Tudják, hogy hazugság, amit állítanak, mégis hazudnak - de miért teszik?

Publicisztika

Az összeesküvés-elméletek manapság egyfajta hűségeskük: annak megállapításában segít az autokrata vezetőknek, hogy ki áll a „megfelelő” oldalon.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. szeptember 19-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

A politikai beszéd egyik érdekes jelensége a virágnyelven „igazságon túlinak” nevezett kijelentések – egyszerűbben fogalmazva: a hazudozások – köré épülő narratíva. Első ránézésre egyszerű a dilemma: az olyan populista politikusok, mint Trump, a brazil Jair Bolsonaro, a még konszolidáltan viselkedő egykori Vlagyimir Putyin vagy Orbán Viktor rendre összevissza hazudoznak a nagy nyilvánosság előtt, mely hazugságok akár egy rövid netes keresés után cáfolhatók, a szavazóik szemében mindez mégsem csorbítja a hitelüket.

Előbb-utóbb lesz tétje

Legutóbb Anne Applebaum történész és Peter Pomerantsev kutató az Autocracy in America című podcastben fejtették ki, hogy az említett politikusoknak nem is annyira az a céljuk a hazugságokkal, hogy elhiggyük azokat. Az összeesküvés-elméletek célja sokkal inkább a nagy közös hazugság: és például az olyan teljesen képtelen közléseknél, mint hogy Németországban nemváltoztató műtéten esett át óvodások tömege, a valóság egyszerűen elvesztette fontosságát. (A politikusi hazugságok tárgyában érdemes elolvasni Federico Finchelstein filozófus Fasiszta hazugságok vagy Timothy Snyder A szabadság felszámolása című művét is.)

Az összeesküvés-elméletek manapság egyfajta hűségeskük: annak megállapításában segít az autokrata vezetőknek, hogy ki áll a „megfelelő” oldalon. Ha megígérjük, hogy hiszünk egy kitalált történetben, akkor jó helyen dolgozhatunk, előre is léphetünk a párt környékén – márpedig egy autokrata rendszerben minden attól függ, hogy mennyire tűnünk megbízhatónak. Kétely nélkül kell elfogadni, hogy mondjuk a Nyugat tényleg ránk akar-e kényszeríteni gusztustalan rovarokat a jól megszokott rántott hús helyett (dehogy akar), mert az a legfontosabb, hogy a feltétlen hit bizonyítsa a feltétlen lojalitást. Márpedig erre mi lehetne jobb bizonyíték annál, mint egyetértőn bólogatni valamire, amit mi magunk sem hiszünk el?

Ezek a hazugságok aztán éles helyzetekben válnak igazán fontossá: az orosz médiában tíz évet eltöltő Peter Pomerantsev a saját szemével látta, hogy azok a kollégái, akik csak egy­fajta hatalmi játéknak fogták fel a putyini propaganda által kitalált álhírek terjesztését, cinikusan tét nélküli színházként beállítva az egészet, mekkorát nyeltek, amikor az Ukrajna elleni orosz invázió után már volt súlya a korábbi állításaiknak. Ezek az álhírek pedig egy nácik által befolyásolt Ukrajnáról szóltak, meg donyecki népirtásról. Amint ezek az addig sima néphülyítésnek tűnő állítások egy háború ürügyei lettek, a tét is nőtt: ha megtagadják ezeket, akkor azonnal az állam ellenségeivé válnak. A mentális korrupció egyszer csak valósággá vált, és a vezető szava felülírta mindazt, amit látunk vagy tapasztalunk.

Az autokratizálódó társadalmak leírása Magyarországra sajnos nagyon is áll. Amikor Orbán Viktor kijelenti, hogy Lázár János minisztersége alatt sikertörténet lett a nyárra teljesen összeomlott magyar vasúti közlekedés, akkor valójában nem az a fontos, hogy ismerjük-e az ennek az állításnak totálisan ellentmondó adatokat, vagy hogy egyáltalán ültünk-e mostanában vonaton, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a miniszterelnöknek bólogatni.

