Ügyében megszólalt Komoróczy Géza professzor (megszólalásának lényege nem a fegyelmi döntés tartalmára vonatkozott) és két publicista nagyágyú is hallatta hangját: TGM és Váncsa István. Utóbbiak nagyjából azonos oldalról homlokegyenest ellenkezõ következtetésre jutot-tak. Váncsa szerint a némbert ki kellene penderíteni - de úgy, hogy ne csak az egyetemrõl repüljön. TGM viszont azt javasolta az általa egyébként "megtûrten" (?) jobb-oldalinak minõsített diákoknak és tanáraiknak, hogy tiltakozzanak a fegyelmi bizottság döntése ellen. A két szélsõség közt a vízválasztót a Weimar-effektus jelenti.
H
Garai Tamás úgy tesz, mintha nem ismerné a két publicista megnyilvánulásait. Ez baj. Ha viszont tényleg nem ismeri õket, az már hiba. Szösszenetét mégiscsak elõnyösen különbözteti meg elõdjei szabadon szárnyaló fantáziálásaitól, hogy legalább a tények egy részével tisztában van. Ezért érdemes reagálni rá.
Két fontos megállapítást tesz. Az egyik szerint Bácsfi ellen koncepciós per folyt az egyetemen. Sejte-téseknél és célozgatásoknál többet, igazi érvet nem kínál megállapítása alátámasztására, csak egy szellemes kontraindukciót: ha valaki a nádi récék kiirtására szólítaná fel az embereket, és ezzel szabálysértést követne el, hangja nem hallatszana fel a fegyelmi bizottság tagjainak füléig. Csakhogy példázata sántít. Ezen a ponton mégiscsak eltévedt a tények ritkás erdejében. Ugyanis e testület nem bíróság, nem maga állapítja meg a fegyelmi el-járás alapjául szolgáló tényeket, viszont mérlegelnie kell a szabálysértés elkövetéséért járó büntetést (ami jelen esetben nem megvetendõ). Nézzünk talán egy másik példát, ami talán inkább összhangba hozható az alaphelyzettel. Ha valaki egyetemi hallgatóként totál részegen vezet, rommá töri a kölcsönkapott autót, továbbá, ha ezért mondjuk felfüggesztett börtön-büntetést kap vagy meghatározott idõre elzárják, bizton számíthat rá, hogy esete a fegyelmi bizottság elé kerül (mármint ha ez a körülmény nyilvánosságot lát). De ha például apuka/anyuka/nagybácsi elintézi, hogy eltussolják az ügyet (ismerünk ugye ilyesmit), hiába is részünkrõl a körülmények ismerete, nincs miért fegyelmit sózni a nyakába. Bizony, bizony, ha nincs szabálysértés és érte kirótt bünti, Bácsfi ma is egyetemi polgár.
Látszólag a koncepciós per vádját támasztja alá az a két tárgyalás közti "elvi" különbség, amit Garai Tamás felfedezni vél. Ki kell ábrándítanom. Az elsõ tárgyaláson nem az volt a kellemetlen, hogy ügyvéddel, méghozzá a Helsinki Bizottság ügyvédjével jelent meg B. D. Valami ilyesfélére - ha nem is egy eladdig jónevû cég közremûködésére - mindenképp lehetett számítani. Kínos az volt - ennek zavarát érzékeli teljes joggal a szerzõ -, hogy a fegyelmi megkezdéséig nem érkezett az egyetem megkeresésére válasz a Bácsfit késõbb elítélõ bíróságtól. Viszont utolsó nap lévén, a fegyelmit le kellett folytatnunk, és bizony kifejezetten kapóra jött, hogy a Némberin ügyvédje elérte: függesszük fel az eljárást, nem tudva, hogy ezáltal megteremti egy majdani, immár eredményre vezetõ tárgyalás lehetõségét.
Nézzük most Garai másik megállapítását, amit persze helyesebb lenne egy zsigerbõl jövõ óhaj kife-jezõdésének nevezni. Kezdjük azzal, hogy megszemélyesíti az egyetemet, azt kívánva, hogy kiálljon a közvélemény elé a nyilas nézeteket elítélõ nyilatkozattal. Ebben egy olyan, ki nem mondott elvárást juttat kifejezésre, ami nem teljesül és reményeim szerint soha nem is lesz tel-jesíthetõ: az "egyetem" - bármeny-nyire szeretné is ezt a szerzõ - nem egységes semmilyen tekintetben, különösen nem a világnézetek tolerálása s még kevésbé jogi tolerálása tekintetében. Hadd tisztázzuk rögvest, mielõtt valamiféle pusmogás és célozgatás indulna a tárgyban: jómagam valóban "undorodom" a nyilasok nézeteitõl és ezeket bármilyen választékosan vagy akár kriptoformában megjelenítõ szellemi rokonaiktól, mi több, e kifejezést - épp érzelmi felhangjai révén - nem is tartom elégségesnek e viszony kifejezésére. Egy állami intézmény azonban - és ebben az egyben egyet kell értenem TGM-mel - csak semleges lehet tanárai és diákjai világ-nézete irányában. Nem is igazán értem, mit kíván Garai Tamás. Állítsunk talán világnézeti komisszárokat a (már amúgy se létezõ) felvételi bizottságokba, elkerülendõ a hasonló figurák bejutását az egyetemre? Az "egyetem" nevelõ intézet is. De nem átnevelõ intézet. Hallgatóit felnõtt embereknek tekinti, akiket tanárai többnyire személyes elhivatottságból, a racionális és alkalmasint az érzelmi meggyõzés eszközeivel oktatják. Mi mást tehetnének?
A legszebb az egészben az, hogy Garai szemmel láthatóan valami olyasmire ácsingózik, amit meg-kapott: Bácsfi Diana eltávolítására. Mélységesen fájlalja viszont, hogy ezt nem egy a 60-as évek KISZ-gyûléseire emlékeztetõ világnézeti vizsgálatot követõen kapta meg. Apropó, ha már a 60-as éveknél tartunk. A cikk írója gyengéden ironizál az egyetem elbocsátó szép üzenetén, ami lehetõvé teszi B. D. számára tanulmányai folytatását a két év elmúltán. A SZDSZ egyik jelenlegi prominens képviselõje a 60-as években erõteljes szimpátiákat táplált egy távol-keleti népvezér emberellenes szemlélete iránt. Az egyetem vezetése (és nem az egyetem) akkor és ebben egységesnek bizonyult: nézetei miatt kirúgta az intézménybõl. Tudomásom szerint mindmáig nem szerezte meg diplomáját. Nem egyszerûen hiba, sokkal több: bûn lenne számon kérni rajta egykori nézeteit.
