Ha majd a nyúl viszi a puskát
Mielőtt belelendülnénk a spekulációkba, nem árt fellapozni a Magyar Köztársaság Alkotmányát, annak is a III. fejezetét. Már csak azért is, hogy egyértelmű legyen, meddig lehet elszórakozni az államfőjelöléssel. Nos, még sokáig, ami nyilván jó hír az önkéntes kandidánsok egyre népesebb táborának. Egészen pontosan az elnökválasztás második fordulójáig: amennyiben ugyanis az első menet érvénytelen, azaz egyik (vagy az egyetlen) jelölt sem kapja meg az országgyűlési titkos szavazáson a képviselők kétharmadának a támogatását, az Írás szerint a második körben új ajánlás (amit minimum ötven képviselő tehet) alapján kell voksolni. Az eredményességhez itt is legalább kétharmad kell; ha ekkor sincs meg, jön a harmadik forduló, amelyen az előző kör két első helyezettje vehet részt, s amelyen a szavazásban részt vevő képviselők egyszerű többsége dönt a köztársasági elnök személyéről. Minderre van három nap, és nem több - a hetek óta tartó bohócfesztiválhoz képest bagatell.
A solymári önkéntes tűzoltók jelöltje - tarsolyában 17 ismert közéleti személyiség és a helyi állomásfőnök támogató aláírásával - a legőszintébb sajnálatunkra még nem köszönt be, de ami késik, nem múlik (állítólag dugóba került, a magát kollektíve a posztra jelölő 12. Pomázi Lövészdandár 457 katonájával együtt). De a második fordulóig van lehetőség a különböző kombinációk megfuttatására; addig tehát még akárki eljátszhat a gondolattal, hogy voltaképpen miért is ne lehetne ő az államfő. Akkor viszont nincs mese: a legutolsó pillanat, amikor a két nagy pártnak elő kell húznia a cilinderből a nyulacskákat, ekkor, a második forduló előtti jelölést megelőző, s filozófiai értelemben nehezen megfogható nulladik másodpercben következik el.
Ha a kormánykoalíció két pártja megnevezi közös jelöltjét, nincs miről beszélni: ez a személy a harmadik körben megkapja a mandátumát a Sándor-palotába vackoláshoz.
De mi van, ha mégsem a józan politikai megfontolás kerekedik fölül? Mi van akkor, ha az MSZP olyan jelölthöz ragaszkodik (például a pártjában egyes információk szerint kétharmados támoga-tottságot élvező és a népszerűségi listákon egyre feljebb araszoló Szili Katalinhoz), aki nem kell az SZDSZ-nek, s akivel szemben a kisebbik kormánypárt az erre az esetre jó előre meghirdetett tartózkodással fog reagálni?
Akkor eljön az MDF nagy napja. Egy konkrét frakciótorzó (szám szerint 8 darab képviselő) léphet föl királycsinálóként. Hiszen az Országgyűlésben a 178 szocialista képviselővel szemben 163 fideszes van (akik az elnökválasztásra minden bizonnyal 164-en lesznek, hiszen az április végi soproni időközi választást alighanem az ellenzék nyeri) és 16 független - melyek közül addigra nagy valószínűséggel jó páran a kertek alatt ugyancsak beszivárognak a Fidesz frakciójába, mint tette ezt lapzártánk idején Balsai István. (Tényleg, emlékszik még valaki a Lakitelek munkacsoportra? Akik éppenséggel nem azért léptek ki az MDF-ből, hogy ne a Fidesszel szavazzanak?) A formációk racionális magatartását némileg merészen feltételezve (azaz összekapják magukat, nincs kiszavazás, mindenki jelen van és aláveti magát a frakciófegyelemnek) a harmadik for-dulóban a Fidesz-MSZP állás 179-178. Az SZDSZ ugyebár tartózkodik, az ő 20 embere nem játszik. És marad 8 ibista MDF-es képviselő... A kombiná-cióknak innen csak a fantázia és a kedv szabhat határt. És láttunk mi már karón varjút, Csintalan Sándort fideszes haknikon. A Fidesz az MDF-es indíttatású Sólyom László mögé áll, és vele szavaznak Dávid Ibolyáék is. Dávid Ibolyáék a szocialista jelöltre szavaznak, mert ha Szili marad a házelnök - aki persze tudni fogja, hogy miattuk maradt az -, veszélybe kerül a frakciójuk léte (amit jelenleg részben épp Szilinek köszönhetnek). A két koalíciós párt egymást okolja a kudarcért, és mind a kettőnek igaza lesz. Az SZDSZ kilép a kormányból, és a szocialisták kisebbségben, alkalmi többségekre támaszkodva kormányoznak a hátralévő egy évben (ahogy a Fidesz tette a kisgazdapárt szétverése után).
Bár eddig a koalíció nem egy jelét adta annak, hogy akár így is alakulhatnak a dolgok, azzal minden bizonnyal tisztában vannak: ez annyira lejáratná a jelenlegi parlamenti többséget, hogy 2006-ra bukta lenne belőle. Persze van egy végtelenül egyszerű módja annak, hogy mindez merő képzelgés maradjon, s ehhez hasonló vadságok még csak eszébe se jussanak senkinek. Az arra hivatottak felnőtt módjára megegyeznek, nem pedig durcás, a hózentrágert kihívóan húzogató nyúlfiakként viselkednek. Ámbár éppenséggel nem válna nemzetünk díszére, hogy ha már ennek is örülni kellene.