A hazugságban élés motivációja különösen élesen kirajzolódik akkor, ha valaki a rendszerből valami miatt kilóg – például szexuális irányultság vagy bőrszín tekintetében, vagyis olyan személyiségjegyei vannak, amelyek a leggyakoribb célpontjai a hatalom hazudozásainak –, viszont a része akar lenni vagy maradni a rendszernek, akkor úgy tudja biztosítani a helyét, ha még inkább beleáll a rendszer hazugságaiba. A legbiztosabbra akkor mehetünk, ha teljesen beleállunk az összeesküvés-elméletekbe. Bese Gergőről, a NER eddigi sztárpapjáról vagy Szájer Józsefről nagyon-nagyon régen tudta mindenki a NER-en belül is, hogy vonzódnak a saját nemükhöz. E „jellemhibát” aztán például Bese atya felturbózott homofóbiával kompenzálta, és cserébe a hatalom nem is foglalkozott a magánéletével egészen addig, amíg „az ellenség” tudomást nem szerzett erről. De amikor ez megtörtént, egyből elengedték a kezét, és szenvtelenül kilökték maguk közül. Bese atyának a „lebukása” előtti sorsát érdemes összehasonlítani azzal, hogyan bánt a hatalom az egyházát elhagyó, majd a homoszexualitását nyíltan vállaló Hodász Andrással. A Bese Gergőnél gyakorolt megértő félrenézés helyett Hodászra pillanatokon belül központilag vezényelt gyűlöletáradat zúdult. Bese mindeközben Budapest belvárosában vele azonos nemű szeretőt tartva épp annak a környezetnek az elfogadó attitűdjét és sokszínűségét használta ki, amely ellen évek óta szónokolt minden fronton – a saját elvbarátai pedig azért nem bántották, mert velük van, és mert nem veri nagydobra a másik életét.

Párhuzamos világ

A NER egyáltalán nem várja el, hogy a saját köreibe tartozók úgy éljenek, ahogyan arról a szavazóiknak papolnak. Igazából maguk a szavazók sem várják el feltétlenül a párt által hirdetett majdhogynem aszketikus életformát a párt embereitől, sem maguktól. Senki nem vár el semmit senkitől:

az elvárás mindössze az, hogy amikor arra kerül a sor, a megfelelő dolgot hazudjuk – ez esetben minden mehet tovább.

És mivel a NER-ben mindenki ugyanolyannak hazudja magát, békésen megfér egymás mellett a békemeneteken kikupálódott neonácival kezdve a meleg hajlamú politikai elemzőn át Gáspár Győzőig mindenki, aki hajlandó volt feláldozni a valóságot a közös ügy oltárán. Az egyik azt tagadja le, hogy mit gondol a második világháborúról, a másik azt, hogy mit tart elfogadhatónak a hálószobában, a harmadik a saját kisebbségének valódi helyzetét. A nagy közös hazugság pedig az ország valódi állapota, amit legtöbben a saját valós tapasztalataik ellenére is csodásnak látnak, de legalábbis nem olyan rossznak, mint abban az elképzelt világban, amelyben nem Orbán Viktor a miniszterelnök.

1243615777

 
 
Kórusok éjszakája
Fotó: Getty Images 

A közös hazugságok ismételgetésének mindeközben van egy gyakorlati haszna is: a szektalét tökéletesen alkalmas arra, hogy lényegében depolitizálja a politikai vitákat, és inkább spirituális útra terelje azokat. Ezt Nagy-Britanniában a Brexitről szóló brit népszavazáskor is meglepve tapasztalták a maradáspártiak: ahelyett, hogy az Európai Unió gazdasági hasznáról, a szabad árumozgásról és hasonlókról beszéltek volna, folyamatosan arról kellett értekezniük, hogy nem, nem fognak török bevándorlók milliói érkezni az országba az EU miatt. A nyilvánvaló hülyeségek tételes cáfolata azonban nem hagyott teret az értelmes beszédnek, a választó meg csak folyton magyarázkodó maradáspárti politikust látott. A Fidesz másfél évtizede szórakozik ily módon: a NER-propaganda kreálta univerzumban drukkolt már az ellenzék a koronavírusnak, akarta már telerakni az országot migránsokkal vagy végrehajtani a titokzatos Soros-tervet, háborúba küldeni a magyar ifjakat. Ha volt is bármikor tényleges ajánlata az ellenzéki pártoknak, elnyomta azokat e zaj, meg a róluk terjesztett hazugságok állandó cáfolata. Vagy például az ún. Városháza-ügyben annak ellenére indult nyomozás hűtlen kezelés gyanújával, hogy az első perctől látványosan világos volt, hogy az „ügy” a kormányzati propaganda terméke.

