebb példát mindenki ismeri, hiszen a NER-ből idén február elején dezertáló Magyar Péter hét hónap alatt a legtámogatottabb ellenzéki formáció vezetőjévé nőtte ki magát, és e hét hónap alatt a legváltozatosabb módokon próbálta/próbálja őt lejáratni a propaganda. A Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel kötött házassága nem a legsimábban ért véget, és ezt a magánéleti konfliktust a Fideszben, ahol valamiféle hűségeskü megszegésének, árulásnak, azaz megbocsáthatatlan bűnnek tartják Magyar távozását, gátlás nélkül felhasználták az ellenzékivé vált politikus ellen. Az nem zavart senkit a pártban, hogy például hazugság volt a kettejük boldog házasságáról a Képmás magazinnak készített 2020-as propagandaanyag, ahogy az sem zavart senkit a Fideszben, hogy Varga Judit egy nyilvánosságra hozott hangfelvételen azt állította, hogy a kormány belenyúl az igazságszolgáltatásba.

Magyar Pétert addig szerették, ameddig hazugságban élt.

A Fidesz-univerzumban ugyanis az ő Magyarországuk egy nagy család, amelyben minden egy apró hazugsággal kezdődött.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.