Publicisztika

Ha mégannyira átérezzük is a Szent Péter téren csápoló bajor zarándokok őszinte örömét és szintúgy a kurrens szocialista elnökjelölt büszkén kinyilvánított "gyermeki tiszteletét", azért az mégiscsak látni való: az ultrakonzervatív német kardinális, Joseph Ratzinger megválasztása barátságtalan és kemény üzenet a modern világnak.

Aki Magyarországon ma nem olvas, az értelemszerűen az idén éppen négyszáz éve megjelent Don Quijotét sem olvassa; de azért az meglepő, hogy aki viszont olvas, az is előbb rágja át magát Joyce Ulyssesén, mint a világirodalom első és valószínűleg egyik legszórakoztatóbb regényén.

Kedves Jóisten, légy szíves, segítsél nekem abban, intézzed el valahogy, hogy ne legyek ilyen mérhetetlenül hülye.

Mielőtt az államfőválasztásból kifolyólag a szabaddemokraták is végzetesen elbutulnának, nem árt néhány dolgot rögzíteni.

Nálunk pillanatnyilag úgynevezett ágazati egységről beszélni teljesen fölösleges: az egyes szektorok ilyen-olyan szervezeteinek vezetői egymást csendesen gáncsolgatva építik saját klientúrájukat, no meg a karrierjüket, miközben a mögöttük lévő érdekkör - a tagság - saját esze és ügyessége szerint lavíroz jobb vagy rosszabb irányba.

Megszületett végre a megoldás, ami orvosolja az FTC katasztrofális anyagi gondjait.

Vajon összeállt-e a Szili Katalinra szavazó kongresszusi küldöttek fejében a kép, s tisztában vannak-e pénteki döntésük lehetséges következményeivel, vagy csak a dac és a büszkeség mozgatta őket?

Tán a kelet-európai kommunista rezsimek bukását segítő világpolitikust sirattuk? A közelmúltban elhunyt Ronald Reagannél senki nem tett többet a szovjet blokk összeomlásáért, a nemzeti gyász mégis elmaradt, közjogi méltóság talán nem is járt a temetésén.

A hétfői parlamenti ülésen napirend előtti felszólalásában Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke közölte, a kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította április 8-át, a római pápa temetésének napját.

Mielőtt belelendülnénk a spekulációkba...

Lengyelek, észtek, lettek és litvánok hetek óta azon vitatkoznak, hogy államfőiknek "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" típusú címbéli mondatában vajon az első vagy a második szó után kell-e vesszőt tenniük.

A disztichon két sorból álló költészeti egység: Gyûlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szivem élve keresztre feszít.

Dobrovits Mihály az Eörsi Mátyás kolozsvári inzultálásáról szóló írásában (lásd: Szép volt, fiúk?, Magyar Narancs, 2005. március 17.) említi, hogy a Magyarok Világszövetsége sajtószolgálata félreértelmezte a szabaddemokrata képviselõ saját "kettõs", uniós és magyar állampolgárságáról tavaly tett kijelentését, és "egy harmadik állam" útlevele után kutakodna a honatya zsebében.

Kicsit uncsi már az egész, még csak lerágott csontnak sem nevezném, de úgy látszik, van mit nyámmogni rajta. Bácsfi elérte, amit akart: még mindig...