A hazugságuniverzum fenntartásának az új eleme a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozatala, amely mintegy intézményesíti a központi hazudozást azzal, hogy a valós helyzetről tudósító szervezetek, műhelyek ellen lép föl. Az Átlátszó és a Transparency International Magyarország után a gödi Samsung-gyár környezetszennyezése ellen évek óta küzdő Göd-ÉRT Környezetvédelmi és Városvédő Egyesületet is vegzálni kezdték, mert a „Szuvéhá” szerint „külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére”.

Nincs kiszállás

Minden autoriter rendszer pontosan ugyanúgy reagál a hazugságai leleplezésére. Ha a kritika a rendszeren kívülről érkezik, az általában csak egy okoskodó „libsi” műve (de azért egy percig se feledjük, hogy ez a kifejezés nagyjából a „büdös zsidó” szinonimája – a szerk.). Ha viszont belülről érkezik, az elemi dühöt vált ki a rendszer felső szintjein lévőkből. Amikor egyes republikánus vezetők az Egyesült Államokban nem voltak hajlandók átvenni Trump egyik legnagyobb hazugságát, a „2021-es elcsalt választások” narratíváját, sőt részletesen elmagyarázták, miért nem teszik ezt, akkor árulóvá nyilvánították őket, és nemegyszer halálos fenyegetéseket kaptak.

Magyarországon is ez a jellemző: a rendszert elhagyóktól nem viselik el, hogy kilépnek a hazugságok hálójából. Hadházy Ákos egykori Fidesz-tagként 2013-ban megelégelte a már akkor is jelentékeny mértékű korrupciót, és leleplezte a trafikmutyiként ismertté vált jelenséget. A NER válasza erre egy olyan intenzív rágalomhadjárat volt, aminek során egy szomszédja halálát is Hadházy nyakába akarták varrni (a képviselő az emiatt indított valamennyi rágalmazási pert megnyerte). A legfrissebb példát mindenki ismeri, hiszen a NER-ből idén február elején dezertáló Magyar Péter hét hónap alatt a legtámogatottabb ellenzéki formáció vezetőjévé nőtte ki magát, és e hét hónap alatt a legváltozatosabb módokon próbálta/próbálja őt lejáratni a propaganda. A Varga Judit volt igazságügyi miniszterrel kötött házassága nem a legsimábban ért véget, és ezt a magánéleti konfliktust a Fideszben, ahol valamiféle hűségeskü megszegésének, árulásnak, azaz megbocsáthatatlan bűnnek tartják Magyar távozását, gátlás nélkül felhasználták az ellenzékivé vált politikus ellen. Az nem zavart senkit a pártban, hogy például hazugság volt a kettejük boldog házasságáról a Képmás magazinnak készített 2020-as propagandaanyag, ahogy az sem zavart senkit a Fideszben, hogy Varga Judit egy nyilvánosságra hozott hangfelvételen azt állította, hogy a kormány belenyúl az igazságszolgáltatásba.

Magyar Pétert addig szerették, ameddig hazugságban élt.

A Fidesz-univerzumban ugyanis az ő Magyarországuk egy nagy család, amelyben minden egy apró hazugsággal kezdődött.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Gulyás Gergely: Trumppal meg lehet egyezni

  • narancs.hu

Lesz nemzeti konzultáció – derült ki a kormányinfón. Orbán a Millenárison mond beszédet október 23-án. Megtudhattuk: ha Trump nyeri az amerikai elnökválasztást, hamar vége lesz az ukrajnai háborúnak, annak pedig a magyar gazdaságra nézve is lesz hatása